A vendégfüzetem egy kincs (2)

Én nem mehettem el a “világba” (vagyis be a konferenciára), de eljött a világ hozzám! – mesélem ismerőseimnek. Megnézni virágaimat.
A látogatóim különböző országokból érkeztek: Hollandia, Németország, Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Franciaország, de a legtöbb természetesen helyi volt, magyarok és románok. Így a vendégfüzetembe is különböző nyelvű bejegyzések kerültek. (A mellékelt képen látható fiatalemberek pl. Franciaországból jöttek)

De hogy én milyen sokat lapozgatom azt a vendégfüzetet, az nem igaz. Böngészem a kusza sorokat. Emlékszem, többen is panaszkodtak, hogy nincs náluk a szemüveg, nem látnak jól írni, de azt mondtam, ne törődjenek, majd valahogy kiolvasom,- s most azt is teszem. Böngészem. A hiányzó ékezeteket, betűket, szavakat gondolatban odaillesztem, a helyesírási hibákat kijavítom, mint régen, tanárkoromban tettem. S közben mosolygok, mert a tartalom az nagyon kedves. Szívből jövő és szívhez szóló sorok.

Kedves, nagyon kedves dokumentummá vált számomra ez a vendégfüzet, valóságos kinccsé, amely állandóan az asztalomon, kéz alatt fekszik. A napi többszöri kávéivás ideje alatt böngészem és értelmezem a beírásokat. Ès erőt merítek belőle. Feldobódom tőle. Hát hogyne, mikor ilyeneket olvasok:…