Salvador Dalí egész életére jellemző volt, viselkedésére, művészetére egyaránt, a provokáció, a botránykeltés, a megbotránkoztatási vágy. New Yorkban például egy sajtókonferencián úgy jelent meg, hogy hosszú veknit tartott hóna alatt. A vekni visszatérő motívum képein, szobrain.
Egy előadásán azt mondta: Az egyetlen különbség köztem és egy bolond között, hogy én nem vagyok bolond.
Nyolc évet élt Amerikában, aztán hazatért Port Lligatba. 50 éven keresztül fáradhatatlanul dolgozott, t.m 150 egyéni kiállítása volt szerte a világon: Barcelona, Párizs, New York, Londol, Brüsszel, Chicago, Róma, Tokio, Frankfurt, Madrid, Prága, Philadelphia, Puortorico, Baden Baden, Genf, Boston stb. T.m 200 gyűjteményes kiállításon vett részt. Könyveket, verseket, esszéket közölt, több monográfiát írt és t.m. 2000 katalogizált cikket, 102 könyvet illusztrált, rajzokkal, litográfiákkal, rézkarcokkal. Hét film készítésében vett részt és hét filmet forgattak róla. Ruhákat és színpadképeket tervezett operákhoz, balettekhez.
Nagyon kultivált ember volt, nagyon ismerte a művészeti irányzatokat, a művészettörténetet, 1979-ben a Francia Akadémia tagjává választotta. 1974-ben, 70 éves korában teljesült egyik nagy álma, Figueresben, szülővárosában megnyithatta a színház-múzeumot. Sok ember gyűlt össze a megnyitón, ő császári allűrökkel, Gala kiséretében, harangzúgás és tűzijáték mellett lépett fel.
Gala meghalt 1982-ben, Dalí Pubolba költözött, ahol Galat eltemették s a szomorúságban egészsége egyre inkább hanyatlott, nem akart enni, egész napját ágyban töltötte és nem festett. 1984-ben amikor megnyomta ágyában a csengőt, szikra pattant belőle s tüzbeborult az ágy. Súlyos égési sebeket szenvedett.
Ezeket a képeket Figueras-ba vettem fel, kivéve az utolsó 12 felvételt , azok a Cesarea-ban lévő Rali múzeum féltett kincsei, amiket sokszor nézegetünk mert a múzeum tíz percre van tőlünk (autóval),és rengeteg látnivaló van benne.
A Galilei-tó és a Golán fennsik szomszédságában van egy mély völgy, a Jarmuk folyó völgye,- ott vannak a Gaderai forró források. A vulkanikus talajból 50 fokos kénes víz tör fel. Már a római birodalom tizedik légiója, amelynek a garnizonja Gadera városában volt, felfigyelt erre, és kiépített a források mellett egy termál fürdőt.
Gadera városában a Kr.u. harmadik században egy 2000 férőhelyes színház is felépült, az ötödik században pedig egy hatalmas zsinagogát szenteltek fel.
A hetedik századi földrengés Gaderat is romba döntötte, de a város akkori uralkodója, Umayyad Kalifa újra felépítette.
Izrael megalakulása után egy modern termál fürdőt építettek a források mellé, és Közel-Kelet legnagyobb krokodil tenyészetét alakították ki mellette. Körülbelül kétszáz különböző fajta krokodil van a farmon. Nílusi krokodilusok, aligátorok, kajmánok, gaviálok sütkéreznek a meleg vizű medencék partjain. Olyan nagyok és kövérek, hogy felmerült bennem a gyanú, talán néha a fürdőzők közé is beengedik őket!
Ott készült az alábbi képsor:
Sándor küldte az alábbi rendkívül érdekes és értékes anyagot:
Nyáry Krisztián (Facebook) Megjelent könyv formájában is 40 történet, a facebookról.
Így szerettek ők címmel.
A 76 éves Kodály Zoltán 1958. november 28-án öt évtizedes házasság után veszítette el feleségét, Sándor Emmát. A nála 19 évvel idősebb asszony halála nagyon megviselte. Szimbiózis-szerűen szoros kapcsolatban éltek. Kodály 23 éves korában Bartók Bélával egyszerre ismerte meg a zongoraművésznőt, aki a két tehetséges fiatalembertől zeneszerzés órákat vett. Emma férjes asszony volt, középkorú, nem is túl szép, – viszont művelt volt, vonzó személyiségű és feltűnően jó humorú. Bartók és Kodály is elkezdett udvarolni neki. Emma Zoltánt választotta, és 1910-ben, miután elvált férjétől, házasságot kötöttek. A jelentős korkülönbség miatt a barátok nem jósoltak nagy jövőt a kapcsolatnak, de nem lett igazuk. A házaspár egész életében magázódott egymással, de mély szeretet, tökéletes megértés uralkodott otthonukban. Az asszony szókimondó, élénk természete jól kiegészítette Kodály komoly, zárkózott egyéniségét. Emma maga is gyűjtött népdalokat, komponált is, é
s akkurátus jegyzetelési kedvének köszönhető, hogy szinte mindent tudunk a zeneszerző életéről. Nemcsak azt jegyezte fel, hogy aznap mit főztek, hanem azt is, kik jártak náluk vagy milyen munkán dolgozott aznap Kodály. Amikor 1944-ben a zsidó származású, de hívő katolikus Emmának menekülnie kellett, Kodály vele bujkált egy apácazárdában. Még később, amikor felesége 90 évesen tolókocsiba kényszerült, gyakran lehetett őket látni séta közben, amint Emmát tologatja. Felesége halála után Kodály összeomlott, elveszítette munkakedvéét is. Néhány hónap múlva a barátai azt látták, hogy végre megint komponál, így fellélegeztek. Amikor kiderült, hogy a kórusmű címe „A halált keresem”, megijedtek. Lázasan kezdtek baráti összejöveteleket szervezni Kodály számára, hogy ne legyen egyedül. Egy ilyen alkalommal barátja, Péczely László irodalomtörténész és lánya is megjelent a társaságban. Sarolta 19 éves volt, és a Zeneművészeti Főiskola énektanár-hallgatója. A búskomor zeneszerzőt felvillanyozta a fiatal lány kedvessége és nyitottsága. 77 évesen újra szerelmes lett. Egy évvel Emma halála után megkérte Sarolta kezét, aki igent mondott. Félbeszakította tanulmányait és Kodályéhoz kötötte az életét. A házasságot ugyanúgy rövid távú, kései fellángolásnak tekintették sokan a korkülönbség miatt, mint fél évszázaddal korábban az előzőt. Ezúttal sem lett igazuk. A köztük lévő 58 év ellenére a házaspár boldog életet élt, Kodály utolsó termékeny korszaka Sarolta támogató jelenlétének is köszönhető. Férje 1967-es halála óta özvegye mai napig ápolja Kodály életművét, de közreműködött a Sándor Emma emlékének szentelt koncert szervezésében is. Emma 1863-ban született, – ha akarta volna, akár Erkeltől vagy Liszttől is vehetett volna zongoraleckét. Sarolta még ma is vállalhat tanítványokat. A köztük feszülő másfél évszázadot közös szerelmük köti össze örökre.
***
A 74 éves Jókai Mór és a 20 éves Grósz Bella itáliai nászútjukon 1899-ben. A fénykép hátoldalára ezt írta az ifjú férj: “A nápolyi fényképész ugyancsak becsületes ember volt; engem húsz évvel fiatalabbá tett, nőmet tízzel öregbítette s így harmincz évvel közelebb hozott egymáshoz.”
Csináltam is egy kis statisztikát az eddig posztok alapján:
Legnagyobb korkülönbség a férfi javára: 58 év (Kodály Zoltán és Péczely Sarolta), írónál: 54 év (Jókai Mór és Grósz Bella)
Legnagyobb korkülönbség a nő javára: 30 év (Dénes Zsófia és Szalatnyai József)
A legnagyobb korkülönbség egy ember két partnere között: 86 (Kodályné Sándor Emma és Kodályné Péczely Sarolta), írónál: 62 (Jókainé Laborfalvi Róza és Jókainé Grósz Bella)
Leghosszabb együtt töltött idő/leghosszabb házasság: 66 év, ebből 63 év házasságban (Márai Sándor és Matzner Lola)
Legrövidebb együtt töltött idő: 10 perc (Juhász Gyula és Sárvári Anna)
Legrövidebb idő házasságkötéstől a válásig: 3 hónap (Pilinszky János és Márkus Anna)
Leghosszabb házasságon kívüli kapcsolat: 60 év, ebből 44 év szeretőként (Füst Milán és Jaulusz Erzsébet)
Leghosszabb kapcsolat azonos neműek között: 36 év (Faludy György és Eric Johnson)
Legtöbb házasság ugyanazzal a személlyel: 3 (Gozsdu Elek és Bauer Hermina)
Kiegészítés: korkülönbség férfi javára: Faludy György és Fanni (65 év)
Már leülök kicsit,
mellém hull a nyár.
Leveszi terhét
vállamról a sors,
mint az elnyűtt ruhát.
Nem rég jött,
már megy.
Ígért s elhagyott,
mint a többi.
Keresztre feszítenek
emlékek, kőtömbnyi halottak,
tavaszok, nyarak, telek
mintha örökös ősz jönne
s végzetük lennék…
Mégse fáj…
hogy ennyi jutott.
Őszből sok,
nyárból kevés.
Lassan tél jön,
s újra álmodom.
Tavasz lesz
minden ébredés.
(Seres László)
Ösvény és patak
Tavaszi fényben
fenyvesek mentén ösvény
és patak szalad egymás mellett
a nyárba, majd dombok közt
csendes őszbe kanyarog,
míg a télbe jut.
Hozzászólások