HÁNYSZOR VÁRTAM
(Hajdani Karácsonyaimra)
Hányszor vártam
hit és vágy tartott ébren
Isten-angyalt
reszkető hópihében
hogy aláhull majd
s keresi az utat
átragyogja szép
nyomorúságunkat
csillapítva vak dühét
jégmezőknek
s óceánok árját
mikor bezörget
S lesz tört fenyőág
meg friss kalácsillat
égetett cukor
színes krepp-papírban
s dísznek gyertyafényben
felkötözött béke
asztalon a szegénység
dúsan mérve
s kiporciózva hozzá hálaima
Mondd Uram
miért a jóknak kell várnia
gyermekarcú hittel
ha jő a Karácsony
Valaki átlebegett
a szobámon
égbe emelt
majd lerántott a földre
s szólt egy hang
Létednél nem vágyhatsz többre
a sorsodat szívemen viselem rég
azt becsüld meg fiam
ami ma elég
S magához szorított féltőn
felismertem
Anyám volt az
Vagy…talán…az Isten
(Seres László
Nagytarcsa)
***
“Valaki átlebegett
a szobámon
égbe emelt
majd lerántott a földre
s szólt egy hang
Létednél nem vágyhatsz többre
a sorsodat szívemen viselem rég
azt becsüld meg fiam
ami ma elég
S magához szorított féltőn
felismertem
Anyám volt az
Vagy…talán…az Isten”
Édesanyánk hozott a világra… a Jóisten segítségével!
Anyai szeretete végigkísér az életünkben, melynek egy részét tovább adjuk gyermekeinknek!
Az anyai szeretet mérhetetlen és állandó, hatványozhatatlan!!!!! Az anya szeretete egyforma, akkor is ha dorgál, ha tanít, vagy ha magához ölel!
Anyánk szülöttje vagyunk, de sorsunk a Jóisten kezében van! Édesanyánk/szülőanyánk/nevelőanyánk oltalmazó szeretete oltja lelkünkbe a Jóistent! Ezzel a malaszttal ajándékozza meg a Mindenható azt az aszonyt, aki rádöbben arra, hogy a szíve alatt hordja párjának gyermekét!
Egy kisgyermek eszméjében az édesanya személye a központ! Az anya nevelése és szeretete a gyermek lelkébe beülteti az Istenhez való tartozásának érzetét. A gyermek kezdi érezni Isten szeretetét, majd később, az oltalmát!
Eljön az az idő, amikor a gyermek szemében ugyanazon a helyen állnak: az édesanya/szülők és a Mindenható. Eljön az az idő, amikor a segítséget már nem csak az szüleitől várja, hanem az Istenhez fohászkodik oltalomért. Meg is kapja!!! Köszönetnyilvánítását megosztja a szülők és a Jóisten között!
Az anya, mennyekbe távozásával örökbe hagyja gyermekének szeretetét és megkéri a Jóistent, hogy oltalmazza gyermekét, vezesse kézenfogva az Élet útján! Ilyen hagyatékkal felruházva járjuk életünk labirintusát!
Úgy érzem, hogy SLászló ezeket a gondolatokat foglalta a csatolt versébe! És ha nem ezek volnának, hanem ehhez hasonlóak, vagy sokkal mélyebbek, bennem ezt a gondolatsort keltette és ezért köszönet jár!
Köszönöm, hogy megteremtetted ezt a hangulatot, a szeretteim és a Jóisten ugyanabban a szobában, agyanazon komputer billentyűjén vezették a kezemet, hogy ajándékba küldjem Nektek a ma esti elmélkedésemet!
Fekete Nagy László
***
Az ötödik nap írta SLászló a hozzászólásokhoz az alábbi képmagyarázó/értékelö sorait: (HP)
“Anyám volt az”… címmel megnyitott szoba gyönyörűséges szép festményéről nem szóltam még itt, mert azt szavakkal nem lehet kifejezni, amit csak látni és nézni kell. Annyira elvont és mégis élő, sejtelmekkel teli és mindent eláruló, megrendítő és feloldozó, lelkünket elárasztó, fenséges és mégis emberi, távolinak tűnő és mégis bennünk égő varázs, amivel szembenézünk és elgondolkodunk. Ez az élet keletkezése, küldetése, beteljesülése és megtérése újra a mennybe. Emberi életút, amit Isten felajánlott nekünk, de a választást, az út végigjárását ránk bízta….
Köszönöm Kedves Piroska, hogy e remek festményed végül mégis szóra bírt… (Seres László, Nagytarcsa)
Hozzászólások