Gyümölcs leírhatatlan mennyiségben és választékban került mindig az asztalra. Nem csoda, Thaiföld egyetlen hatalmas buja gyümölcsöskert. Csak ananászból terem vagy 11 féle, banánból vagy 15 féle. És egész évben! (Banánnal etettük az elefántokat. Ott tudtam meg, hogy minél kisebb a banán, annál édesebb.?
Aztán került az asztalra papaya, mangó, meg sok-sok egyéb ismeretlen gyümölcs.
A thaiok a látványt legalább olyan fontosnak tartják, mint az ízt. Ezért a gyümölcsökből, zödségekből egész szoborkompoziciókat szolgálnak fel. A szakácsok ezt tanulják és sajátos szerszámokat lehet a művelethez kapni.
Konyhájuk egyesíti a jót az egészségessel. És a bőség jellemzi. Rengeteg étel került mindig az asztalra, így sok ottmaradt. Vajon mi lesz a maradékkal? – ezt elfelejtettem megkérdezni. Bár csóváltam a fejem a túl nagy a pocsékolás miatt.
Az ételek nem úsznak mártásban. A szószokat külön tálkákban szolgálják fel, azokba mártják bele a falatokat.
Hogy megőrízte eredetiségét a thai konyha, azzal magyarázzák, hogy Thaiföld soha nem volt gyarmat. De hogy mégis hasonlítanak ételeik a kínai, indiai, indonéz ételekhez, az az ősrégi kereskedelmi kapcsolatok eredménye.
Befejezésként hadd mondjam el, hogy a thaiok ételekkel, sőt, a legfinomabb falatokkal közelednek isteneikhez és a szellemekhez. Naponta mutatnak be ételáldozatokat házi oltáraikon.
Hozzászólások