Szerző: HP | dec 8, 2011
HÁNYSZOR VÁRTAM
(Hajdani Karácsonyaimra)
Hányszor vártam
hit és vágy tartott ébren
Isten-angyalt
reszkető hópihében
hogy aláhull majd
s keresi az utat
átragyogja szép
nyomorúságunkat
csillapítva vak dühét
jégmezőknek
s óceánok árját
mikor bezörget
S lesz tört fenyőág
meg friss kalácsillat
égetett cukor
színes krepp-papírban
s dísznek gyertyafényben
felkötözött béke
asztalon a szegénység
dúsan mérve
s kiporciózva hozzá hálaima
Mondd Uram
miért a jóknak kell várnia
gyermekarcú hittel
ha jő a Karácsony
Valaki átlebegett
a szobámon
égbe emelt
majd lerántott a földre
s szólt egy hang
Létednél nem vágyhatsz többre
a sorsodat szívemen viselem rég
azt becsüld meg fiam
ami ma elég
S magához szorított féltőn
felismertem
Anyám volt az
Vagy…talán…az Isten
(Seres László
Nagytarcsa)
***
“Valaki átlebegett
a szobámon
égbe emelt
majd lerántott a földre
s szólt egy hang
Létednél nem vágyhatsz többre
a sorsodat szívemen viselem rég
azt becsüld meg fiam
ami ma elég
S magához szorított féltőn
felismertem
Anyám volt az
Vagy…talán…az Isten”
Édesanyánk hozott a világra… a Jóisten segítségével!
Anyai szeretete végigkísér az életünkben, melynek egy részét tovább adjuk gyermekeinknek!
Az anyai szeretet mérhetetlen és állandó, hatványozhatatlan!!!!! Az anya szeretete egyforma, akkor is ha dorgál, ha tanít, vagy ha magához ölel!
Anyánk szülöttje vagyunk, de sorsunk a Jóisten kezében van! Édesanyánk/szülőanyánk/nevelőanyánk oltalmazó szeretete oltja lelkünkbe a Jóistent! Ezzel a malaszttal ajándékozza meg a Mindenható azt az aszonyt, aki rádöbben arra, hogy a szíve alatt hordja párjának gyermekét!
Egy kisgyermek eszméjében az édesanya személye a központ! Az anya nevelése és szeretete a gyermek lelkébe beülteti az Istenhez való tartozásának érzetét. A gyermek kezdi érezni Isten szeretetét, majd később, az oltalmát!
Eljön az az idő, amikor a gyermek szemében ugyanazon a helyen állnak: az édesanya/szülők és a Mindenható. Eljön az az idő, amikor a segítséget már nem csak az szüleitől várja, hanem az Istenhez fohászkodik oltalomért. Meg is kapja!!! Köszönetnyilvánítását megosztja a szülők és a Jóisten között!
Az anya, mennyekbe távozásával örökbe hagyja gyermekének szeretetét és megkéri a Jóistent, hogy oltalmazza gyermekét, vezesse kézenfogva az Élet útján! Ilyen hagyatékkal felruházva járjuk életünk labirintusát!
Úgy érzem, hogy SLászló ezeket a gondolatokat foglalta a csatolt versébe! És ha nem ezek volnának, hanem ehhez hasonlóak, vagy sokkal mélyebbek, bennem ezt a gondolatsort keltette és ezért köszönet jár!
Köszönöm, hogy megteremtetted ezt a hangulatot, a szeretteim és a Jóisten ugyanabban a szobában, agyanazon komputer billentyűjén vezették a kezemet, hogy ajándékba küldjem Nektek a ma esti elmélkedésemet!
Fekete Nagy László
***
Az ötödik nap írta SLászló a hozzászólásokhoz az alábbi képmagyarázó/értékelö sorait: (HP)
“Anyám volt az”… címmel megnyitott szoba gyönyörűséges szép festményéről nem szóltam még itt, mert azt szavakkal nem lehet kifejezni, amit csak látni és nézni kell. Annyira elvont és mégis élő, sejtelmekkel teli és mindent eláruló, megrendítő és feloldozó, lelkünket elárasztó, fenséges és mégis emberi, távolinak tűnő és mégis bennünk égő varázs, amivel szembenézünk és elgondolkodunk. Ez az élet keletkezése, küldetése, beteljesülése és megtérése újra a mennybe. Emberi életút, amit Isten felajánlott nekünk, de a választást, az út végigjárását ránk bízta….
Köszönöm Kedves Piroska, hogy e remek festményed végül mégis szóra bírt… (Seres László, Nagytarcsa)
Szerző: HP | dec 6, 2011
Feltétlenül tekintsétek meg!!!
Szerző: HP | dec 1, 2011
Sándor írta: Gizi néni
2011. november 30.-án, a Szegedi Bíróságon ítélet született a 85 éves Gizi néni ügyében, aki többszörös visszaesőként 2008 tavaszán, Kisteleken elkövetett ékszerlopás alapos gyanuja miatt állt bírái elé.
Az egyik kereskedelmi TV híradásából követni lehetett, hogy a bírónak komoly kihívást jelentett, hogy a tárgyalást normális mederben folytassa le.
A tárgyalás közönsége gyakran hihette azt, hogy egy játékfilm felvételén van.
Amennyiben ez egy szindarab lett volna egy színházban, akkor az előadás során többször is nyíltszíni taps hangzott volna el.
A bíróságon végül a bíró kénytelen volt egy 100000 forintos büntetéssel jobb belátásra bírni az idős asszonyt.
„Repülős Gizi”, mert őróla van szó (neked és nekem, csak Gizi néni)egy 3 és fél éve Kisteleken elkövetett ékszerlopás miatt most 1 év letöltendő börtönbüntetést kapott.
Szegény Gizi néni, lehet, hogy kisunokáinak szeretett volna karácsonyi ajándékot vásárolni, de a kisnyugdíjából nem futotta volna.
Gizi nénit élete során már hússzor ítélték el, összesen 40 évre, amelyből 17 évet le is ült
Még kisiskolás voltam, úgy kb. 50 éve, amikor itt Pesten a koradélutáni Esti Hírlapot a rikkancsok, akik járták Budapest forgalmas főútvonalaitúgy próbálták eladni az újságot, hogy az aznapi, szenzációnak bizonyult híreket hangosan ismételték a lap tartalmából.
Nem tudom, miért van egy olyan érzésem, hogy Gizi néniről még fogunk hallani a rendőrségi híradásokban.
Egyébiránt Gizi néni a besurranós tolvajlás kategóriának nagymestere és a Rendőrakadémián már tantárgyként szerepel.
Jellemző módon, sokszor úgy hatolt be házakba, hogy a háziak otthon voltak és éppen az udvaron tettek-vettek.
Sajnálom, de minden elismerésem Gizi nénié.
***
(A csatolt kép szintén tegnap született. HP)
Szerző: HP | nov 27, 2011
A játék és játékosság az emberi élet velejárója, éltet és erőt ad méltóvá tenni a szép pillanatokat, a feledhetetlen élményeket és elviselni a nehézségeket is. Játék az élet, komoly halálig tartó játék, amit felelősséggel, lelket gazdagító szépségek között kell végigjátszanunk. Az elmúlt időben itt is e szobákban ez kapott hangsúlyt a beírásokban, az élményt jelentő játékos videókon, ez hozott derűt számunkra. Hányszor halljuk, vagy mondjuk, ne vedd komolyan, játékosan fogd fel, úgy könnyebb lesz elviselni…Tiszteljük és szeretjük a játékokat. Minden korosztálynak nyújt valami izgalmasan kellemes élményt, sikert, megmérettetést, ami kell önbecsülésünkhöz, igényeljük, hogy fizikai és szellemi megpróbáltatások érjenek, hassanak mindennapjaink éltető erejeként.
Örömmel olvastam az ehhez csatolt gondolatokat itt és az előző szobában is.
Egy talán nem nagyon távol-álló kis versemmel kapcsolódom e témához.
Seres László:
Csak játszom
Elsiratom lázas örömeimet
viharmezőkön pipacs-részegen,
mint akit a sors keresztre feszített.
A feltámadást alig észlelem.
Csak eljátszom, mintha nem fájna semmi
és azt is, hogy ebbe belehalok.
Legnehezebb magamat elviselni
olyannak ma már, amilyen vagyok.
Hagyom szunnyadni belesajdultan,
-mi volt, érdemem, bélyegem, múltam-
kialvó tüzem lombtól gyökérig,
hogy átjárja zegzugát szívben a vér
remény nélkül is minden pillanatért,
amire az agy már nem is emlékszik.
***
http://filmedocumentare.com/wild-carpathia/?utm_source=feedburner&utm_medium=email&utm_campaign=Feed%3A+FilmeDocumentareOnline+%28Filmedocumentare.com%29
(A fenti linket most kaptam Kanadából)
***
http://www.patrimoniuromanesc.ro/
(Emezt pedig Temesvárról küldte Bárányi Ildikó)
Szerző: HP | nov 22, 2011
Gyorsan megnyitottam ezt az új szobát, mert az elözőben nem éreztem jól magam. Gondolom, ti sem. Tegyük ezt otthonossá! Közösen.
B.Kati küldte az alábbi két linket:
Az első játék. Játék? Misztikum? Mindkettő?
Ki vagy? Kit fed a neved ?
http://pralinepillanatok.hu/misztikus_nevek/index.php
***
A második egy zseniális szórakoztató park
http://biertijd.com/mediaplayer/?itemid=26114
Jó szórakozást!!!
***
Világvers
Régtől fogva járja már
A táltosok meséje:
Világhegyen világfa
Nőtt bele az égbe.
Mélyre nyúlik gyökere,
Törzsén fehér kéreg,
Égbe vesző koronáján
Ága temérdek.
Köztük pihen le a nap
Ringó nyoszolyára,
Holdanyó is oda tér be,
Ha elmúlt éjszakája.
Körülötte csillagfiak
Szunyókálnak, s éjjel
Sziporkáznak a Tejúton
Göncölszekéren.
A szél is, amikor fárasztja
Zűrzavaros léte,
Besurran a lombok közé
Csendes pihenőre.
Tavasz, nyár, ősz a világfa
Hűséges lakója,
Csak a tél úszik nyitáskor
Feneketlen tóba.
M.Simon Katalin 2011. november
***
A következő anyagot is B.Kati küldte, utólag: Újhullámos festő címen:
http://www.snotr.com/video/2925
Várd meg a végét mindenképpen 🙂
Hozzászólások