Alfám

Hadd mondjam el, miért adtam írásomnak a fenti címet.A görög abc első betűje, az alfa a kezdetet jelenti, az élet elindulását, a születést. Az utolsó betű, az omega pedig a véget, az élet befejezését szimbolizálja. A két betű közt a rövidke összekötőjel: az élet! Ennyi az élet: egy rövidke vonal.
Nós az én alfámmal, vagyis a születésemmel (tudtom és beleegyezésem nélkül) egy kis galiba történt, aminek következtében nekem két születésnapom van: február 28 és március 2. Az első az „igazi“, az utóbbi a „hivatalos“. Megvallom, ezt csak a közeli ismerőseim tudják.
Történt ugyanis, hogy 1936 kemény telén a falubeli bába segítségével az erdélyi  Magyardécsében jöttem napvilágra. Édesapámnak a nagy hó miatt csak három nap után sikerült legyalogolnia a szomszéd faluba, Árpástóra, hogy személyesen bejelentse a jegyzőségen az új trónörököst, a másodikat a sorban, vagyis engem. Mert a három Márton lány közül én a középső vagyok. Ott valószínűleg automatikusan zajlottak le az események, talán meg se kérdezte tőle az írnok, hogy mikor történt a „világraszóló“ esemény, bejegyeztek aznapra. Hurrá! Ennek köszönhetően későbbre került a születési dátumom kerek három nappal, lévén az éppen szökőév. Szüleim, míg éltek, gyakran hangoztatták, hogy igazán ügyes voltam, még „idejében“ világrajöttem, mert ha nem igyekeztem volna, csak négy évenként ünnepelnék születésnapot.
Szóval kétszeresen szerencsésnek érzem magam alfámat tekintve: minden évben tarthatok (azaz tarthatnék) hetedhét országra szóló ünnepséget, és fiatalabb vagyok kerek három nappal. Persze, én az itt elmondottakról csak jóval-jóval később értesültem.
Ezt az alfámmal kapcsolatos történetet hivatalos helyeken természetesen nem mesélem el, nehogy gyanut keltsek vele személyemet illetően, hogy esetleg nem én vagyok én… Így ha születési időpontomat kell valahova bediktálnom, szemrebbenés nélkül mondom: március kettő. Vagyis zweite dritte sechs und zwanzig.
A szívem olyankor egy nagyot dobban, de azt csak én hallom…