“És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsüllyeszté ama városokat és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is”. (Teremtés könyve, 19,24; 19,25).
Persze nem egy földönkívüliek által ledobott atombombáról van szó, mint ahogyan Däniken magyarázza a fentieket, hanem egyszerűen két, egymástól távolodó tektonikus tábláról, amely elvékonyítja a földkérget, mintha egy nyers tésztát húznánk széjjel. Ennek eredményeképpen a földfelszín lesüllyed, behorpad, s a repedéseken láva is feltörhet. Bizonyíték, hogy ez így is történik: a földkéreg még ma is harminchárom centimétert süllyed évente a Holt tengernél, ami földtanilag egy fantasztikus sebesség.
Ezáltal a süllyedés által lett ez a terület a világ legmélyebb fekvésű vidéke (-420 m a tengerszint alatt). A Holt-tenger feneke még 330 méterrel mélyebben van, így aztán a világ legmélyebb sós tava lett belőle.
Mivel semmiféle lefolyása nincs, viszont a párolgása nagyon erős, a belehordott só mennyisége miatt az oldat (vagyis a tengervíz) elérte a telítettséget: a só mindenhol kicsapódik a vízből, a tenger fenekén például vastag fehér rétegben áll. Ettől olyan világoszöld a víz a part mentén, például itt, az egyik fotón is látható. A parton hatalmas sókristályok is találhatók.
A Holt-tenger vize (a benne lévő nátrium, kálium, magnézium és bróm egymáshoz viszonyított különleges arányaiból kifolyólag) ősidők óta a legkülönbözőbb célokat szolgált. Az ókori Egyiptomban a mumifikáláshoz használták a holt-tengeri sót, Kleopátra pedig kikötötte, hogy csak neki áll jogában felhasználni az ottani vizet gyógyfürdő és szépítőszerek készítésére. Evvel Nagy Heródes nem egészen értett egyet, és a biztonság kedvéért felépítette massadai fellegvárát és saját fürdőjét a parton.
Jelenleg is erre a három dologra használják a Holt-tengert: elsősorban kálium, magnézium és bróm kinyerésére az ipar számára. Mint gyógyvizet főleg a pikkelysömör (pszoriázis) kezelésére; a környék magas légnyomása és a gyengített ibolyántúli (UV) sugárzása miatti különleges klímája okán pedig egyes légúti betegségek kezelésére is kiváló. Hatalmas szállodai hálózat biztosítja a fürdőzők kényelmét, az “Ahava” márkájú holt-tengeri kozmetikumok pedig világszerte népszerűek.
Sajnos a tenger (tó) jövője kétséges; az emberi beavatkozás itt is felborította az évezredes egyensúlyt. Mivel a Jordán folyó Izrael és Jordánia egyetlen vízforrása, egyre több vizet használnak fel a hozamából mezőgazdasági és ipari célokra, úgyhogy a Holt-tengerbe már alig jut valami friss víz: a tó szintje évente egy méterrel csökken.
A teljes kiszáradás megakadályozására tervet dolgoztak ki, melynek értelmében a Földközi-tengerből hoznának vizet a feltöltésére. Ezt a legegyszerűbb megoldást Jordánia ellenzi, így aztán 2005-ben megegyezés született az Akabai öbölből hozandó vízutánpótlásra, de ehhez a vizet előbb fel kell pumpálni 120 méter magasságba, azután 550 méter magasságból zúdulna le 870 millió köbméter víz, egy 550 megawattos erőművön keresztül a Holt-tengerbe. A Világbank hajlandó lenne kölcsönt folyósítani a tervhez, de még fenntartások vannak, mivel egyes ökológusok félnek az esetleges mellékhatásoktól, minthogy a víz súlya megbolygatná a tektonikus egyensúlyt és földrengéseket okozhatna.
Mindettől eltekintve a szép novemberi napokon élvezettel ültünk (úszni nem kell) a körülbelül harminc fokos langyos vízben, és mivel a sós víz nehezen párolog, az ember még akkor sem fázik, ha kijövet erősen fúj a szél.
Mezítláb bemenni nem ajánlatos, mert a fenéken lévő sókristályok élesek, de árulnak a parti üzletekben különleges, jól záródó vízálló cipőket erre a célra. Még valamire kell vigyázni: ha az ember lát valakit pánikszerűen rohanni az édesvizű zuhanyhoz, annak biztosan bement egy csöpp víz a szemébe, ami (tapasztalatból mondom!) pokolian csípi a szemet!
Aki úszni akar, az a szálloda csodálatos medencéjét használhatja, amelyben jacuzzi van és időnként jó erősen áramoltatják a vizet. Ezt nem tudtam, és tátva maradt a szájam, mikor egyszere csak láttam, hogy a feleségem olyan sebességgel úszik, amit sohasem tételeztem fel róla; persze a víz sodrásáról volt szó.
Galambos Viktor
Hozzászólások