Olga írta az alábbi sorokat, melyek igen-igen meghatottak:
Én a nyáron jártam Bukarestben utoljára érettségi matek dolgozatokat javítani, az ottani Ady Endre nevű magyar gimnáziumban, és – Piroska nagyon figyelj!- olyan élményem volt, ami diákkorom óta hiányzik: a szórványmagyarság összetartozását éltem át kicsiben, rendkívül jól esett, ilyenben a besztercei diákévek óta tulajdonképpen nem volt részem! Itt a székelyföldön más a helyzet, valami “kis Magyarországban” élünk, és nekem, szórványmagyarságban felnőtt magyarnak hiányzik valami… Tételesen nem tudom megfogalmazni mi, de a nyáron, Bukarestben újra átéltem azt, ami hiányzik…. Fura dolog…
És kolostor… Azt hiszem, lassan oda “fejlődik” a világunk, hogy időnként szükségét fogjuk érezni bevonulni és megtapasztalni a csendet. Erre szükségünk van. Pedig nagyanyáink-nagyapáink még jól tudták ezt csinálni kolostorok nélkül is, bennünk valahogyan nem alakult ki… Nem értek teljesen egyet a keleti vallásokkal és filozófiákkal, nem a mi kultúránk része, de ami pozitív, azt lehet, hogy jó volna átvenni…
Hozzászólások