Sót szinte nem is használnak!
És kenyeret sem! A kenyeret helyettesíti a rizs. Az az alapételük. Főleg az illatos jázmin rizst, meg a nagy keményítőtartalmú “ragadós” rizst fogyasztják. Gőzön főzik puhára, s minden étkezéshez felszolgálják kis tálkában. Teljesen ízesítetlenül, mert amihez fogyasztják, minden nagyon fűszeres.
És nem háromszor esznek naponta, mint mi, hanem többször, átlag 6-7-szer, de mindig kicsi adagokat fogyasztanak.
Jóformán mindent esznek, marhahúst, disznóhúst, azaz inkább malachúst. Mi kéthetes malachúst ettünk. Magára! Vagyis kenyér nélkül. Senki nem evett hozzá még rizset sem.
Továbbá sok halat ettünk. Még én is, pedig nem vagyok kimondott hal imádó. De a halnak ott nem volt hal íze! Azt mondták azért nem, mert ott helyben emelték ki a medencéből, illetve a nagy akváriumból. Ott úszkálnak a kisebb, de inkább nagy példányok, nem is sejtve, hogy melyik vendég mutat rájuk: azt kérem!
Rákokat is ettünk, homárt, s egyebeket, meg kígyóhoz hasonló halat (angolnát), tengeri finomságokat, és persze majorságot, csirkét, kacsát.
A zöldséget alig főzik meg, minden ropogott a fogunk alatt.
A szakértők különben éppen ezt tekintik a thai konyha legfőbb sajátosságának, hogy egészen friss hozzávalókat használnak. Na és persze másik fő jelleg-zetessége a sok fűszer.
Zsírt szinte egyáltalán nem használnak főzéshez.
Az italokat jegesen szolgálják fel. Kocognak a nagy jégdarabok a pohárban, mindegy hogy mit öntenek rá, ásványvizet, narancslevet, avagy sört.
S ha az ember szép és civiliált környezetben fogyasztja el a vacsorát, nemcsak az ízekben, de a látványban is gyönyörködik. Erre Csemnán nagyon odafigyelt s végig érzékeltette, hogy számára VIP-ek vagyunk.
Hozzászólások