Újra eltelt egy év. Volt benne öröm is , bánat is, jó is, rossz is, ahogy ez már lenni szokott az életben. Elmúlt ez is.
Most az év végén és az új év küszöbén megállhatunk egy rövid pillanatra, letehetjük az óév keresztjét, terheit és elindulhatunk az új esztendő felé könnyedén, bizakodóan, telve energiával, tervekkel, szeretettel, hittel. Az utolsó korty pezsgővel leöblítjük magunkról a fáradságot, a gondokat is, a tűzijáték fénye beragyogja a jövőnket is.
Milyen szép pillanat!
Jó lenne, ha sokáig tarthatna…
…de aztán sajnos , amikor felébredünk, kialusszuk mámorunkat, újra ott vannak a gondjaink, a problémáink mellettünk. Sokat közülük tovább kell vinnünk és biztos jönnek újak is hozzájuk. Ne veszítsük el a reményt!!! Otthon vagyunk, a szeretteink is ott vannak mellettünk, az ÙJ Èv sok örömet, meglepetést is tartogat a számunkra.
Biztasson tovább a tudat, hogy ahogyan elmúlik a jó, ugyanúgy elmúlik a rossz is. Ez az élet rendje. Segítsen tovább a tény, hogy néha a legnagyobb jótétemény a feledés…
D.Nagy Èva
Seres László:
Új év
Új év szépsége kísér,
sarkal szüntelen,
ahogy elképzelem
a meg se születőt.
Bár hajnalom, delem
elszállt felettem,
-alkony közelít-
Őt várom,
az ismeretlent,
-ha fogytán a lencse
s a virsli is rövidül-
vele falatozom egy asztalnál,
érte ürítem poharam
s hiszem,
nem lesz válogatós,
tréfát se űz velem,
hogy magából kitagad,
mielőtt elfogadnám őt.
Belső békét
nem szülhet vakszerencse.
Nevemre veszem.
Vállalom, mint a többi
vér-szerinti gyermekem,
akik elhagytak egymás után.
Megőszültem,
vállamra tornyosult évek
felett járok
hamvadó csillagtűzben.
Vissza-visszanézek.
Szívemben hit
a zálog életemnek,
hogy elfogadtassam magam vele,
mielőtt mindent elveszítenék,
ha már a jövőtől is félek.
Aggódó lélek fájdalmánál
mi lehet több,
mit számít a testre mért ütés,
ha azzal ver a sors, ami elmúlt,
nem, ami jön s éltet.
S mit ér az, mondd szép Gyermekem
ha csupán kesergek…
már a megszületésednél.
M. Simon Katalin:
Könyörgés
Kedves Új Esztendő, légy üdvözölve!
Reményekkel járulunk elédbe.
Jer be otthonunkba, tárd ki lelkedet,
Ajándékul hozzál sok szeretetet!
Ha találsz közöttünk kinek szíve kőből,
Kegyelettel gyógyítsd,
Meglásd, jóra fordul!
Taníts meg bennünket ismét kézfogásra,
Oltsd be lelkünket alázatossággal,
Hogy tévedéseinket beismerhessük!
A bölcsek fényével borítsd házunkat,
Hogy láthassuk a jót, a helyes utat!
Ne engedj sötétségben tévelyegni,
Ingoványok fertőjében elsüllyedni!
Hozzál magaddal békét a világnak,
Melynek áldása gyümölcsözzön a lelkekben!
Add, hogy minden embernek legyen könnyű álma,
Kerüljön mindennap kenyér asztalára!
Könyörgünk hozzád, kedves Új Esztendő,
Add, hogy úgy menjenek a világ dolgai,
Hogy őseinknek lehessen békés az álma,
És ne szálljon fejünkre gyermekeink átka!
Tegnap este Izrael legismertebb írója látogatta meg a falunkat és egy felejthetetlen órát töltöttünk el vele.
Csak egy töredékét tudom leírni annak amit elmondott nekünk, még azt sem pontosan, de talán ez is fényt derít a Nobel díjra többször javasolt író egyéniségére, akinek a műveit több mint negyven nyelven (köztük magyarul is) olvassák világszerte.
Az író Aradon lakik, nem a Maros parti Aradon, hanem a Negev sivatagban lévőn.
Reggel öt órakor kelek, – mesélte,- kimegyek egy sétára a sivatagba, ezalatt különböző emberekre gondolok, akiket megismertem, és megpróbálom elképzelni, mit gondolnak, mit éreznek, megpróbálom beleélni magamat az egyéniségükbe.
A kíváncsiság az a hajtó erő az, amely az írót mozgatja. Mikor valahol várakoznom kell, nézem, figyelem az embereket, a ruhájukat, cipőjüket, mozgásukat, és ha lehet a beszélgetésüket is kihallgatom, és a sok emberből fantáziámban összeáll egy alak.
Nem szoktam, létező emberekről írni.
Szerencsém volt hogy egy kibuc-ban éltem harminc évig. Ez egy kis közösség, ahol úgy meg lehet ismerni az embereket, a családokat, mint sehol máshol.
Ha tízszer körülutaztam volna a világot, akkor sem tanultam volna annyit az emberekről, mint ott, a Hulda kibucban. És ez nagy hasznomra vált, mert az igazi irodalom provinciális, – mindig egy kis hely életét tükrözi. Ha egy világvárosban van elhelyezve, akkor is egy utca, egy lakónegyedre korlátozódik, és éppen ezáltal lesz világirodalom, mert bele helyezi az olvasót abban a környezetbe. Példákat Tolsztoj, Csehov, meg a többi nagy író műveiben találhatunk.
Mikor írok, leírok egy mondatot, utána elkezdem a szavakat, a sorrendjüket, változtatni, míg a mondat harmonikus lesz. Az olvasó persze ebből nem tud semmit. Ez olyan mint egy szimfónia, nem hallunk minden hangot külön, csak akkor figyelünk fel egy hangszerre, ha hamisan szól ! Azután ha jól megy kitőrlöm az egész mondatot. Vannak napok amikor három mondatót írok, és négyet törülök ki amit előző napon írtam.
Az olvasót mindig úgy képzelem el, hogy egy kényelmes székben ül, kint cudar idő van, az eső veri az ablakot, a szél fütyül, de a szobában kellemes meleg van, ahol az olvasó belemerül a könyvbe.
Sokszor felteszik a kérdést hogy egyáltalán van-e még valaki, aki olvas, mert úgy száz évvel ezelőtt, ugyan mit csinált volna az ember? De manapság, amikor színházba, operába, moziba, hangversenyre, kávéházba lehet menni, vagy ki sem mozdulni, rádiót, zenét lehet hallgatni, vagy a televíziót nézni, ki vesz a kezébe egy könyvet?
Pedig nem így van, az Anna Kareninát annakidején harmincezer példányban adták el a nagy Oroszországban, ma pedig egy jó könyvet ebben a mi pici országunkba is száz ezer példányban adnak el!
Többször megjósolták a könyvek halálát. Mikor egymásután nyíltak meg a színházak, azt mondták ki fog most már olvasni. Aztán jött a filmszínház, ugyanezt a kérdést tették fel, ki fog már ezekután színházba , operába járni , vagy olvasni? Azután ez megismétlődött a televízióval, és a színházak, operák tovább működtek, az emberek meg tovább olvasnak! Mi ennek a magyarázata?
A hangverseny teremben halljuk a művet, többszázan együtt, a színházban, operában, televízióban látjuk is másokkal együtt, de az olvasás, az egész más!
Egy fehér mezőnyben fekete hangyasorokat látna egy földön kívüli, s rajta kívül se hallani, se látni nem lehet mást. Mindent ami a könyvben történik, – nekünk el kell képzelnünk. Csak a mi képzeletünkben létezik. És csak ketten vagyunk jelen az író és az olvasó. Ez egy kapcsolat, és mint a szerelemben, minél többet adunk bele, annál többet kapunk tőle. Ha nem jön létre empátia köztünk és az író között, inkább tegyük le a könyvet, és olvassunk másikat!
S ami a legérdekesebb,- mindenki másképpen éli át a cselekményt. Nincs két ember, aki azonosan értelmezne egy könyvet. Ez az irodalom varázsa.”
Az előadás végén valaki megkérdezte tőle : Annyiszor jelölték Nobel díjra, végülis miért nem kapta meg?
Harminc különböző irodami díjat kaptam talán meg sem érdemeltem őket, – válaszolta,- nagyon jól meg vagyok a Nobel díj nélkül is! ”
Amos Oz magyarul megjelent könyvei:
– Szeretetről, sötétségről
– Mihael Mihael
– Tel Ilani történetek
– Párduc a pincében
– Rímek életre halálra
– Hogyan gyógyítsuk a fanatikust
– Hirtelen az erdő mélyén.
Decemberi hosszú, néma éjszakában
Alvó komor fáknak színtelen az álma.
Évek súlyától rokkant régi házak,
Hófedél alatt gondokat ringatnak.
Kutya vonít elnyúlt keserves panasszal,
Róka jár vagy farkas, tán lehull egy csillag?
A hold fénye rásüt: vércseppek a hóban…
Egy őszi bárány eltűnt, gyász ül az akolban.
Megette a farkas, rávitte az éhség,
Vadász bosszújától menti a sötétség.
Egy ember felkiált, nyugtalan az álma,
Súlyos keresztje pihenni nem hagyja.
És íme! Új csillag tűnik fel az égen,
Hogy gyarlóságainknak megváltója légyen.
Jöttét az égiek harsányan ünneplik,
Hozsannákat zengve fennen dicsőítik.
Fény árad a Földre, megborzong a tél,
Amint egy holdsugáron a csillag földet ér.
Felzendül merészen az égi üzenet:
„ Békesség, szeretet az embereknek !”
Besüt minden házba az új csillag fénye,
Lelkekben ébred a szeretet, a béke.
M. Simon Katalin, 2008.
Boldog Karácsonyi Ünnepeket, mindnyájatoknak.
Viktor
KARÁCSONYI FOHÁSZ
Ne írd le Uram bűneim a porba.
Fájó seb mind. Nincs, aki segítsen,
csak sajog bennem, lelkem marcangolja.
Rajtad kívül nem tudja senki sem.
Bocsáss meg érte, vétkeztem ellened.
Megbántam el nem mondott imákban.
Nem vagyok gonosztevő eretneked,
angyalod se, a jók közt hibátlan.
Az élet észrevétlen is beszennyez,
-az ember olykor viharba kerül –
kábultan rontást hoz és nem kegyelmez
A sors, meghurcol érdemtelenül.
Arra kérlek Uram, nemcsak magamért,
tiszta szívet adj, új reménységet.
Töröld le arcomról a bűnt és a vért,
hogy többé már senkitől sem féljek.
( Seres László )
Éva: Sajnos , számomra most immár így árvaságra jutva ez a legaktuálisabb…
Dutka Àkos
KARÁCSONY
A régi házban, hol apánk ilyenkor
aranyba mázolt almát és diót
mesélve karcsu, vidám angyalokról
kik zsákban hordanak ma minden földi jót.
Emlékszel anyánk boldog asztalára,
hol illatozva gőzölt a frissen sült kalács,
a gyertyafényből, fenyő illatából
szövődött a derűs, ünnepi varázs?
Istenem, ha még egyszer lehetne
asztalodhoz ülni, édes jó anyám,
s a Te szivednek melegével égne
gyertyánk, – a karácsonyi fenyőfa gallyán,
ha még egyszer öledbe borulva
Betlehemre lesnék hittel, áradóan
a régi házban, a Te asztalodnál…
Még egyszer… még egyszer otthon
Váradon.
A régi háznak karácsonyfa lángja,
negyven év ködén át híva felragyog:
szivemben Jézus, künn angyal harangoz
és én újra tiszta, jó gyermek vagyok.
A téli ködben ismert régi úton,
állok a sugaras Betlehem előtt
s a régi háznak szentelt délibábját
ringatja előttem a karácsonyi köd.
Sándor küldte az alábbi anyagot is:
Faludy György
(Nyáry Krisztián, Facebook)
A 28 éves Eric Johnson két év kutatás után, 1966-ban, Máltán talált rá az akkor 56 éves Faludy Györgyre. A fiatal balett-táncos New Yorkban olvasta el a magyar emigráns költő Pokolbéli víg napjaim című önéletírását. Addigra már a háta mögött tudott egy katonai szolgálatot Koreában és egy sikeres táncosi karriert Párizsban. A férfiakhoz vonzódott, ezért is tetszett neki a magyar költő könyve, melyben feleségei és női szeretői mellett kendőzetlenül beszélt a marokkói arab fiatalemberhez, Amárhoz fűződő szerelméről is. A könyv alapján azt is érezte, hogy világlátásuk, művészeti ízlésük is hasonló. Elolvasta Faludy angolul elérhető verseit, és elhatározta, hogy mindenképpen találkozik a szerzővel, ezért Budapestre utazott. Nem tudhatta, hogy a költő recski raboskodása után évtizedekkel sem térhetett vissza hazájába, ahol hivatalos kiadványban még a nevét sem volt szabad leírni. Eric, ha már Faludy országába vetette a sors, eldöntötte, hogy a találkozás előtt megtanul magyarul. Franciául, németül, japánul, oroszul, ógörögül és latinul már tudott, úgyhogy ez sem jelenthetett neki akadályt. Bekopogtatott a magyar hatóságokhoz, és közölte, hogy Budapesten akar letelepedni, és munkát keres. A magyar szervek nem tudták eldönteni, hogy a fiatal amerikai vajon kém lehet-e vagy csak egyszerű bolond. Mindenesetre megfigyelés alá helyezték, és sportriporteri munkát adtak neki a Magyar Rádió angol nyelvű adásánál. Amikor úgy érezte, hogy kellőképpen bírja a nyelvet, továbbutazott Németországba, ahol a BBC segítségével rábukkant a költő nyomára. Faludy éppen második feleségét, Szegő Zsuzsát gyászolta Málta szigetén. 1966-ban kapta meg az amerikai fiatalember levelét, aki azt írta, hogy szeretne közelebbről megismerkedni Faludyval, és hogy a legnagyobb álma teljesülne, ha a költő küszöbén alhatna. A költő megígérte, hogy ha legközelebb Németországban jár, felkeresi lelkes olvasóját. Erre azonban nem volt szükség: Eric nem bírta tovább a várakozást, és maga indult el Máltára. Nem tudni, végül ki csábított el kit, de szinte azonnal szerelem lobbant a sármos, középkorú költő, és a fiatal, rendkívül szép külsejű táncos között. Szerelmük emlékét őrzi Faludy 1966-os máltai szonettcsokra.
„Ha nézlek, háttér nélkül látlak,
ha hallgatsz, senki mást nem hallok.
szépséged elfed minden tárgyat,
szépséged elnyel minden hangot.”
Eric 36 évig maradt Faludy mellett. A költő hivatalosan titkáraként mutatta be mindenkinek, de ismerőseik előtt nyilvánvaló volt kapcsolatuk. Eric rendben tartotta az özvegysége után kallódni látszó Faludy életét.
„A sótartóban mindig volt só, a kenyeresdobozban friss kenyér, a fürdőszobában szappan, a szekrényben frissen vasalt ing. Ott vártak rám, de soha nem láttam, hogyan kerültek oda.” Faludy mellett Eric is költő lett. Latin nyelvű verseit az Osservatore Romano, a Vatikán lapja közölte, mit sem tudván arról, hogy a szerző az egyháznak nem tetsző viszonyt folytat.
1988-ban Faludy és Eric közös könyvet is írtak, Feljegyzések az esőerdőből címmel. Egy évvel később az emigráns költő visszatért Magyarországra, ahol egy kanadai cikk szerint “az emberek imádták Faludyt és eltűrték Johnsont”. Eric azt tervezte, hogy idős társa mellett marad, amíg lehetséges. „Vigyázok rá élete végéig”, mondta egyszer „ez az én életem.”
„Eric egy nagyon különös, különleges lény” – nyilatkozta Faludy, „Nélküle aligha hiszem, hogy 90 évig éltem volna.” Történetük mégsem úgy fejeződött be, ahogy arra számítani lehetett. Faludy beleszeretett egy nála 65 évvel fiatalabb lányba, Fanniba. Amikor nyilvánvaló lett, hogy a viszony komoly, sőt, esküvő is lesz belőle, Eric úgy döntött félreáll. Faludyék kérték, hogy maradjon mellettük, de ő elköszönt tőlük és Európától is. Indiába, majd Nepálba utazott. Rövid ideig dolgozott a dalai láma mellett is, amerikai ismerőseinek pedig arról írt, hogy elégedett az életével. Akkor már áttétes rákja volt. 66 éves korában lett öngyilkos Katmanduban, Himalájára néző szállodai szobájában. Előtte megmaradt pénzét és vagyontárgyait a szegények között osztotta szét. Személyazonosságát csak hosszú idő után sikerült azonosítani.
Faludy György két évvel élte túl egykori szerelmét.
Illyés Gy. – József A. – Flóra (Nyáry Krisztián, Facebook)
A 34 éves Illyés Gyula 1936 végén találkozott először a 31 éves pszichológussal, Kozmutza Flórával. Flóra egy dolgozathoz készített Rorschach-teszteket, amihez jobb híján ismerősökön keresztül keresett alanyokat. Gyula nős volt, amikor a fiatal pszichológusnő elment hozzájuk. „Flórába az első pillantásra olyan szerelmes lettem, hogy nem megforrósodott, hanem megfagyott a szívem.” Flóra rokonszenvesnek találta Gyulát, de barátnál többnek nem tudta elképzelni a nős férfit. Hónapokig nem is látták egymást, s közben Flóra találkozott valaki mással.
1937. február 20-án egy barát újabb teszt-alanyt mutatott be neki, József Attilát. Flóra tudta, hogy a 32 éves férfi híres költő, ezért még jobban érdekelte a teszt eredménye. Az azonban sosem készült el: Attilának 10 képről kellett volna asszociációkat közölnie, de már az első lapoknál annyi minden eszébe jutott, hogy kifutottak az időből. Két nap múlva Flórát telefonon hívta egy sürgős ügyben találkozóra Attila.
Beültek egy kávéházba, a költő verseket adott a nő kezébe. Csaknem mindegyikben benne volt Flóra neve: „Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Kozmutza Flóra! / E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről, / Mint sebről a kötést, te leoldtad – újra bizsergek.” Flóra zavarba jött, és kérte, hogy legalább a családnevét törölje ki. Attila megtette, majd megkérte a nő kezét. Innentől 11 hónapon keresztül tartott gyönyörű és fájdalmas kapcsolatuk. Attila már egyik első levelében közölte Flórával, hogy öngyilkos akart lenni, amikor látta, hogy egy másik férfi felkínálta kabátját a fázó nőnek, aki azt elfogadta. Flóra végül igent mondott a sokadik sírós leánykérésre, Attila boldog volt. Flóra tavasszal kórházba került, ahol meglátogatta Illyés Gyula is. A két férfi korábban szoros barátságban állt egymással, de addigra elhidegültek, mert Attila nem nézte jó szemmel, hogy barátja a népi írókhoz csatlakozott. Gyula és Flóra akkor váltottak szót először négyszemközt. A férfi megkérdezte, igaz-e, amit Attila versében olvasott: „Flóra szeret”. A nő hallgatott, Gyula pedig többet nem kérdezett. Ismét nem találkoztak hónapokig. Flóra úgy érezte, lélegzetnyi egyedüllétre van szüksége, nyárra Tihanyba utazott a családjával. Elutazása után két nappal Attila idegszanatóriumba került. A közös barát, Ignotus Pál ekkor kérte meg meg Flórát, hogy erősítse meg Attilának: mindenképpen hozzá megy, mert csak így kerülhető el, hogy összeomoljon vagy öngyilkos legyen. Flóra megtette, de hiába, Attila állapota a szeme láttára egyre rosszabbodott, a szanatóriumban dühkitörései, sírásrohamai voltak. Október közepén Gyula ismét találkozót kért. Attiláról érdeklődött, de közben elmondta, hogy feleségétől elköltözött, kételkedik tehetségében, és eljutott ő is a legsötétebb gondolatokig. Flórában akkor villant fel először, hogy ez a férfi megmenthető lenne, ő vele lehetne normális életet élni, de elhessegette a gondolatot. Gyula Attila hívására bement a kórházba, ahol tisztázták ellentéteiket. „Barátságunk egy perc alatt, egy ölelés alatt ismét a régi lett. Minden ellentétet feloldtunk, – folyton könnyezett, én is.”- írta Illyés.
November elején a szanatóriummnak vége lett, Attila Szárszóra utazott a nővéreihez. Amikor Flóra pár hét múlva meglátogatta, a búcsúzáskor az induló vonat mellett szaladt, a hangja vidám volt: „Karácsonykor esküszünk!” December 4-én levél jött tőle: „Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. … U. i. Kérem, vasárnap ne jöjjön.”
Amikor a levél megérkezett, Attila már egy napja halott volt. A Nyugat Illyést kérte fel a nekrológ megírására. A temetésen nem találkoztak Flórával, a nőnek nem volt ereje részt venni. Hetekkel később beszéltek először, mindketten úgy érezték egymás támaszára szorulnak. Ekkor került szóba először kettejük összetartozása. De mégis azt határozták el, csak barátok lesznek.
Nem sikerült. 1939-ben összeházasodtak, 44 évet éltek együtt. Életük végéig küzdöttek Attila emlékével. Illyés soha nem írt Flóra-verset:„A nő, aki életemnek a gyökérzete lett, akinek birtoklásáért ma is küzdök. Nincs olyan emberi vágyam, amit ne teljesítene. Az egyetlen nő, akinek keresztnevét nem írhatom versbe. Korosztályom legnevesebb költője tette rá kezét.”
Kiegészítésem: Illyés Gyula hosszú évtizedekig dolgozott a Magyar Nemzeti Bankban francia nyelvű levelezőként. Beajánlotta a bankba József Attilát, akit fel is vettek, de ö mindössze néhány napig bírta a banki kötöttségeket és kilépett munkahelyéről.
Hozzászólások