Egy kis érdekesség, de lehet hogy már nem újdonság, írta Aranka mailjében a hozzácsatolt pps-ről.
Köszönöm szépen az osztálytalálkozón nyújtott kedvességet, a művészi utasítást meg jótanácsot, a sok gyönyörű festményt, melyeket kézközelből megcsodálhattunk és ajándékba kaptunk. Adjon az Isten erőt és egészséget, hogy még sokszor részesei lehessünk ilyen gyönyörű találkozásoknak és beszélgetéseknek.
Tudd meg,- hogy számomra, igenis nagy újdonság volt, amit küldtél!!!- válaszoltam.
Született ugyanis nemrég egy absztrakt képem, amelyet nem tudtam sehova besorolni s ez (!) nyújtott ötletet: a pps-ed tárgya, a stockholmi metró. De ehhez el kell mondanom, hogy én ott soha nem jártam, azt a metrót soha nem láttam. Élőben nem. Ez különösképpen nem lepett meg, mert többszőr festettem már olyasmit, melyet csak később láttam meg a valóságban.
Le akartam festeni a képet, alá sem írtam, mert nem értettem, mit akar mondani, de Neked köszönhetően megértettem. S ezt a címet kapja: A stockholmi metró.
A két mozgólépcsősort láttam rajta már a kezdet kezdetén és három elmosódó, elnyúlt alakot (kettőt piros, egyet sárga ruhában). Meg a faragott szoborfejet. Meg egy kék képet. A sok vonal a hosszúságot jelképezi, értettem meg később. A világ leghosszabb művészeti tárlata, a stockholmi metró ugyanis 110 km-es kiterjedésű!
Újra megnéztem a pps-t,- írtam következő mailemben, s megint az a véleményem, hogy a képem egy sürített összesége ennek a hosszú fotósornak. Nagyon örülök neki, benne fog szerepelni a példatáramban. Köszönöm. A nevedhez fog kapcsolódni s képzeletben mindig fogom látni gyermekkorodból megőrzött kedves mosolyodat, ha róla(d) beszélek.
Később, mivel a pps-t, melyet Aranka küldött, nem fogadja el a rendszer, Lacihoz fordultam segítségért. Kaptam. Egy csomó dokumentációs anyagot a stockholmi metróról. (Köszönöm, Laci!!!)
Az alábbi két változatot választottam a gazdag tárból:
Hozzászólások