Ajándék
Járatlan helyekre csábított a nyár,
Oda, hol forrás fakad gyökér alól
És süppedő avarban a fák közt
Csend lépked friss szarvasnyomon.
Hol a fény hajnalköntösben
Bércek tetejére száll
S sziklák közt az Ég közelében
Izzik a merész havasi gyopár.
Fenyőfák tövében üldögélünk,
Esthajnal ró lelkünkbe ezer illatot,
S mi fenség mámorától részegülve
Áldjuk, mit a nyár ajándékozott.
M.Simon Katalin
2011 aug 22
Az ajándékozás célja örömszerzés
Hogy sikerül-e ezt elérnie, az sokmindentöl függ. Mert hányszor kapunk olyan ajándékot, amely csak egy újab kacat a házban. Máskor viszont valami apróságról van szó, de annak nagy hasznát vesszük, vagy nagyon tetszik.
Anikóval erről beszélgettünk ma séta közen. Szerinte az életkor függvénye, hogy minek örül az ember. A gyermek édességnek, játéknak, (talán) meséskönyvnek, – a felnőtt ezzel szemben előnyben részesíti, nagyobb értéknek tartja a lelki ajándékot az anyaginál.
És vajon kinek jelent nagyobb örömöt az ajándékozás? Aki kapja, vagy aki adja?
Sokat lehetne e kérdésről beszélgetni.
Enyéim legnagyobb ajándékának én azt tekintem, ha valahova elvisznek nyaralni, vagy hétvégére. Hármasban. Ilyenkor magukat is nekem ajándékozzák.
Nem tudom felejteni a Marika szülinapi ajándékát: egy nap Velence a farsang idején. Ketten mentünk. S ott ért a meglepetés. Megkérdezték, hogy nem volna-e időnk és kedvünk maradni három napot, ingyen, vagyis plusz költségek nélkül. De!!!!!!!!!!!!!!!! Mert csak kettőnket kellett volna hazaszállítson egy mikrobusz. A többiek mind háromnapos kirándulásra neveztek be. Igen, akartuk,-így mindenki jól járt. Ennek köszönhetően nemcsak Velencét, de környékét is megismertük: Murano, Burano,- a többire hirtelen nem emlékszem.
Egyszer egy párizsi úttal ajándékoztak meg gyermekeim, társas utazásra fizettek be. Nem élveztem. Nem éreztem jól magam egyedül. A következő évben a két gyermekemmel mentem, az már teljesen más volt. Megfogadtam: soha többet nem indulok el egyedül!
Az idén Máltára vittek el. Pár éve Ázsiába: Dubai, Thajföld, Hongkong. Ezek a legszebbek, hármasban. A legszebb ajándék számomra.
Én szeretem önmagamat is megajándékozni. Pontosan azzal, amit igényelek.
60 éves születésnapomra megajándékoztam magam az első laptoppal. Rabja lettem. (Azért erre még én se számítottam.) Most már nem is tudom hányadikat nyaggatom, negyediket-e, avagy már az ötödiket. (Mind ajándékok, önmagamnak.)
A Pali legnagyobb ajándéka az, hogy visz/szállít, oda ahova kell és akkor, amikor kell. Nélküle nem tudtam volna kiállításokat rendezni, és nem tudnék évente egyszer-kétszer hazamenni a gyökerekhez. Décsébe, Kolozsvárra, Besztercére. De már az utazás maga ajándék, mert akkor ketten vagyunk. Végre ketten. Még ha nem is beszélgetünk sokat, – a hallgatásunkkal, vagy félszavakkal is kommunikálunk.
Hozzászólások