Szinte megfagytunk az éles szélben, amint órák múlva a 73-as buszra várakoztunk, hogy szállodánkba hazamenjünk. Hogy lehet ezt a szelet megszokni?! Végre megjött! A bejáratánál egy férfi áll (mondtam rá diktafonomra), kezében furcsa készüléket tart, tele gombokkal. Vajon mi lehet, rádió, vagy kicsi tangóharmonika? Hozzánk lép: “the pass please!” (A jegyet kérem). Másoknak viszont, látom, jegyet ad. Tehát itt is lehet vásárolni bilétát, azaz pásszt, fenn a buszon? Nahát! A busz természetesen emeletes és piros. Very british!A felső részen legelől találunk helyet, nagy ablaküvegen át csodálhatjuk a várost. Nagyon szép London esti kivilágításban. Igazán az, csak én nem tudom kellőképpen élvezni. A város helyett mind azt figyelem fentről, ahogyan alattunk, körülöttünk mozognak a szeménygépkocsik. Attól félek nehogy elgázoljuk őket, mert hogy túl közel állunk meg az előttünk lévőkhöz s nekik ütközhetünk. Szóval nem tudok elmélyülni a város éjszakai néznivalóiban, mert engem mind a közlekedés izgat, nehogy valami baleset adódjon, nehogy valamit elnézzen a sofőr. Itt-ott embersorokat pillantok meg az utcán. Most este?!
– Vendéglők előtt állnak, figyeld meg, csak ott vannak sorok,- világosít fel Pali. Várják, hogy bekerüljenek.
– Áhá! Barcelonában is láttunk hasonlót. Ott is csak vendéglők előtt van sor. Békésen várnak, nem türelmetlenkednek, egyszer csak bekerülnek. A türelmük árulja el, hogy ezek az emberek nem éhesek, hanem a lokál hangulatának élvezetére vágynak, arra az atmoszférára, ami odabenn uralkodik. Úgy tűnik, még a sorbanállást is élvezik, hiába fúj a szél, nyugodtan beszélgetnek.
Valaki hortyog a hátunk mögött, hangosan. A metrókon is felfigyeltem arra (a számomra szokatlan jelenségre), hogy szinte mindenki alszik. Vagy legalábbis szundikál. Nem olvas, hanem szundikál. Az utazást tehát a londoniak pihenésre fordítják. Igazuk van.
Az éjszakai buszjáratokkal kapcsolatban azt olvastam, hogy aki egyedül utazik éjszaka, üljön az alsó szinten a vezető, vagy kalauz közelébe, mert verekedés főleg a felső szinten szokott kitörni. Nósza, hát még ilyen is előfordul?! Verekedés a buszon?! Nem is tudom elképzelni, nézek szét a csendes, szundikáló társaságon.
A piros emeletes buszok igen kényelmesek, gyúródás rajtuk nincs. Garantáltan nincs. Mert a megállókban sorba kell állni, s ha jön a busz, kinyílik ugyan az ajtó, de nem engednek fel csak annyi személyt, ahány üres ülőhely van. Lehet egyet sem. A kalauzok rendkívül szigorúak ebben a kérdésben, tolakodni nem lehet.
Hozzászólások