Hajóval a Boszporuszon

A széles folyóra emlékeztető, 31 kilométer hosszú víziút elválasztja a két kontinenset, Európát és Ázsiát, ugyanakkor összeköti a Márvány-tengert a Fekete-tengerrel. Szélessége 700-3500 méter, mélysége pedig 50- 120 méter közt változik. Vizének mozgása gyors és igen érdekes. A felső, sóban szegényebb vízrétegek a Márvány-tenger felé, az alsók a Fekete-tenger felé áramlanak.
A legenda szerint Zeusz főisten felhő formájában közelítette meg Ió, argoszi királylányt. A féltékeny Héra, az éj királynője, Zeusz testvére és egyben felesége, tehénné változtatta Iót s ráuszított egy bögölyt. Hogy megszabaduljon a kellemetlen légytől, Ió beugrott a tengerbe. Innen származik a név, görögül a boszporusz név tehéngázlót jelent.
Isztambuli tartózkodásunk hiányos volna egy boszporuszi hajókirándulás nélkül,- adok igazat a fiamnak,- s máris „caplatunk“ a nagy hőségben az Eminönü kikötőbe. Fárasztó, de élményteli nap előtt állunk: délelőtt ez a hajókirándulás, délután a Top Kapi szultáni palota megtekintése, este fény- és hangjáték előadás a Kékmecsetnél.
5 márkába kerül a hajójegy, bármilyen pénznemet elfogadnak. Egy csukott helységben nagy tömegben várakozunk az indulásra. Csurog rólunk a víz, pedig még reggel van. Mi lesz ebből? Semmi probléma,- derül ki később,- mert a hajón enyhe szellő hűsít és az árusok szüntelenül kínálják „nemzeti italaikat“, a forró cay-t /tea, csáj/, valamint a hideg ayran-t /joghurt/.
Elhaladunk a pompás, Dolmabahce szultáni palota, A Bahcsiszeráji szökőkút című balettjáték eredeti helyszíne előtt. Úgy tűnik, mintha lebegne, úszna a vizen a csodálatos szeráj. Apró hangyának érzem magam, amint a Boszporuszt átszelő Európahíd alatt suhanunk át. Az impozáns függőhíd 64 méter magasan feszül fölöttünk.
A Boszporusz legkeskenyebb részén elénk tűnik a 15.században /alig négy hónap alatt!/ felépített hatalmas európai citadella, a Rumeli Hisari. Ma múzeum, melyben szabadtéri előadásokat tartanak. Ez volt a középkor legnagyobb bevehetetlen erődítménye, ahonnan ágyúgolyóval bármelyik ellenséges hajót el tudták süllyeszteni. Szemben vele, az ázsiai oldalon Anadolou Hisari festői ugyan, de jóval egyszerűbb. Hajónk a tövében meghúzódó kávézókat, falatozókat benépesítő vendégeket dudaszóval köszönti.
A sűrűn beépített Boszporusz egyfajta Canal Grande, egyik oldalán Európával, másikon Ázsiával. Mindkét oldalon fából készült oszmán házak /yale/, nyaraló villák, ötcsillagos szállodák, vendéglők és hatalmas márvány paloták követik egymást. Ezek pompás kapukkal nyilnak a Boszporuszra, előtte meg sétányok húzódnak. Előkelő lakónegyedek váltakoznak apró halászfalukkal, melyekben a mosék, zsinagógák és keresztény templomok a legnagyobb békében megférnek egymás mellett.
Hajónk Ázsiában Rumeli Kavagi nevű festői halászfaluban köt ki. Jó két óra áll rendelkezésünkre. A kicsi helység utcái egy magas dombra vezetnek, egy vár romjaihoz. Csodálatos a kilátás, de a kikötőt mégiscsak izgalmasabbnak találjuk. Ott valóban érezzük, hogy Keleten vagyunk. Nagy a nyüzsgés. A népművészek eladásra készített, színes ajándéktárgyakkal rakták tele a szűk utcákat s egymást túlkiabálva kinálják azokat. Innycsiklandozó illatok terjengenek a levegőben. A faliszőnyegekkel diszített falatozókban sütik a halat, készitik a kebabot, kinálják az ennivalót. Előttük hivogatók, terelők meggyőzni igyekeznek az elhaladókat, hogy náluk a legfinomabb és legolcsóbb minden, oda a legérdemesebb betérni.
Egy vízre nyúló, csendesebb helység fedett teraszára ülünk le ebédelni. Láboszlopaihoz sűrűn csapódnak a Boszporusz hullámai. Mellettünk egy kiálló szirten a mozdulatlan sirályok úgy sorakoznak, mint hangjegyek a kottában. Nem csábítja őket társaik cikázó röpködése. Vajon alusznak? Megszólal a közeli moséból a müezzin, a karcsú minarett hangszóróin át bömböli imára hívó énekét. Szívesen elmennék én is, kiváncsiságból, dehát oda nők ima alatt nem léphetnek be. Már egyszer kipróbáltam, de nem sikerült, elzavartak. A fiam távolról kacagta, hogy micsoda rémületet okoztam, amint figyelmeztetése ellenére megpróbáltam besurranni.

(folyt. Hozzászólásokban)