Barátom, Niklás


 

 

 

 

 

 

 

 

 

Barátom, Niklás
(Galambos Viktor írása)

Az irodában kerültünk össze. Úgy esett, hogy az egyik picurka szobába telepítettek be bennünket, más már el sem fért volna benne, olyan kicsike volt.
Niklás miután rájött, hogy beszélek németül, ha nem is tökéletesen, felajánlotta, hogy beszéljünk ezen a nyelven, legalább megtanulok egy kicsit rendesebben. Még nem tudtam, hogy ez jó pár éves német nyelvkurzus lesz, amelyben minden hibás szót kegyetlenül muszáj kijavítani.
Niklás, aki egy Arad mellőli faluból származott, két német nyelvet beszélt. Az egyik a falujának a dialektusa volt – amit ő a falubelijeivel beszélt és amiből én egy szót sem értettem – a másik az irodalmi német, amit velem beszélt.
Lassan rájöttem, hogy nemcsak a nyelv területén perfekcionista, hanem mindenben. Topometriával foglalkozott és nem tartott sokáig amíg el kellett ismernem, hogy az ő tereprajzaiban egyszerűen nincs hiba ! Kizárólag papíron számolt. Nem volt hajlandó a kávédarálóhoz hasonló akkori számológépeket igénybe venni. Rendszerint egy agyon hegyezett ceruza-csikket használt ehhez a művelethez. De amit kiszámított, arra mérget lehetett venni. Lassanként kezdtem jobban bízni az ő számításaiban, mint a magaméban.
Reggelente óramű pontossággal érkezett a munkába. Pedig ehhez reggel három órakor kellett felkelnie, hogy a vicinális vonatokon hétre beérjen Temesvárra az irodába.
Mivel akkortájt költöztem az új blokklakásomba, elkezdtem meggyozni arról, hogy mennyivel jobb lenne neki is egy lakást venni a városban, ahol központi-fűtés, hideg-meleg víz van és ötpercnyire van a munkahelytől.
– Kell neked fűrészport venni és avval tömködni a kályhát, aztán ha kiégett tisztítani?! Külön fűteni a fürdőszobát? Nem is beszélve a mindennapi útról, -hiszen az egész életedet a vonaton töltöd, – mire hazaérsz este van !
– Igen, – mondta – de én akkor és annyit fűtök, amennyit akarok, és akkor van melegvizem, amikor szólok a feleségemnek, hogy csináljon, nem akkor, mikor mások határozzák el!
– De hisz állandóan van hideg-meleg víz és úgy fűtenek, hogy az ablakokat is ki kell nyissam néha .
Pár év után – amikor a hideg lakásban ültem és vártam a két órát, amikor langyos víz fog folydogálni a csapból – rájöttem mennyire igaza volt a barátomnak.
Később, mikor jobban összebarátkoztunk kezdett bennem derengeni honnan ez a függetlenségi mánia, amely odáig ment, hogy nem vásárolt perforált W.C. papírt, mert neki senki se írja elő, mekkora darabot használjon!
Eleinte bizalmatlanul, visszafogottan meséltem el neki egyet-mást a gyerekkoromról, amikor egy német nő kidobatott minket nagyapám házából – apám semmiféle munkát nem kapott – az utcán pedig a “Hitlerjugend ” hol az ablakainkra dobálta a köveket, hol ránk, gyerekekre. És nekünk még szerencsénk volt azokhoz képest, akikből szappant főztek.
Meglepetésemre belátta, hogy ez mind igaz. De ne higgyem, hogy neki meg sok német társának jobb volt az élete. Hitler és társai az övéket is tönkretette.
Idővel lassan elmesélte az egész Odisszeáját. Apjának nagy gazdasága volt a faluban, főleg szilváskertjei, amelynek a terméséből kitűnő Slibovica készült. És nem akármilyen, olyan minőségben, hogy majdnem az egészet exportálták Európa minden részébe. A házuk melletti istállóban hét tehén állt négy ló mellett, az ólban húsz disznó, húsz birka.(Mikor én láttam a hatalmas szép házat, az udvarban még egy csirke sem maradt.)
(folytatása következik a Hozzászólásokban)

Hiányzik apuka!


 

 

 

 

 

 

Előző alkalommal az apa szerepéről beszéltünk a normális, egészséges családon belül. Ezúttal a megcsonkult családról lesz szó.
Ha a szülők elválnak, vagy valamelyik meghal, azt a család minden egyes tagja megszenvedi. A magára maradt társat annyira lefoglalja saját baja, bánata, az hogy érzelmileg helyrejöjjön, hogy nem tud kellőképpen gyermeke mellé állni, nem futja már energiájából. Pedig a gyermek hasonló intenzitással gyászol.Visszahúzódik, elrejtözik bánatával, vagy ellenkezőleg, feltünően, kirívóan viselkedik, hogy magáravonja mások figyelmét. A gyermekek általában nehezen tudják sebzett érzelmeiket segítség nélkül feldolgozni.
„A legborzasztóbb az volt, amikor a bíró megkérdezte tőlem, hogy kivel akarok maradni. Mert én mindkettővel akartam.“- panaszolja megtört tekintettel egy 13 éves gyermek.
A válást, vagy a halált, e családrendítő eseményeket a gyermekek úgy élik át, mint egy borzalmas vihart, amikor félelmetesen dörög és villámlik. És utána szegényeknek milyen sokáig kell még álldogálniok az esőben!…

1983-ban Suzy Yehl Marta egy Chicago-i ápolónő és három gyermekes anya, megalapította a Rainbows /Szivárványok/ nevű szervezetet viharos időket élő gyermekek számára, amely azóta sok százezer érzelmileg megsebzett gyermeket segített talpraállni.
A Rainbows megelőzni és megakadályozni igyekszik, hogy a gyermekekben a család megcsonkulása túl súlyos pszichikai elváltozásokat eredményezzen. Csoportfoglalkozások keretében megtanulják gondolataikat és érzelmeiket kifejezni: beszélgetések, játékok, festés stb formájában. Tapasztalják, hogy más gyermekek hogyan viselik el helyzetüket. Tanulnak egymástól és erőt merítenek. Ha a gyermekek közül valamelyik erős pszichikai, vagy társkapcsolati problémákat mutat, orvosi kezelésre továbbítják.

Mennyi apukát tűr el egy gyermek?
Az anya megismeri az új férfit, az életre szólót. Aztán kiderül, hogy mégsem az volt. Újabb válás. Árt az ilyen partnercsere a gyermeknek? Feltétlenül,- válaszolja Gudrun Henseler családpszichológus. Minél kevesebb a pótapa, annál jobb. Különben elveszti a gyermek bizalmát anyjával szemben. Vagy veszteségfélelem alakul ki benne. Ezért,- javasolja,- az anyuka csak akkor vigye haza a pótapa jelöltet, ha tartós kapcsolat igérkezik.
„Azt hittem, elölről kezdődik az egész, de aztán jóbarátok lettünk és anyukám is egész vidám azóta“, meséli egy tízéves gyermek. Ideális eset.

De nemcsak az új férfi fontos, hanem az eltávozottra való emlékezés is. Henseler írja:“Engedni kell, hogy a gyermek beszéljen szomorúságáról. Időre van szüksége, hogy azt feldolgozza. Az eltávozottat nem szabad sem elhallgatni, sem pocskondiázni. Inkább dicsérni kell és a gyermeknek ilyenforma magyarázatot adni: apukáddal minden O.K.- egyszerűen mi ketten nem tudtunk egymással kijönni és tovább együttélni, amit én is rendkivül sajnálok.

A gyermekét egymagában nevelő apának még nehezebb a sorsa, mint egy nőnek. Még ha ért is a háztartási dolgokhoz, nehézségek adódnak a munkahelyén, főleg ha túlóráznia kell és főnöke nem megértő, vagy ha beteg a gyermek és ápolói szabadságra van szüksége, vagy ha ő maga betegszik meg és nem tudja gyermekét ellátni. Millió probléma adódik.
Nyugodtan mondhatjuk rá: szegény apuka!…

Apuka


 

 

 

 

 

 

 

 

 
Miért oly fontos az apuka?
Ha egy férfi elhárítja magáról az apuka szerepet, azzal gyermekének egész életére kiható ártalmat okoz.
De tán nincs is nehezebb feladat, mint apának lenni, aktív apának, résztvenni a gyermek mindennapi életében, irányítani fejlődését. Valljuk meg, az ilyen apa nem általános. A férjek ugyanis a legszivesebben a feleségükre ruházzák a gyermekekkel való foglalkozást, azok nevelését. Hétköznapokon a saját munkájukkal vannak elfoglalva, hétvégén meg pihenni akarnak.
Mitch és Susan Golant „Apának lenni“ című könyvében a szerzők elemzik, hogy mit jelent az apa a fiú- és mit a leánygyermeknek.
Lássuk, mi az apukának a fiával szembeni szerepe?
Négyéves korától kezdve tudatosul a gyermekben, hogy ő férfi. Apja mérce és irányító kell legyen a férfivé válásban. Tőle tanulja meg, hogyan kell megállja helyét az életben, hogyan kell megbirkózzon a nehézségekkel, hogyan kell elviselje a csapásokat. Az apa dicséri meg, ha erősnek bizonyul, de akkor is, ha figyelmességet, gyöngédséget tanusít a kislányokkal szemben. A fiúgyermek a családban apukájától tanulja el, hogy általában hogyan kell viselkedni a nőkkel szemben. Ha az apa tiszteli feleségét, a gyermek is tisztelni fogja majd az övét. Ha elvárja, sőt megköveteli, hogy felesége kiszolgálja, ha dúrván viselkedik vele, a fia is temészetesnek fogja tartani, hogy hasonló bánásmódban részesüljön és hasonlóképpen kezelje élettársát.
Az apa-lánya viszonyban már kezdettől fogva létezik egy erotikus komponens is. Minden lánygyermek életében az első férfi, akihez szoros kapcsolat fűzi, az az édesapja. Rajta keresztül érzi meg először a férfi és nő közötti vonzódást. Az ő számára is az apuka egy mérce és egy tudatalatti példakép a későbbi partnerválasztásban. Az apuka által gyakorolja a lánygyermek a férfiakkal szembeni viselkedést, flörtöl vele és hagyja magát elkényeztetni és körülrajongani. Érzi és jóleső érzéssel könyveli el: tetszem egy férfinek. Az apuka lehetőséget ad lányának, hogy letesztelje kisugárzását, hogy érezze nőiességének erejét és hatását. Őmaga is élvezi, hogy lánya körülzsongja s bizony féltékenységet érez, ha megjelenik a horizonton az első barát. Akkor viszont pardon nincs, félre kell ügyesen állnia.
Az apa-gyermek kapcsolat annál szorosabb, minél több időt tölt gyermekével az apa. Az apát legalább annyira igénylik a gyermekek, mint az anyukát, hirdeti Gudrun Henseler gyermek- és családpszichológus. Míg az anyuka a meleg otthont jelenti, addig apa a külső, idegen, titokzatos, ismeretlen világot szimbolizálja. Az apuka megerősíti gyermeke önértékelését és önbizalmát saját testi és szellemi képességeit illetően. Igénylik az apát a gyermekek azért is, hogy le tudjanak szakadni az anyáról.
Akadnak helyzetek, mikor az apára még nagyobb szükség van, mint az anyukára. Pl. mikor a fiúgyermek tombolni kezd. Ilyenkor ő kell kézbevegye a dolgot, neki kell beállnia vidám tombolótársnak és utána neki kell lecsillapítania gyermekét, ha az levezette energiáját. Ez erősíti a „mi férfiak“ érzését a családi köteléken belül. “Ilyen vagány vadulást csak veled tudok csinálni apuka. Anyukával nem szabad, mert ő nő“.
Ha az apa mindig távoltartja magát, fizikailag vagy érzelmileg, az negativ kihatással lehet gyermeke fejlődésére: nagy a valószínűsége annak, hogy fia agresszívvé, a lánya pedig koraéretté vállik.

Elidegenedés és kibékülés


 

 

 

 

 

Minden barátságban lehetnek olyan periódusok, amik éppen hűvössé válásukkal erősítik titokban, esetleg háttérben az egymáshoz fűződő kapcsolatot. Aztán később lávaként újra előbukkannak a közös értékek, érzelmek és események, amiket zivataros időkben együtt egymásért átéltek.
Erről a lélektani helyzetről írtam hat sort, ami hordozza a haragot a dühöt, a megbocsátás csíráit is. Egy leendő egymásra találás reményében.

ELIDEGENEDÉS

Meg se látlak hogy ne végy észre
ha már nem hallgatsz az ép észre
tagadj le -hogy vagyok- magadnak
s játszd el ha látsz meg se ismersz
még ha örömöd bánat is lesz
mikor örömmel megtagadlak

(Seres László)

 

 

 

 

 

A barátság csodálatos érzés, amely már gyermekek között is kialakulhat és tarthat egy életen át.

Az én életemben is gyermekkorom óta fontos helyet kapott mindig.

Világfa című gyermekvers kötetemből idézem a következő verset:

Kibékülés

Veszekedik Zsóka, Panni,
Hogy miért, nem sejti senki.
Egyik duzzog: Örök harag!
Soha többé ne lássalak!
Rá a másik: Én se téged,
Befejeztük, vége, érted?
Hátat fordítnak egymásnak,
A sorban is mással állnak.
Így telik el egy szűk óra,
Tovább egyikük se bírja,
Bánja Zsóka, szánja Panni,
Szeretnének kibékülni,
Latolgatják, nem lehetne,
A békét a másik kezdje?
Zsóka jön már, Panni látja,
Izeg-mozog zavarába’,
Aztán elindul feléje,
Máris szent köztük a béke.

(M.Simon Katalin)

Ki a barátod?


 

 

 

 

 

 

 

Éva gondolatai a barátságról:

„amíg a barátom vakon hisz bennem ,
addig jó nekem…“
(Zorán)

Nem az a barátod, aki folyton , dícsér, hanem aki azt is a szemedbe mondja, ha valamit szerinte rosszul csináltál.
Nem az a barátod, aki nem bírál, hanem aki nem vet meg.
Nem az a barátod, aki mindenben egyetért veled, hanem aki kimondja a véleményét.
Nem az a barátod, aki mindig egy úton halad veled, hanem akivel a különútakon sem szünik meg a kapcsolatod.
Nem az a barátod, aki mindig a „vasárnapi“ arcát akarja mutatni neked, hanem aki a hétköznapjaiba is befogad.
Nem az a barátod, aki mindig csak mosolyog rád, hanem aki a rosszkedvét sem akarja eltitkolni elötted.
Nem az a barátod, aki úgymond „mindent“ elmond neked, hanem aki megbízik benned .
Nem az a barátod, aki „lelkiszemetesládának“ használ, hanem aki az örömét és a bánatát is megakarja osztani veled.
Nem az a barátod, aki mindennap felhív vagy találkozik veled, hanem aki melletted áll a bajban is.

A barátság kölcsönös elfogadás, bizalom, segítségnyújtás, együtt sírás és együtt nevetés,
kiapadhatatlan energiaforrás, feltétlen szeretet.