Igaz, hogy Bécs a legszebb város?– kérdezte tőlem kedves erdélyi ismerősöm.
Ez egy olyan kérdés,- válaszoltam rövid gondolkodás után, amelyre nem lehet egyszerű igennel, vagy nemmel válaszolni. Szép, sőt nagyon szép, az biztos. Hogy miért szép? Megpróbálom jellemezni, de anélkül, hogy kijelenteném: Bécs a legszebb város.
A majdnem kétezer éves Bécs elsősorban császárváros. Az utcák, parkok nevei, a szobrok /ahol csak hely van, mindenütt/, a múzeumok, a császársírok, a feliratok, kirakatok, emléktárgyak mindegyre figyelmeztetik a látogatót, hogy ne feledje: egy császárvárosban jár.
Bécs egy barokk város.
Bécs nemcsak Ausztria fővárosa. Nemcsak Európa egyik legjelentősebb művészeti és kulturális központja.
Bécs a fiákerek városa. 136 fiáker várakozik utasra
Bécs a kávéházak városa. 1500 kávéház és espresso várja a vendégeket
A keringő, a valcer városa.
Bécs az operabálok városa.
A zene városa. Az éneklő fiúk városa /96 éneklő fiú/
Bécsben táncolnak a pompás fehér lippicai mének.
Bécs a múzsák és a vidámság városa. Ugyanakkor a panaszkodás, ócsárolás, s a kényelem városa.
Bécs gazdasági és bevásárló központ.
Bécs kultúr központ. Régi kultúrközpont.
Ugyanakkor lüktető modern város.
Bécsben az ember minden látogatása során felfedez valami ujat. És bájával mindannyiszor elbűvöli a látogatót. Ahányszor a fővárosba megyek mindig végigjárom a Burgot /császári várat/ meg a Ringet /Körútat/ és megcsodálom annak pompás épületeit: az Operaházat, a Parlamentet, a Rathaust /városházát/, a Burgtheatert, az egyetemet, és ha csak tehetem, elmegyek a gyönyörű barokk templomba, a Karlskirche-be, esetleg felmegyek a Belvedere palotába, nyáron meg a Praterbe, ahol forog az óriáskerék /naponta nyolcvanszor indítják el./
Minden Bécsbe látogató ismerősömet figyelmeztetem, hogy el ne szalassza megtekinteni a rendkívül érdekes, különleges Hundertwasser házat. Egyedülálló élményben lesz része. És ha zsebe futja és kávét akar inni, a világhírű Sacher kávéházba üljön be,- ott van mindjárt az operaház közelében. És sétáljon egyet a Kärtner Strasse-n. Térjen be a gyönyörű gótikus templomba, a Stephansdom-ba. Ha ideje van, menjen fel a toronyba lifttel és csodálja meg fentről is a várost.
Szakítson egy egész napot a császári nyári palota megtekintésére, a Schönbrunnra. A kert is, a palota is el fogja bűvölni. Este holtbiztosan nem kell altatót bevennie, olyan fáradt lesz. Évente másfél millió látogatója van.
Ha látni óhajtja, hogyan mulatnak Bécsben, üljön be egy Heurigerbe. A Heurigerek a várost körülölelő bécsi erdő dombjain épült településekben, Grinzing, Sivering, Neustift, Nussdorfban lévő eredeti lokálok. Tipikus bécsi jelenségek. Mint a fiákerek, vagy az operabál. Utánozhatatlanok. A kicsi, szőlővel befuttatott, lampionokkal megvilágított házak, udvarok este nyitják ki kapuikat. Az idei házibor, az egyszerü falnivaló és a szentimentális bécsi dalok különleges hangulatot teremtenek.
Bécsből Grinzingbe villamossal mennek ki a vendégek, ott mulathatnak kedvükre, mert éjfélkor a villamos vissza is szállítja őket a fővárosba.
Bécs mindenekelőtt életérzés. „Gemütlichkeit“, mondják, hogy leginkább az jellemző a bécsiekre. Ez nem annyira kedélyesség, az ismert értelemben, bár az is,- mint inkább annak a titka, hogy megtalálni, meglelni az életben mindazt ami kedves, szép, hangulatkeltő, jóérzéskeltő s annak örülni, azt értékelni.
Bécs az operettek, a kabarék városa, s a musical kedvelőinek is szolgáltat csemegét.
Tulajdonképpen se szeri, se száma a színházi előadásoknak. Minden műfaj virágzik Bécsben.
Azt mondják, Bécsben példátlan udvariassággal találkozik az ember /de ne keresse azt a Maria Hilferstrasse egyes boltjaiban!- amelyet jómagam messze elkerülök miután az anyanyelvemet beszélő arogáns kiszolgáló „rendreintett“/ és hogy az élet kényelmesebb, mint bárhol a világon.
A bécsiek még mindig rendeznek nagy bálokat s annak megfelelően elegánsan öltözködnek. A férfiak gyakran egyenruhát öltenek, mellüket teleaggatják kitüntetéseikkel, akárcsak régen a császári időkben. A bálok kötelezően polonezzel kezdődnek, utánna egész éjjel keringőznek. Az igazi bécsi úr még ma is kezet csókol a hölgynek, anélkül, hogy szájával megérintené a kezét.
Bár Bécsben is vannak diszkó-helységek, mint bárhol másutt, de egy opera-előadásra, vagy szimfónikus koncertre s utána egy hangulatos vacsorára, szívesebben mennek a bécsi fiatalok ma is, mint a diszkókba.
Vajon mégis mi a legtipikusabb bécsi jelenség? Véleményem szerint a valcer. Mert a világ bármely részén aki a koronázatlan király, Johann Strauß dallamait hallja, vagy keringőt táncol, az Bécsre gondol:
Bécsre, az élmények városára.
Hozzászólások