BlogÓriás

A színek hatása

Szerző: HP | jún 29, 2017

B. Kati küldte az alábbi anyagot:

A vörös növeli az energiát, az érzékiséget, a szenvedélyt

A narancssárga növeli a boldogság érzését, a lelkesedést és a kreativitást

A sárga emeli az intelligenciát és növeli a rajongást, az optimizmust

A rózsaszín növeli a szeretet teljességet a szívedben

A kék szín egyensúlyban tart, megnyugtat, megnöveli az önbizalmat és az intúiciót

A zöld szín egyensúlyban tart és gyógyító hatású

Az ibolya szín átalakítja a negatív energiákat pozitívvá és erősíti a spirituális fejlődést

A fehér szín erősíti a belső békét és növeli az értelem tisztaságát

Elképzelve egy arany színű aurát a tested körül segít a tökéletes energiaegyensúly eléréséhez

Egy elképzelt ezüst színű aura védi az energiáidat.

Legújabb küldeményem egy Dél-Amerika-i mai-art rendezvényre:

https://goo.gl/photos/nYvSsuRr5qCi3AzT8

– ez a Columbiába a Béke kiállításra tegnap küldött anyagom linkje

A kép címe: Peace for the peaple

Meguntam már s félretettem, befejezettnek tekintettem a falevelekre, valamint madártollakra való festést. Erre fel az utóbbi találkozásokon a felajánlott képek közül a faleveleket választották elsőként. Tán nem is maradt belőle.

A tollfestést végképp abbahagytam, még a tavasszal, mert nem lehet felragasztani, belaminálni. Hiába láttam az uton, nem emeltem fel többé, hogy haza hozzam. Nem érdekelt többé. Erre fel Besztercén a temetőben, a férjem sírján egy gyönyörű madártoll várt. Mi volt ez, ha nem üzenet?! OK, megértettem. Amint hazakerültem Riedbe, első utamon mind a földet néztem a nyírfáim alatt, de még véletlenül sem találtam. Egyet sem. Másnap már nem figyeltem. Erre fel szintre ráléptem, háromra is. Persze, hogy felvettem. S ezt az üzenetet éreztem belőle: ne keressek tollat, hanem csak azt vegyem fel, ami elém kerül. Tegnap is kettőt hoztam haza. A levelekkel várok őszig, s akkor feltétlenül folytatom azokra is a festést.

Más. Teljesen, de teljesen más. Tegnap történt, a Normában. Új cipőket tettek be s megálltam én is nézegetni őket. Egy fehér szandálon észrevettem, hogy a belseje foltos, – azaz látszott rajta, hogy jártak benne. Nem is volt kéznél csak a bal lábra való. Mellettem egy magabiztos sovány, magas nő csukott nyári cipőt próbált idegesen. Majd egy határozott mozdulattal az általam letettet megfogta s bennebb hajította, a többiek alá süllyesztve. Aztán, mint aki befejezte a próbát, elindult a kassza felé, az új cipőkkel a lábán. Fél szemmel figyeltem. Hangoskodott, viccelődött, semmit nem jelzett, hogy új lábbeliben van. Csak a margarint fizette ki. Na, majd az ajtó biztosan fütyül, – gondoltam,- hogy ki nem fizetett árut próbálnak kivinni. Nem fütyült. Te jó ég!- hát ez a nő cipőt lopott!!! – döbbent belém a felismerés. Tovább nem tudtam követni, hogy odakinn mit csinált, mert a polcok eltakarták a kilátást. Vajon autóba ugrott, avagy hideg vérrel gyalog elosont? Kővé meredtem. Ilyent még nem láttam. Alig tudtam magamhoz térni.

15 euró volt a cipő értéke. Megérte neki? Nem nézett ki egy szegény valakinek. Vagy élvezetből tette volna? Tán sikerélményre vágyott?

Rövid számvetés

Szerző: HP | jún 20, 2017

Pillanatnyilag itt tartok: 90 kiállításon vettem részt, amelyről bizonyítékaim vannak, ebből 26 egyéni, a többi közös (nemzetközi/világkiállítások)

Egyéni kiállításaimon: vendégfüzetem az írott, diktafonom az elhangzott megjegyzéseket, szavakba foglalt gondolatokat, köszöneteket, jókívánságokat rögzítette.

Fényképezőgépem a legszebb pillanatokat örökítette meg, képek formájában.

Szívem, lelkem viszont a hangulatot őrzi emlékek formájában. Remélem sokáig.

Virágaim hallgatnak. Várják a következő lehetőséget, hogy megmutathassák újra önmagukat, hogy tetszelegjenek azoknak, akik kedvelik a színeket, formákat. Várják, hogy az elhangzó megjegyzéseket újra szemlesütve hallgathassák, akár a pirulós kislányok.

A mail kiállítások teljesen más jellegűek.

Ott nem jelenek meg, csak a képeimet küldöm, postán. Előtte gondosan lefényépezem őket, elbúcsúzom tőlük, hiszen soha nem fogom őket többé kézbevenni. Csak virtuálisan találkozunk, ha egyáltalán találkozunk. Ha egyáltalán megérkeznek s ha felteszik őket internetre,- egyeseket profi módon, másokat meg „cam lasa de dorit“ kivitelezésben. De ennek is varázsa van. Feldob, ha valamelyik már-már elveszettnek tünt küldemény hírtelen szemem elé ugrik. De a kiállítások címei is izgalmasak. Mindenik egy-egy kihívás számomra, amit nagyon élvezek.

Példaként, összehasonlításként bemutatok néhányat:

Görögország – Athén: Lex-Icon a kiállítás címe,- állítólag könyv készül belőle:

Ez a képem, május 24. dátummal: címe: Angyaltánc

https://www.facebook.com/mellifera.action/photos/a.735681963254544.1073741855.440513606104716/822531537902919/?type=3&theater

A kiállítás anyaga:
https://www.facebook.com/pg/mellifera.action/photos/?tab=album&album_id=735681963254544

Törökország: Isztambul-Férfi erőszak

257-es szám alatt látható a két képem itt:

https://masculine-violence.blogspot.com.tr/

Egyelőre on-line, a kiállítás Isztambulban júliusban lesz egy hétig.

257-es szám alatt látható a két képem itt:

https://masculine-violence.blogspot.co.at/2017/05/257-horvath-piroska-austria.html

Ezt küldtem Braziliába a Yayoi Kusama című kiállításra: https://goo.gl/photos/f4U752WQJL35yfCE9

Ezen az oldalon látható, felénél valamivel lennebb:

http://yayoikusamatribute.blogspot.ro/search?updated-max=2017-05-26T16:25:00-07:00&max-results=7&start=7&by-date=false

Luxemburg – Digital-ephemeral.

Profi szervezés, kivitelezés, visszajelzés jellemzi

A Docu 12-ben és 13-ban szerepel egy-egy fotóm (ezért kinyomtatva elküldte nekem postán a szervező, nagy örömömre) valamint lennebb haladva három digitális képem látható.

http://digitalephemeral.blogspot.co.at

– itt várakoznak a munkáim 23.04 2017 dátummal,- gondolom, hogy Docu-ba kerüljenek ők is.

Oroszországba

is végre megérkezett a küldeményem, vettem észre a napokban. Itt látható a három képem és a boríték (feltépett állapotban!) Május 23-án tették fel, kereken két hónapra rá, amint elküldtem. Őszintén szólva, már le is mondtam róla.

http://irisesart.blogspot.co.at/2017/

Ebben az Iris hotelben lesznek kiállítva a képek:

http://irisesart.blogspot.co.at/2016/07/mail-art-projectirises-style-free.html

Annak örülök, hogy a hotel falát fogják díszíteni.

A japán kultúra

Szerző: HP | jún 16, 2017

Sára küldte az alábbi rendkívül érdekes anyagot:

Ha valami, akkor a japán kultúra aztán tényleg nagyban különbözik a világ többi fejlett ország kultúrájától, köszönhetően a számtalan féle-fajta hagyománynak és az ősidők óta létező sajátos japán világnézetnek. Az alábbiakban 34 érdekességet gyűjtöttünk nektek össze a felkelő nap országáról, melyeket végigolvasva Ti is jobban megismerkedhettek ezzel a cseppet sem átlagos kultúrával…

1. Japánban nem ritka, hogy a nők ajándékozzák meg a férfiakat Valentin-napkor. Teszik mindezt azért, mert a férfiak félnek kezdeményezni, és így ez egy remek alkalom lehet számukra, hogy ők tegyék meg az ,,első lépést”.
2.A világ más országaival ellentétben, a japánok csak két részből álló hóembereket készítenek.
3. A hal és tengeri herkentyűk nagyon olcsók errefelé, ám a gyümölcsökért brutális árat kell fizetni. Egy darab alma átlagosan 500 forintba kerül,míg egy fürt banán körülbelül 1200-ba. A legdrágább gyümölcs a dinnye, ezért Tokió belvárosában akár 60 ezer forintot is kérhetnek.
4. Míg Amerikában – és úgy a nyugati kultúrában általában – a Coca Cola a karácsony egyik legjellemzőbb kereskedelmi szimbóluma, addig Japában Sanders ezredes és a KFC jelenti mindezt. Oly annyira, hogy sok családnál a karácsonyi menü részét is képezik ezek az ínycsiklandozó, ropogós csirkemellek.
5. A pornográfia abszolút behálózza a mindennapjaikat. Nincs olyan élelmiszerbolt, ahol ne lenne legalább egy jól elszeparált részleg, ahol csak és kizárólag pornográf tartalmú könyveket és filmeket árusítanak. A nagyobb plázákban pedig 2-3 emeletes szexboltok várják a ,,kíváncsi” vendégeket.
6. A Japánok előszeretettel fogyasztanak delfinhúst. Bár leggyakrabban levest készítenek belőle, sokszor nyersen is fogyasztják. Az íze állítólag egyáltalán nem hasonlítható a halakéhoz.
7. Japánban külön metrókocsikat tartanak fenn a nők számára. Főleg a reggeli csúcsforgalomban alkalmazzák ezeket, hogy a nagy tömegben megelőzzék a különféle zaklatásos eseteket és egyfajta biztonságot nyújtsanak általuk a nők számára.
8. A japán emberek sohasem mehetnek haza a ,,munkaidő” lejárta után a munkahelyükről. Általában meg kell várniuk, míg a főnökük hazaengedi őket, de az sem ritka, hogy minden előzetes egyeztetés nélkül, három vagy négy órát is túlórázniuk kell esténkén.
9. Az iskolai tanév április 1-jén kezdődik, és trimeszterekre van bontva.
10. A japán diáklányok nem viselhetnek harisnyát, még a nagy téli hidegekben sem. Helyettük térdig érő zoknit kell hordaniuk, mely egyúttal az iskolai egyenruhájuk részét is képezi. A szoknya hossza ellenben változhat…minél idősebb egy lány, annál rövidebb szoknyát hordhat az iskolában.
11. Japánban teljesen normálisnak számít, ha egy nő feneke vagy bugyija ,,kilibben” a szoknyája alól. Ellenben például a túl mély nyakkivágású felsőrészeket vulgárisnak és illetlennek tartják.
12. A japán emberek számára rendkívül fontos a becsület. Csak szemléltetésképpen például: Yukio Hatoyama (volt miniszter) lemondott, mert nem tudta teljesíteni a választás előtti ígéreteit. Az őt megelőző két miniszter szintén önként mondott le az ország vezetéséről.
13. Japán az egyetlen ország a világon, ahol egy perc alatt tudják tartani a vonatok átlagos késési idejét. Kizárólag akkor történik nagyobb késés, (pár perces) ha esetleg gázolás vagy baleset történik a vonalon.

Folytatása a hozzászólásokban olvasható, de röviden álljunk meg, hadd gyönyörködjünk újra Viktor csodaszép felvételeiben:
https://www.flickr.com/photos/vikig/albums/72157684021075916