Politika

Kedves Piroska !

Egy kolozsvári emléket küldök Neked azzal a gondolattal, hátha érdekesnek találod.

A témája  fogolyszabadítás. Az egészben az a szép, hogy valóban megtörtént, úgy, ahogy leírtam.

Ha érdekelnek az én időmbeli egyetemi dolgok, jelezzed és küldöm.

Íme a „fogolyszabadítás”: Kolozsvár, 1944  október vége felé.

 

Az Unió u. 7 sz. alatt laktunk a IV. emeleten heten, köztünk volt akkor Soó Attila, Soó  Tamás ( az Attila unoka-testvére), Kerekes Erzsébet, én Vinczeffy Endre s még egy lány és két fiú.

Egy szép napon Soó Tamás  üzenetet kapott az öccsétől  Soó Sándortól Bácsból  (Kolozsvár melletti település, hogy fogolymenetben van ott, és másnap kísérik át  a gyalogmenetet Kolozsváron Torda felé.

Felkészültünk a találkozásra. Megtudtuk, hogy  a fogolymenet a Majális úton jön, bekanyarodik a Petőfi utcába, s majd tovább megy, s  a Tordai útra jutnak.

Nekem volt egy nagy fekete pelerinem. Még Apukától származott. Azt vitte Erzsébet, és még egy nadrágot is, mi pedig zsemlét, almát cigarettát vittünk.

Megálltunk a Majális út és a Petőfi utca sarkánál, s vártuk a menetet. Meg is érkezett, s bekanyarodott a Petőfi utcába. Amilyen széles az utca,az, tömve volt fogoly sorokkal.
Minden 2.-3. sor
mellett jobbról és  balról szuronyos puskás őr volt. Mi pedig mellettük a járdán mentünk. A menetben sok olyan idős volt mint mi, de mi mentünk. Nem is gondoltunk veszélyre.                

Egyszer csak meglátja Tamás az öccsét, Ő is észreveszi Tamást. Tamás int a fejével, hogy jöjjön közelebb, odatornászta magát, de nem beszélt Tamással. Mi pedig az odavitt zsemlét almát, cigarettát behajigáltuk a sorokba. Hogy örvendtek szegények! Közben a sor haladt a Tordai út felé.

A Petőfi u. végénél, a Bethlen bástyánál elszűkül az út. Azon túl van a rá merőlegesen haladó Tordai út. Ahogy értünk volna közelebb a  bástyához,hirtelen nagy lárma, zaj támadt. Túlfelől sokan várták a menetet és kiabálás kezdődött. A környékünkön lévő sorok mellől az őrök előrementek, hogy megtudják mi történik. Sanyi már egészen a sor szélén volt mellettünk.

Erzsébet egy hirtelen mozdulattal  kirántotta  Sanyit  és ráterítette a pelerint.  A  közelben lévő kapun bementünk a kollégiumi tanár-lakások udvarára. Ott Sanyi nadrágot húzott, s a hátsó kapun kimentünk a Farkas utcába, irány haza a lakásunkra.
Ez, fényes nappal, Kolozsvár közepén történt. Hála a jó Istennek! Ha filmen látnám, azt mondanám ügyes megrendezés, de ez így történt.

Vinczeffy Endre.