Minden évben hoz nekem az angyal valami különlegességet. Az ajándékok közt mindig van valami érdekesség, valami csemege, ami máskor még nem volt.A tavaly például nordic-walking botokat kaptam. (Vajon mi a magyar neve?) Mondhatom nagyon megörvendtem a nem mindennapi angyalfiának. A hozzáolvasottakból megtudtam, hogy egy finn sportág kelléke, s hogy az energiafogyasztás botokkal plusz 50 %-os a gyalogláshoz viszonyítva. Örvendtem nekik, s reménykedtem benne, hogy a hatás nem is marad el. Hát… mondom most egy év távlatából.
Ezt aláírom, mert jómagam is megtapasztaltam. (Furcsa ez a kifejezés, de szakember biztosított róla, hogy helyes. Tehát nem tapasztaltam, hanem megtapasztaltam). Szóval ezt aláírom. Mert amikor elindulok velük az ingolstadti lakásunk közelében lévő, fákkal és bokrokkal szegélyezett sétányon, úgy visznek a botok, hogy szinte szaladok. Most majdnem azt mondtam repülök. Különben komikus látvány lehetek, mert én aprókat lépek. Ezek a botok viszont hosszú lépéseket igényel(né)nek. Ki is készülök a nagy igyekezetben, a félórás walkolás után tiszta muszáj lefeküdjek. Kipihenni a fáradalmakat. S utána, ha felkeltem, ennem kell, hogy az elvesztett energát pótoljam…
Hozzászólások