Nós, ezekután nem csoda, ha a csóré cowboy megpillantásakor paff maradtam. Gyorsan előkaptam gépemet, hogy megörökítsem, mert azt hittem, a következő pillanatban jön a rendőr s elcipeli.
Nem, annak semmiképpen nem szerettem volna szemtanúja lenni, hisz oly dekoratív jelenség volt ott a mozgalmas Time Square kellős közepén.
Csóré éppen, klasszikus értelemben véve nem volt, mert bizonyos dolgok takarták kisportolt testét: egy apróka fehér nadrág, amely repedt szét izmos combján és fenekén, egy cowboy kalap és egydollárosokkal kipingált cowboy csizma. Country dalokat énekelt, saját gitárkisérettel.
Szóval azt hittem nem igaz, nem lehet igaz, amit látnak szemeim. Mások is fotózták, nemcsak én, aztán meg se állva elsiettünk mellette, nem akartunk fizetni a fényképezésért, vagy bámulásért.
Pedig kellett volna! Az illem, a New yorki illem megkívánta volna, hogy a cowboy csizmájába pénzt dugjunk. Nem, nem apró pénzt, hanem ahogy a diszítése jelezte, papírpénzt. Egydollárost.
Hozzászólások