Újra Hunorka

Szerző: HP | máj 29, 2017

  Fábián Tibor:
  Festünk, ragadunk

Apa akkurátusan előkészíti a felszerelést: festeni fog. Hunorka éppen akkor jön ki az udvarra, rögtön tolni akarja a talicskát, amiben Apa összepakolta a hozzávalókat. Apa próbálja arrább küldeni fiacskáját, aki egy tapodtat sem hátrál. Anya nevetve mondja Apának, csak nem képzeli, hogy egy ilyen érdekes műveletért, mint a festés, Hunorka a szokásos játékaira figyel majd. Apa kényszeredetten bólint, elkezdődik a festés. Hunorka nagy nehezen otthagyja a talicskát, de mostmár a létráról kell leszedni. Aztán pár lépéssel arrább megy, pontosabban Apa arráb teszi, abban a reményben: most már gond nélkül festhet. A gond itt persze nem más, mint Hunorka, aki komoly veszélyt jelent a lefestett vascsövekre. Addig nincs is különösebb gond, amíg Apa el nem készül az első tárgy, egy cipőtalp pucoló lefestésével. Aztán arrébb megy, egy szőnyegporoló van soron, amin Apa lelki szemeivel egy hintát lát, amin Hunorka nevetve élvezi a játszás örömeit. Miközben Apa ezen meditál, a háta mögött Hunorka két kézzel megmarkolja a cipőpucoló két oldalát képező vascsöveket. Apa ezredszer is elkiáltja a „nem szabad!” tartalmú jelszót és biztos, ami biztos, nem várja meg amíg Hunorka eláll a friss festés mellől, inkább ő maga ugrik oda. Persze ki is kell javítani a kismancs nyomait.  Vissza a szőnyegporolóhoz. Apa fő baja, hogy hajlamos belefeledkezni a festésbe, szinte meditál az ecsetvonások közben, arról álmodva, hogy lehetett volna híres festő is, ha kitartóbban használja a ceruzát, ecsetet. Apa álmodozását ismét Hunorka szakítja meg, aki visszalopakodott a cipőpucolóhoz és most már két kézzel lóg rajta. Apa arrább teszi csenevész gyermekét és folytatja a festést, meditáció helyett immár Hunorka számlájára mondott morfondírozással. Közben a gyerek rájön, hogy valamitől ragad a két kicsi kéz és jobb híján Apa autóját jelöli meg két tenyere lenyomatával. Apa vöröset lát, miközben az autó, szegény szürke lenne. Hunorkát tizedszer is beteszi a homokba, hátha így nyugalmat talál önmagának. Múlnak a percek, Hunorkát hol az autótól, hol a szőnyegporolótól, hol pedig újfent a cipőpucolótól kell arrébb kiáltani. Szegény gyerek nem érti, hirtelen miért nem szabad semmit. Hát persze hogy nem, hiszen már nemcsak a két keze, de szinte mindene ragad. Apa végre befejezi a festést és megállapítja, ez a gyerek még mindig meglepi őt. Most éppen azzal, hogy milyen eleven és hihetetlen rosszcsont ez az ő kicsi fia.

Tárlat megnyitó

Szerző: HP | máj 26, 2017

Most, éppen most van Székesfehérváron a MINI, azaz Miniatűr Képzőművészeti Tárlat megnyitója, amelyen szintén nem lehetek jelen, akárcsak Kaposváron történt április elsején. De lélekben ott vagyok s a képeim, meg egy kedves házaspár helyettesít engem, este pedig beszámol  a történtekről.

70 művész munkája alkotja a nemzetközi kiállítás anyagát. Mindenkinek megadott méretekre szabott tíz képet kellett beküldenie, melyet ők, a szervezők kereteztek be.

Most első ízben vetítik le a Sződligeti randevút, M. Nagy László, szlovákiai művész, egyben blogtársunk diaporámáját, melyet a képeimhez írt haikukkal és zenével ötvözve alkotott, csodálatos kivitelezésben. Kivételes „bébi“ az a könyv, melyet az apuka szűlt s az anyukának postán küldött el…

Képeim:  https://goo.gl/photos/no1NxP9xoNG9vGWa9

Könyv változata itt tekinthető meg, – sajnos a zene hiányzik belőle, pedig az nagyon “feldobja”, meg a mozgó képsorok:

https://piroska.jimdo.com/könyvek/

Most abba is hagyom, mert koncentrálni akarok a tárlat megnyitóra.

Tojásos szendvics

Szerző: HP | máj 23, 2017

Most bemutatom egy konkrét példával, hogyan néznek ki a Mail-art kiállításokon való szerepléseim több nyelvű adatai a komputeremben.

A jelen kiállítás címe: Tojásos szendvics. Megvallom, ez is fejtörést okozott, hogy mit is festhetnék ehhez a témához. De, mint már mondtam, minden cím egy-egy kihívás számomra s én szeretem a kihívásokat.

Deutschland: EggSandwich (EiBrot)

3 db 10×15, ápr 21-ig

Mail-art project on EggSandwiches by Manfred Heinze and CityGallery,Osnabrueck. An EggSandwich is a little piece of artwork, beautiful and delicious – and nothing else.

EXH.14.5.17-9.7.17 CityGallery + www.eibrot.net

Deadline: 21.apr 2017

Manfred Heinze / Lange Str. 7 / 49080 Osnabruck / Germany

Ausstellung: EiBrot

Ausstellungseröffnung: So, 14. Mai 2017
Ausstellungsdauer: 16. Mai – 9. Juli 2017
Öffnungzeiten: Di – Sa 9 – 18:30, So 10 – 17:30
StadtGalerie
Große Gildewart 1449074 Osnabrück

https://www.eibrot.net/ itt található a négy képem a mail art-ra klikkelve, valahol a közepe felé

Kicsoda Manfred Heinze?

http://www.manfredheinze.de/Ausstellungen/

http://www.manfredheinze.de/Biographie-und-Zitate/

2017 márc 17-én küldtem négy képet Riedből, 24-én vettem észre, hogy fenn van a honlapon

A május 14-én megnyilt kiállítás képein itt láthatók a munkáim:

https://www.eibrot.net/eggshibition/ 

2. fotón- 3. kép, alsó sor 5. kép
3. fotón 2. sorban a 6. kép
4. fotón alsó sorban a 2. kép
5. fotón 4. sorban a férfi vállánál

*
Viktor küldte az alábbi csodálatos összeállítást:

https://www.flickr.com/photos/vikig/albums/72157684021075916

Sasfészekben

Szerző: HP | máj 18, 2017

Saint Paul de Vence, az idillikus sasfészek a hegy tetejére épült. A régi, kicsi erődítményfaluban nem parasztcsaládok laknak, hanem művészek, akik műtermeket, galériákat rendeztek be maguknak. Ott alkotnak és árulják termékeiket a turistáknak. St.Paul ma a Côte d´Azur egyik legfontosabb képzőművészeti központja. Ott lakott a híres festő, Marc Chagall és ott is halt meg 1985-ben. A kicsi település zsúfolásig tele volt látogatókkal. Mi nem vásároltunk ugyan semmi képzőművészeti alkotást, túl lapos volt hozzá a zsebünk, de megteltünk szépséggel, így lelkileg meggazdagodva tértünk haza az öreg várfalak által körülölelt festői faluból.

A Saint Paul-i utcák mozaikja mindnyájunkat meglepett. Annak a gyönyörű sasfészeknek,- így nevezik a franciák a hegyek tetején elhelyezkedő településeket,- csodálatos mozaik borítja keskeny utcácskáit, lépcsőit. Apró kövekből virágmotívumok vannak kiképezve. Aszfaltba ágyazott kővirágok. Egy-egy lapos fehér kő köré, a virágszirmokhoz hasonlóan, apró hosszukás, egyforma szürke kövecskéket raktak türelmes kezek. Oly szép az egész, hogy az ember azt se tudja mit figyeljen: a virágokkal díszített, egymáshoz simult kőházakat, a boltok színes kirakatait, a galériák műtárgyait, avagy a virágerdő mozaikot, amelyen lépked.

Nagy élményként őrzöm ma is egy másik látogatásból származó emlékemet, a Saint Paul de Vence-i Fondation Maeght. Most csak kívülről tekintettük meg. A párisi műkereskedő házaspár, Aimé és Marguarite Maeght alapítványa, amelyet olyan fél évszázada nyitottak meg,- csodálatos keveréke a természetnek, építészetnek és a modern művészetnek. Kiállítótermeiben, tágas teraszain, belső udvarain és kertjeiben Miro, Kandinsky, Giacometti, Chagall, Bonnard, Braque, Legèr, Calder munkáit csodáltam meg. Igaz, mindent sietve, mert zárásig a szükséges 2 óra helyett alig ¾ óra állt rendelkezésünkre, de így is életreszóló élmény maradt látogatásunk Dél-Franciaország legszebb múzeumában.

Olyan vagy

Szerző: HP | máj 11, 2017

Seres László verse:

Olyan vagy

Mint a védtelen virág

Ábrándos harmat vagy

Ha hozzám menekülsz

Olyan vagy mint a vágy

Széttúrt felhők közt

Lopakodó búvó hold

Rejtelme vagy

Tisztább mint a kristály

Olyan vagy

Mint a gondolat

Hajnal szülte égi láz

Csapongva szárnyaló

Mint fojtogató csók

Kimondott szó

Néma csendben

Tenger korbácsolt vad

Vihar szelíd szellő

Elrejtve mind benned van

Szívbe zárt örök játék

Izgalma tétje vagy

Míg megküzdünk

Egymással egymásért

Olyan vagy

Mint sziklába vájt moha

Kés az élet torkán

Remegő fénynyaláb

Csillagok hulló pora

Mindig ugyanaz

S mindig valami más

Pusztító varázslat

Éltető valóság

Olykor több

Olykor kevesebb

Egy pillanatnyi

Zongoradarab

Amilyennek régen

Megálmodtalak

S magamnak se

Mertem bevallani