Sándor emlékének adózva:
Arany János (Nyáry Krisztián, Facebook)
A 30 éves Arany János már országosan ismert költő volt, amikor szokatlan verset írt egykori tanítványa, a 18 éves Rozvány Erzsébet emlékkönyvébe: „Én láttam a bimbót, én láttam azt, / Midőn, érezve a nyájas tavaszt, / Kezdett kifejleni: / Örűlt a lelkem és kéjjel telék, / És mint hiú kertész, sokat merék, / Sokat, reményleni.”
Az alkalmi költemény nemcsak azért különleges, mert a kéjes reményeket nehezen nevezhetjük a tanár és diákja közti viszony tipikus jelzőjének, hanem azért is, mert ez az egyetlen ismert Arany-vers amelyben a költő láttatni engedi férfiúi érzelmeit. Az is csoda, hogy egyáltalán fennmaradt: Arany János a magánéletére leginkább vigyázó, legszemérmesebb költőnk, hagyatéka pedig már halála után azonnal a kultusz áldozatává vált. Életrajza az elvárásokhoz igazítva jelent meg, s erotikus verseiről is csak annyit tudunk, hogy léteztek. A család az életműből kilógó költeményeket egy pincében őrizte, amely egy nap beázott, – ezt felmentésnek vették az örökösök, s nagy megkönnyebbüléssel semmisítették meg az átnedvesedett paksamétát. A hagyaték másik része – benne levelek és feljegyzések – pedig egy bombatámadás során égett el a második világháborúban.
Arany szerelmi életének mozaikja ezért csak közvetett forrásokból rajzolható meg. Valószínű, hogy fiatalkori debreceni színész-karrierje is szerelemi okok miatt szakadt meg olyan hirtelen. Az 1850-es Bolond Istók számos eleme önéletrajzi ihletésű, így okkal gondoljuk, hogy az ifjú színésszel cicázó Klárcsi kisasszony is valós személy lehetett. A történet szerint a szerelmes fiú verseket szavalva andalgott kolléganőjével, ám a kikapós szubrett megelégelte a költői idillt, és a késői órán szállására invitálta udvarlóját. A fiatalember meglepetésében csak annyit tudott kinyögni: „késő van instálom”, és kereket oldott. A lány dühösen becsapta mögötte az ajtót, az ifjú színész pedig másnap felmondott a társulatnál. Csak következtethetünk rá, hogy Klárcsi kisasszony a meghívás mellett egyéb feltételeket is közölhetett vele, mivel Arany a történetet azzal zárja, hogy „az olcsó kegyet megutálá – mint borban a legyet.”
„Kiábrándult szerelemmel” tért haza Nagyszalontára, ahol tanítóskodásból tartotta el magát. Egy görög származású kereskedő-família, Rozványék bízták rá két kamasz fiuk és 10 éves kislányuk nevelését. Két évig lakott a családnál, de rendszeres vendégük maradt azután is, hogy aljegyzői állást kapott. Rozvány Betti a szeme előtt serdült Szalonta legszebb lányává. Valószínűleg erre az időszakra utal a későbbi kitárulkozó emlékvers is a nyiladozó bimbót kéjjel figyelő, s hiún sokat remélő kertészről. Talán a Rozvány-házaspár előtt sem maradt titokban ez a vonzalom, mindenesetre ők mutattak be Aranynak egy inkább hozzá illőnek gondolt, eladósorban lévő lányt, Ercsey Juliannát. A „szép, szőke, piros arcú, egészséges, gömbölyű testalkatú és szép lelki tehetséggel megáldott hajadon” származásáról már az első Arany-életrajzok füllentettek: nem fiatalabb, hanem egy évvel idősebb volt Aranynál, s igaz ugyan, hogy a nemesi származású Ercsey ügyvéd úr lánya volt, de annak a cselédlányától való házasságon kívüli gyermeke. „Árva voltál, én szegény: / Nem volt messze olyan össze- / illő pár a földtekén.” – írta a költő később Juliannához, akit egy év jegyesség után vezetett oltár elé.
(Folytatás a hozzászólásokban)
Kalapos férfifej
Hozzászólások