Seres László:
ELHALLGATOTT BŰN
(Bűnömet végül megvallottam neked
és nem takargattam vétkemet.” (Zsolt. 32.5.)
Kiállni
reszkető lábakkal Anyám elé
szégyen nélkül ma se mernék
-bár hallanám ma is intő szavát-
hogy megvalljam vétkeim neki
mint rég amit nem követtem el
Feloldozása szentségéért
újra beismerném
Nem alázott meg
gyermekded vétkeinkért
mikor körbevettük őt
sírva elhadart érvekkel
nem a bűnöst kereste köztünk
mindig a bűntelent
a rosszak között a jót
és dicsérte szüntelen
meglágyult szíve ha szólt
mi felnézzünk rá mint az Istenre
ilyen az ember mondta
ilyenek legyetek ti is mind
s álljon elém aki ma vétkezett
hamiskás mosollyal mért végig
várt s önmagunkkal büntetett
Hagyta
hogy az elhallgatott bűn fájjon
tisztuljon
a lelkünkbe mart seb
és fájt
fájt a csend a megszólalásig
ő tudta csak
hogy könnyek közt bűntudattal
elé áll majd
-véréből kisajdultak
kibogozhatatlan igazságával-
bűnösök közül a legbűnösebb
Hogy megbocsásson
xxx
M. Simon Katalin:
Isten éltesse sokáig az Édesanyákat!
http://issuu.com/msimonkatalin/docs/_desany_mhoz/4
xxx
Kentner Sándor:
Kedves Édesanyák, és nevelő, valamint főállású anyák !
Nálunk, az intézetben, 2.-án, csütörtökön volt az anyáknapi megemlékezés.
Erre az alkalomra, intézetünkbe látogatott a kőbányai Szécheny István magyar-német kéttannyelvű általános iskola egyik II. osztálya, hogy verssel és dalokkal köszöntsék az ittélő idős édesanyákat és nagymamákat.
A kisiskolásokkal, egy drámatagozatos tanárnő foglalkozik, és a gyerekek nagyon ügyesen és nagy rutinnal adták elő produkciójukat.
Az előadás közben a gyerekek a szinpadról lementek „nézők” közé, és a náluklévő műanyag kisbabákat egy-egy idős otthonlakó kezébe adták.
Ez, dramaturgiailag jól illeszkedett az előadás egészébe.
Voltak néhányan, akik csak forgatták a kis műanyag babákat, de nem nagyon tudtak mit kezdeni velük.
Ez is, egy megható momentuma volt a gyerekek előadásának.
Volt egy jelenet, amitől sírásrafakadt majdnem mindenki, aki látta.
A gyermekek között volt egy aranyos, ennivaló szőkehaju kisfiú, amolyan igazi „Kisherceg”, aki, amikor rákerült a sor, bepánikolt és rettenetes sírásra fakadt.
A rutinos tanárnője odament hozzá és letérdeltt a könnyeivel küszködő kisfiú mellé, átölelte és elmondta a szavallatot.
Szem nem maradt szárazon.
Nekem is úgy mesélte az intézet kultlúrfelelőse, és egy ideje nekem is patakokban folynak a könnyeim.
Isten éltesse az édesanyákat, s mindazokat, akik gyerekeket neveltek fel, ill. nevelnek jelenleg is.
Hozzászólások