Az átlag spanyol asszonyok alig élnek társadalmi életet. A vallás, a férjükről való gondoskodás s a gyermeknevelés töltik ki életüket. És míg a spanyol nő nagyon vigyáz erkölcsére, addig a férfiak a maguk részéről azt nem veszik túlságosan komolyan. Életük nagy részét lakáson kívül töltik, barátokkal, nappal az utcán, vagy az arénában, este és éjszaka a bárban, kávéházban. A spanyolok számára különben is az éjszaka a szórakozás legfőbb ideje. Nem illendő a spanyolokat munkájuk és foglalkozásuk felől kérdezgetni. Annál szívesebben veszik s készséggel válaszolnak rá, ha a családról, gyermekekről érdeklődünk.
Tudni kell, hogy a spanyolok erősen lokálpatrióták, ezért nem illik vallási, politikai, társadalmi viszonyaikat kritizálni, s összehasonlítani a magunkéval. Pláne nem szabad a magunkét dicsérni. Mindez sértő. De még Spanyolország más részeit sem illik dicsérni (például Madridban áradozni Barcelona gyönyörű palotáiról), csak azt ahol éppen vagyunk, ha nem akarjuk nemzeti önérzetüket megsérteni.
Bikaviadalon nem illik megjegyzést tenni még saját anyanyelvünkön sem. Mert nem értik ugyan szavaink tartalmát, de árulkodik a hangsúlyunk, arcjátékunk, gesztusunk, s az rosszul esik nekik, lévén a bikaviadal számukra szent dolog,- oktattak bennünket odautazásunk előtt a spanyol etikettben járatosak.
Hozzászólások