Két este olvasgattam a blogodat. Eddig is tudtam, hogy kellemes, hangulatos, olvasmányos , meg eredeti is, de én nem tudom egyelőre felvállalni.
Semmi probléma. Én csak megkérdeztem, hogy nincs-e kedved visszajönni közénk. Nagyon sok olvasónk van,- tudom a szóbeli visszajelzésekből, de bekapcsolódni már nehezebben megy. Nagy a pörgés a blogban, gyors az iram. És sokrétű a beszélgetés. A blogtársak mind intelligens emberek és különféle érdeklődésűek. Ezért nemcsak képelemzésről van szó benne. Jaj, távolról sem!!! Az vagy megtörténik, vagy sem.
Persze ennek összetett a magyarázata . Először is időigényes, de nem tudom felvállalni egy absztakt, tehát nonfigugativ alkotás értékelését .
Nem is teszi mindenki. Nem beszél mindenki a képröl, ami egyáltalán nem probléma. Vagy nem lát benne semmit, vagy nem is akar. Nem probléma.
Te is tudod , bármely sík felületen ha látsz 3 pontot, akkor már megindul a fantáziád. És tudod hol tapasztalom ezt leginkább ??? Barangolásaim alkalmával . Egy fatörzzsel gyakran vagyok így, vagy a vonuló felhőkkel …stb.
Én is látok mindezekben, de még az aszfaltban is,- alakzatokat.
Én azt hiszem legelőször az alkotónak kell tisztában lenni azzal, hogy a pillanatnyi hangulatra született alkotásokkal mit is akar mondani?
Miért kell tisztában lenni?! Nálam az alkotás egy játék!!! Azt se kell előre alaposan megtervezni. Ne felejtsd el,- én nem vagyok hagyományos festő!!! Én egy autodidakta “játszva-festő” vagyok, aki élete végén vetette bele magát ebbe az önfeledt játékba. Csak azt érzem, s ezt naponta (!) – hogy játszani akarok, aztán menet közben kiderül, hogy mit is játszom. Hogy van-e mondanivalója valamely képemnek,- az csak később derül ki. A játék végén.
Az absztrakt alkotás gyors , spontán kitörés.
Igen. Olyankor úgymond “kikapcsolok”,- nem szándékosan festek valamit. Hagyom, hogy Valaki, vagy az ecsetem vezesse a kezemet. A gondolataim közben másfele kószálnak.
De ennek a nem fontolgatva kiírni, kifesteni…stb valamit , mégiscsak van valami gyökere…..ott lenn , a mélyben .
Talán. Én nem megfeszített “munkával” festek, hanem játszva, önfeledten. Hogy aztán a játékból születik-e valami, amit megtartok, beszkennelek, megmutatok/elajándékozok másnak is, vagy sem, – amit eldobok,- az a játék végén derül ki. Én nem “valamit” kívánok megfesteni, mikor elkezdem, hanem “valamivel”, – valamelyik színnel kívánok játszani. Ez két különbözö dolog. Ha valamit “megörökíteni” kívánok, pl egy thajföldi pagodát, vagy a Niagara vízesést, vagy egy gyerekarcot, – ott van hozzá a fényképezőgépem. Használom is gyakran, mert az,- egy az egyben visszaad mindent. S mindig kéznél van. Általában a táskámban hordom.
Vagy most beugrottak erre rimelő sorok : “Szeretném magam megmutatni ” Játék a szavakkal , játék a színekkel…
Igen, erről van szó,- játék a szavakkal, színekkel,- amit csinálok. Sok-sok örömmel járó játék. Éppen azért csinálom! Hiszen rászorulva nem vagyok. De igénylem, – mert boldoggá tesz. És sok embert tettem már boldoggá “játékom eredményével”. Éppen ma írtam valakinek: én nem eladom, hanem elajándékozom képeimet. Mert az az öröm, amelyet velük valakinek okozok, többszörösen visszahat rám. Puszi!
Ha megengeded,- ezt a levelet beteszem a blogba. Mert úgy érzem,- “megfestettem” benne festői és blogoló énemet. Kitárulkozó válaszra ihlettek a soraid. Odaírhatom, hogy veled folytattam? Igy: Ila, régi blogtársunk. Sőt egy készülő kötetbe is szeretném majd betenni, amelybe a blogban megjelent legérdekesebb anyagokat gyüjtöm. Ez olyan volt, mint egy interjú. Köszönöm, hogy kiváltottad!
Piroska, én nem tudom hogyan ment el, mert be sem fejeztem, és piszkozatként mentettem el, s most nyitom ki a gépet, nem találom, viszont jön a Te válaszod. Csak észre kellett venned , hogy befejezetlen…
Kellett rohannom az unokámért, s uzsgyi… Hát ez lett belőle. Megtennéd , hogy visszapasszold, legalább olvassam el behatóbban?
Megtettem.
Piroskám! Tégy úgy, ahogy jónak látod. Én felvállalom. Még csak annyi: bajom van az absztrakttal, hogy száz fele lehet húzni a szálakat, értelmezni a nonfigurativ alkotást. És művelt, kellemes, hangulatos, szeretnivaló blogtársaid mindezt megteszik. Nekem minden értékelésnél szükségem van egy biztos, megmásíthatatlan pontra, amire aztán építeni tudok. De ettől vagyok én ÉN. Jó játékot Piroskám! ppp Ila
Másodszor elolvasva soraidat hámoztam csak ki, hogy boldoggá tett !!! Örvendek, nagyon örvendek!
Aki játszani tud, az még nagyon fiatal. Látod, te nem gyógyszerekkel, hanem játékkal tartod fitten magad. PPP Ila
Köszönöm kedves Ila, hogy soraiddal kiváltottad bennem ezt a Szembenézést önmagammal!
Hozzászólások