Szerencsére Tibor mindenről tájékoztatott már kezdettől fogva. Amit megígért, meg is tette! Neki köszönhetően össze tudtam gyűjteni magamnak a Hadaddal kapcsolatos sajtótermékeket. Nagyjából.Persze ez nem ment símán. Egyrészt, mert igen stresszes a munkaköre, s oly kevés az ideje, hogy csak egész röviden ír, távirati stílusban. Másrészt mert én annyira tájékozatlan voltam, mintha egy más bolygóról érkeztem volna. Nem ismertem a sajtótermékek neveit, Tibor meg természetesnek vette, hogy én mindennel tisztában vagyok, csak amúgy „köpte“ a neveket, meg a vé vé vé pontokat. Dehogy voltam! Tragédia, hogy mennyire nem voltam napirenden. Friss Újság, Reggeli Újság, Krónika, Napló, Erdély, stb, stb, meg sem említve hogy melyik váradi, szatmári, kolozsvári, melyik magyarországi lap, vagy internet.
S képzelem mennyire idegesítette a tudatlanságom, amit tükröztek a kérdéseim.
Aztán nehezítette a dolgot, hogy a gépe az elején a különféle írásjeleket (zárójel, kérdőjel, felkiáltójel, gondolatjel) betű és számcsoportok formájában küldte át az enyémbe. Például így nézett ki egy szöveg : “A családban bünbak-képzés folyik a013 mutatott rá előadásában F. N. Sarolta főiskolai tanár. a01C Te vagy a hibás! a01D a013 vágjuk egymás fejéhez.”- és így tovább oldalakon át.
Csoda, hogy úgy belefáradtam néha a “megfejtésbe”, hogy már szédelegtem? S oly gyorsan jött minden, olyan információ-dömping szakadt rám (másfelől is), hogy szuszogni is alig tudtam. Csak nyögtem. Na nem igaziból, hanem képletesen.
Hozzászólások