Szerző: HP | aug 22, 2012
Meglásd, szép virágom
Esőcseppektől arcod kivirul,
Mint szép szótól a sóvárgó lélek,
S míg elszállnak szürke fellegek,
Színkoszorút fon a fény
Homlokára a mosolygó égnek.
M.Simon Katalin, 2012. aug. 22.
…A kép-vers egymásra találása a művészetek természetes rendje, létezésük és újraszületésük a tartalom és a forma egymást kiegészítő, kiteljesítő varázsa.
A vers, a gondolat keresi a képi megjelenítés lehetőségeit, a kép pedig szépsége, esztétikai értéke mellett gondolatokat ébreszt, hatásaiban nyújt maradandó élményt.
A sikeres választás komoly kihívás, mind a képnek, mind a versnek egymással harmonizálni kell, hogy egységbe forrva erősítsék a közös mondanivalót és művészi hatásuk megfeleljen az igényes műélvezők számára.
Szerencsés egymásra találásnak lehetünk tanúi Horváth Piroska festőművész és M. Simon Katalin költő esetében, akik számos kép-vers alkotásukkal megtisztelő rangra emelték e különleges, de mégis oly természetes műfajt. Életútjuk, művészi pályájuk ezer szállal köti össze őket, kialakult életszemléletük, világlátásuk, érzékenységük a körülvevő világ rezdüléseire mind megkönnyíti számukra azt, hogy sikereket érjenek el együtt és alkotásaikkal örömet szerezzenek másoknak is.
Örömmel tölt el az együttes nyújtotta élmény, az ébredő és feloldódó érzelmi világ képi és írásbeli megjelenítése. Valóban az egymásra találás örömét érezni képben, versben egyaránt, az egymást erősítő gondolatokat színekben, formákban, dallamokban. S teszik mindezt lelket nemesítő szépséggel, bölcsen és szeretettel…
Seres László
Szerző: HP | aug 17, 2012
A templomépítő
Rohan az idő és a mai ember versenyt fut vele. Időhiányban szenvedünk valamennyien olyannyira, hogy néha nincs időnk számadásra se. Miközben génjeink hajtanak a fajfenntartáshoz szükséges anyagi javak megteremtésére, sokszor nem vesszük észre azokat az embertársainkat, akik nem bírják a terheket, beleroppannak ebbe az őrült futamba, és szó nélkül tűrik vesztes létüket, Istenre bízva sorsukat. Bár ebben a túlhajszolt világban a magának élő ember képes megfeledkezni a társadalom által kiszorított hátrányos helyzetű társairól, hála Istennek vannak felebarátaink, akik időt, erőt és anyagiakat áldoznak a rászorulók felkarolására. Az ő hívó szavuk nyomán ismerkedtem meg négy évvel ezelőtt egy jótékonysági célokkal rendezett bálon Horváth Piroskával, az erdélyi származású, Ausztriában élő festőnővel! Először festményeire figyeltem fel, majd megfogott a személyisége is, és ma már baráti kapcsolat fűzi őt egész családomhoz. Horváth Piroska, az általa adományozott festmények árverezéséből összegyűlt pénzösszeget idős, tehetetlen embertársainak megsegítésére ajánlotta fel. A segíteni vágyás hozott össze bennünket akkor, és azóta minden évben találkozunk ezen a jótékonysági rendezvényen.
Ma már a kommunikáció modern eszközei lehetővé teszik az emberek közti kapcsolatok ápolását. Horváth Piroska internetes naplót vezet. Életnapló ez, amely a festőnő barátait tömöríti maga köré egy tarka csokorba, és amely olyan világot tár elém, ahol úgy érzem magam, mint egy lelki oázisban. A festőnő képei, irodalmi alkotások, életrajzok a művészvilág és a tudományok területéről, művek gazdag katalógusa, érdekes bejegyzések a napló tulajdonosa és a hozzá közel állók részéről teszik színessé a napló gyakran változó oldalainak arculatát.
Itt, ebben a lelki oázisban ismertem meg M. Simon Katalin író- költőt is. Miért nevezem így ezt a tehetséges alkotót? Azért, mert rövid verseibe tömörített gondolatai mögött a figyelmes olvasó hosszabb lélegzetű prózába illő világot fedezhet fel, meséi és elbeszélései olvasása közben pedig a lírai költemények ritmusa és képvilága észlelhető.
Horváth Piroska és M. Simon Katalin felnőtt korukban találkoztak, és évekig ugyanabban az iskolában pedagógusként oltogatták nagy lelkesedéssel az ifjú nemzedék lelkébe az igaz, a szép és az emberség nemes tulajdonságait. Mert ember fiából embert faragni, ez az igazi művészi alkotás! És ha megkérdeznék tőlem, hogy a két művész különböző egyéniségében találok-e közös vonásokat, hát azt felelném: Igen! Első sorban mindketten Erdély szülöttei, és pedagógusok. Közös vonásuk még az érzelmi gazdagság, az önkifejezés tömörsége, és ezek megvalósításának eszközei Horváth Piroska ecsetjéből a színek, M. Simon Katalin tollából meg a szavak. Közös bennük az is, hogy mindkettőjüket mestereik olyan fából faragták, amelynek közelében jól érzi magát az ember. De mindenek között kiemelem azt a közös vonásukat, hogy miután becsukták a katalógust és átadták a pedagógusi stafétát, tovább élt bennük a teremtő vágy és isteni kegyből kibontakozott bennük a megszólalásnak az a formája, amely művészi hajlamukról adott bizonyságot, megvilágítva számukra küldetésük kiteljesedésének útját.
Horváth Piroska festményei többségükben miniatűrök, de vannak nagyobb méretűek is! Festői stílusa egyedi, a képek tematikája gazdag. Virágfestményei úgy sorakoznak, mint a gyermekcsemeték tanévnyitón osztályfőnökük vigyázó tekintete alatt. Rajtuk a virágok, mind egy-egy mosolygó gyermekfej. Tájképei a barangolásai közben látott tájak képzeletbeli megjelenítése a vászon falán. A tavasz, a nyár az ősz és a tél élettel teli pillanatképek! Különböző az absztrakt festményeinek témaköre is, de lélekből fakadó gondolatcsermely mindahány. Festményeinek meleg, vidám színfoltjai bizakodással töltik be a szemlélők lelkét.
M. Simon Katalin gyermekekhez írott verseinek ritmusa, dallama és gazdag szókincse könnyen szállhat szájról-szájra a gyermekek világában. Meséinek szereplői viselkedésük, beszédük által példamutatók, egyéniségformálók. Prózáiban tanulságos életképekkel szembesül az olvasó és belekóstol a szerző ízes, finom humorral fűszerezett nyelvi világába. E könyvben megjelenő versei mélyről feltörő tiszta forrásból fakadnak. A természet, oly közel áll a szerző lelkéhez, hogy gyakran azonosul vele, és ez által verseiben a természeti elemek emberi tulajdonságokat hordoznak, és emberi érzelmeket, gondolatokat közvetítenek. Különböző egyéniségüknek megfelelően, Horváth Piroska alkotó munkájára jellemző a kötetlen stílus, míg M. Simon Katalin inkább a kötött versformát választja. Jelen kötetből kiemelném az „Új harmónia” kép- és verspárost, ahol a havas téli táj képe és a vers „Az élet e tisztaságban”, harmonikus egységet alkot, és együtt hangsúlyozza a művészi páros lelki frisseségét.
Mint művészeteket kedvelő építészmérnök meglepődtem, de ugyanakkor megtisztelve éreztem magam, amikor a szerzők megkértek, írjak tevékenységükről a megjelenő új könyvükbe. 60. életévemet betöltöttem, sokmindent terveztem, építettem, írtam, előszót azonban még egy technikai könyvhöz se. Most azonban úgy gondoltam, mindennek van egy kezdete. Bár nem vagyok szakértője egyik műfajnak se, de szeretem a szépet és örömmel tettem eleget barátaim kérésének, miközben így gondolkodtam: Ahhoz, hogy az olvasó célba jusson, utat kell építeni neki. Én elvállaltam hát az út építőjének szerepét, remélem a szerzők és az olvasók megelégedésére.
Fekete-Nagy László
Temesvár
Szerző: HP | aug 13, 2012
Teremtő varázslat
őssejtnyi lét
csapongó lélektánc
hordja titkos bélyegét
életre vajúdó lázban
rejtett tisztaságát
ezernyi sejtszövet
átörökíti energiáit
új feltámadásra
ez a sorsa
emberi küldetése
sziklák testén parányi rést üt
áthatol a világmindenségen
egy könnycseppnyi Isten
felcsobban duzzad ölelkezik
ér pattan
forrás fakad
s folyóvá lesz
tengerről álmodik
nekiszabadul a végtelennek
kőszirt börtönétből
kitör megállíthatatlanul
tudattá nemesít minden ösztönt
értünk emelt frigyben
gyógyít s ápol
visz repít földi útja
hegyekről kanyargó völgyekbe
s vele fordul a Nap
ormok lágy ívét
át-meg átszabja lángkardja
kibuggyan kristálynedve
éltet
s szomjat olt
Teremtő varázslat
egy érintés csak
lelkünkben kétség remény
őrzi egymást észrevétlen
mint hangzavar
a tisztán zengő hangot
ember szülte szót
hitet örök csodát a teremtéshez
ősök ajkán s az utódokén
egyik kezd másik bevégez
ami kimondatott
általad Uram
Légy…akarom
sokasodjatok
Legyetek termővesszők
egymás ölén
mézédes szőlőszemek
mámortól csordult pohár
szomjoltó cseppjei a szájban
legyetek józan utasok
karban ringóföld szántásra aratásra
dús búzatenger
megszentelt kenyér
vívódások közt bölcs megfontolás
s utat nyit a fény
loboncos szél kerget
áldozzatok hittel
az örök életnek
s fennmarad az ember
sátrat von fölé az ég
zsongva ölelő óvó karja
míg harmat öntözte nyár van
Légy…akarom…
ahogy Isten akarja
S lesz
mert mindig lesz
teremtő varázslat
ihletet perc újra születő
életet hordozó
ér
patak
folyó
termékeny föld-öl
s tengerek
szomjas ajkakon vágy és csók
enyhet adó lehelete
örömnek ránk bilincselt bajnak
míg lesz emberi szó
s reménye
minden elvetett magnak
Seres László verse
Megjelent a Héttoronyban: http://7torony.hu/content.php?c=45328
Tekintsd meg a teljes képanyagot a Picasa albumban: https://picasaweb.google.com/horvathpiroska1/Together_egyutt#
Szerző: HP | aug 8, 2012
Lebegő fák
úszó erődök
lombotok vagyok
omló lágy falat
morzsa a szájban
parányi jel csak
a világmindenséghez
kibontott ernyők árnyas-boga
zöldre vetett ágy
szomjatok éhségetek
csendre csobbanása
szívemben a nyár
derengő kéklő ég
átvillanó fénye
a nap gomblyukán
s látom
csipkevert mellényét
felhők rongykaréj bárányait
földig érő nyájban
ahogy legelteti a szél
Egy tenyérnyi táj
talán csak álom
a pillanat csodája
vonz magához láncol
s többé nem enged el
visz a kép-szülte szó
ízekre szed ezernyi kézvonást
ahogy építi szavait a kép
– a sosevolt templom
néma harangszava híveit
Istentől megáldva-
s életre kelt hogy vele haljak
szembogaram vásznán
a megszületett képpel
ecsetem szívem színes
festékébe mártva.
Seres László verse
(Megjelent a Héttoronyban, Közkincsben, Allegóriában)
http://7torony.hu/content.php?c=45155
http://www.kozkincs.hu/node/1816640
http://www.allegoria.hu/vers/item/3328-seres-lászló-lebegő-fák )
Szerző: HP | aug 4, 2012
Az én iglum (kattints rá!)
Az emberiségnek még mindig nagyon sok sara, azaz, befejezetlen projektje van sajátmagával szembe.
Az űrbe, már bármikor fel tudunk menni, a Holdon is jártunk már. Tudunk teljes arcátültetést csinálni, és magzatot a méhen belül operálni.
Egy valami nem volt, egészen idáig. Az eszkimó Biblia.
34 év kínkeserves munkájával, többszáz hittudós és nyelvész közreműködésével végre megszületett az Eszkimó Biblia.
Szegény, szerencsétlen eszkimó, azt sem tudta, hogy mi is hiányzik az életéből.
Volt neki igluja (jégkunyhó), volt szánhúzó kutyafalkája, fókazsírja, no meg felesége.
Időnként feltűnt egy-egy jegesmedve az iglu körül, de azokat a kutyák elkergették.
Most jó lenni eszkimónak. Most majd megtudja, hogy hol is lakik a Jóisten.
A Biblia készítői elmondták, hogy sok gondot okozott, hogy az eszkimó nyelv nem ismeri, többek között a pásztor, az olajfa, és a templom szavakat.
A pásztor szót, úgy próbálták magyarázni, hogy azt az eszkimó megértse, hogy az egy olyan ember aki átmenet a baby-sitter és a kutyafalkát gondozó személy között.
Azért, mennyivel jobb nekünk, szárazégővi földi halandóknak.
Ettől, még lehet, hogy az eszkimó most boldog, hogy van bibliája, de szerintem, jobb volna, ha lenne elegendő tápláléka..
Azért, most mintegy 8000 eszkimónak egy kicsit jobb lett az élete…
(Kentner Sándor)
Hozzászólások