A játék és játékosság az emberi élet velejárója, éltet és erőt ad méltóvá tenni a szép pillanatokat, a feledhetetlen élményeket és elviselni a nehézségeket is. Játék az élet, komoly halálig tartó játék, amit felelősséggel, lelket gazdagító szépségek között kell végigjátszanunk. Az elmúlt időben itt is e szobákban ez kapott hangsúlyt a beírásokban, az élményt jelentő játékos videókon, ez hozott derűt számunkra. Hányszor halljuk, vagy mondjuk, ne vedd komolyan, játékosan fogd fel, úgy könnyebb lesz elviselni…Tiszteljük és szeretjük a játékokat. Minden korosztálynak nyújt valami izgalmasan kellemes élményt, sikert, megmérettetést, ami kell önbecsülésünkhöz, igényeljük, hogy fizikai és szellemi megpróbáltatások érjenek, hassanak mindennapjaink éltető erejeként.
Örömmel olvastam az ehhez csatolt gondolatokat itt és az előző szobában is.
Egy talán nem nagyon távol-álló kis versemmel kapcsolódom e témához.
Seres László:
Csak játszom
Elsiratom lázas örömeimet
viharmezőkön pipacs-részegen,
mint akit a sors keresztre feszített.
A feltámadást alig észlelem.
Csak eljátszom, mintha nem fájna semmi
és azt is, hogy ebbe belehalok.
Legnehezebb magamat elviselni
olyannak ma már, amilyen vagyok.
Hagyom szunnyadni belesajdultan,
-mi volt, érdemem, bélyegem, múltam-
kialvó tüzem lombtól gyökérig,
hogy átjárja zegzugát szívben a vér
remény nélkül is minden pillanatért,
amire az agy már nem is emlékszik.
***
(A fenti linket most kaptam Kanadából)
***
http://www.patrimoniuromanesc.ro/
(Emezt pedig Temesvárról küldte Bárányi Ildikó)
Hozzászólások