Elli, a húgom, akit már ismertek kedves blogtársaim, főleg a régi írásom alapján:
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2008/06/24/kolt-az-elli-kotloja-1/
most újabb kedves ismeretekkel bővítette élménytáramat.
A hatalmas, fényes tollazatú vöröskakas (ej, de büszke jelenség az egyszálférfiazudvaron!) négy öreg tyúkot naponta többször is boldogít (azaz bóbitál, ahogy Décsében nevezik a megszokott baromfiudvari jelenséget) közülük az egyiket (talán az lehet az első feleség a háremében) különösen sokat, – bizonyítja meggyérült tollazata.
A gáláns kakas már régen fazékba kellett volna kerüljön, de Ellinek nem volt szíve levágni, merthát az egy olyan gáláns kakas.
Mondom, négy öreg tyúk alkotja háremét, meg 15 fiatal. De azokhoz nem nyul (még nem!) csak vigyáz rájuk. Hagyja, hogy nőjjenek. Persze neki.
Mondom, gáláns a kakas. Este megvárja, hogy minden tyúk(anyó) és serdülő leányka, (azaz kendermagos jérce) besétáljon a ketrecbe s elfoglalja helyét a vízszintesen lefektetett létrán. Mert azon alusznak. Kapaszkodva gubbasztanak. Reggel meg kiengedi őket maga előtt s ő csak a végén hagyja el a közös hálószobát.
Ma saját szememmel is láttam, hogy mikor Elli ételt szórt nekik, a tyúkok, fiatalok és öregek egyaránt nagy karicsálással verik le egymást, hogy hozzájussanak a kiszórt finomságokhoz. A kakas nem. Az csak figyeli őket magasra emelt fejjel, pompás taréjjal, de ételhez nem nyúl, amíg jól nem lakott minden hölgye. Aztán ha a végén marad valami még, azt bekapja, – de addig nem teszi, amíg valamelyik tyúkja még eszik. A frissen töltött vízhez sem nyúl, míg valamelyik háremhölgye még iszik.
Mondom, gáláns a kakas.
Ha nem volna oly távol tőlem a kiskert, ahol tartja őket Elli, hogy ne piszkolják össze az udvart, talán figyelném én is életüket, de nem tehetem. Nekem festenem és blogolnom kell, maradok tehát az Elli beszámolóival. Azokat továbbítom nektek. Írjatok ti is hasonló falusi élményeket!
Hozzászólások