Szerző: HP | feb 11, 2017
M. SIMON KATALIN: A SUTAGIDA, TÜNDÉREK ÉS A VADÁSZ
Korán reggel, virradatkor, mikor kelt a nap, az erdőszéli bozótosban még csend honolt. E hajnali álmos csendben a bokorág reccsenése robajként hatott. Egy őzsuta lendült, teste nagy ívet rajzolt a levegőben, és eltűnt szem elől az erdő sűrűjében. Nyomában visszaállt a nyugalom, csak a haraszt zörgött néha akkor is, ha nem fújt a szél. E titokzatos zörgés titkát nem tudta más, csak a mezei pacsirta. Ott fészkel a fűben, a bozót közelében, és látta, hogy hajnaltájban a suta gidáját a fűbe rejtette.
Kedves gidám, mondta neki, a bozót jó rejtekhelyed, el ne mozdulj innen, kérlek! Ha az ember rád talál, elvisz, s én nem láthatlak többé téged. Róka nappal erre nem jár, s hogyha mégis, csendben légy, és akkor nem bánt.
Az okos pacsirta tudta, hogy idegen fülnek nem való a bozót titka.
Míg anyját várta sírdogálva, a kis gidát kínozta éhe, szomja. El is fáradt, s érezte, tündér szárnyán száll az álom szemére.
Ilyen csodát sose látott, álmát tündér őrizte. Pártája a búza arany kalásza, szeme, az erdő kék virága, ruhája pipacsselyem vöröse, mintha lenne nyári mezők tündére. S mikor lépked karcsú lábán kecsesen, mintha anyja lépne harmatos zöld füveken.
Míg a sutagida aludt, a nyári nap a dombra hágott. Őzmama is megérkezett, és gidáját ébresztgette: Ébredj, gidám, vár a finom reggeli: rekettyének zöld hajtása, borókának levele, zsálya gyönge szára, juharfalevél, válogatott eledel, minden, mit szeretsz. És a pöttömnyi őzsuta kinyitotta szép szemét.
– Jól aludtál, kis sutám? Álmod nem zavarta senki?– aggódott a mamája.
– Jól aludtam – felelte a kis pöttyös – álmom tündér vigyázta.
– Igazán? És emlékszel rá, milyen volt ez a tündér?
– Jól emlékszem, éppen olyan szép volt, mint te, anyukám.
Álmodtad, te kis buta, így gondolta az anyja, és másra terelte a szót.
– Sutagidám, kérsz-e még ropogós füvet?
– Inkább tiszta vizet innék, ha lehet.
– Tiszta vizet nem adhatok most neked, de csillog még a harmat a leveleken. Gyere, igyunk friss harmatot a réten!
És az anya a közeli rétre vitte sutagidáját, hogy harmattal oltsa szomját virágok kelyhéből, labodatölcsérből.
Aztán útjukat az erdő felé vették. S ott, míg fáradt lábukat pihentették, csendesen kérődztek.
Így teltek napjaik, miközben a kis suta növekedett szépen.
Egyszer aztán ebédelni jó messzire mentek. Élelmet egy meredek domboldalon leltek. Volt ott cserje, bokor, fű is került bőven, csak magukban voltak, fenyegető veszélyre egy percig se gondoltak.
Délutánra járt már a nap, amikor a völgybe ereszkedtek. Az aljban forrás csobogott. A gida meghallotta, előreszaladt, s mohón itta a vizet, hogy szomját csillapítsa. És amikor fejét felemelte, ott állt a vadász, a szelíd sutagidát karjába vette, s elindult vele az erdei ösvényen.
A suta, mikor gidáját idegennél látta, nem lelte helyét aggodalmában. Hívó hangját az erdő visszaverte, mintha zúgta volna, gidáját ne hagyja! A nyomukba eredt, s szorongó szívvel követte a rablót lépésről-lépésre.
S akkor szellő lebbent, tündérek jöttek könnyű lenge lépttel, s lejtettek a fák közt tündéri táncot, a madarak daloltak, a szél furulyázott. A vadász megtorpant, körülnézett, látta a sutát jönni az ösvényen. Tétovázását döntés követte, a remegő gidát a földre letette, s nézte, mint szalad anyja elébe.
Kicsinyét az anyja gonddal vizsgálgatta, érezte és látta, bántódása nem lett. Hálás volt ezért a suta. Gidáját kedvességgel elhalmozta, örömében szökdelt körülötte, hadd lássa mindenki, mily nagy az öröme.
A vadász derűsen érkezett haza. Hoztál-e őzgidát – kérdezte kisfia.
S akkor a vadászapa ölébe vette fiát, s felelet helyett ezt a mesét mondta el neki. Mikor befejezte, gyermeke átölelte, és fülébe súgta: Szeretlek, apa.
Szerző: HP | feb 6, 2017
Sára küldte az alábbi anyagot:
A gondolat ereje meggyógyíthat! Tanuld meg ezt a technikát!
A természet felruházott minket egy bámulatos “gyógymóddal”, ami minden betegségre megoldást kínál. Csak meg kell tanulnunk használni!
Az öngyógyításnak két lépcsőfoka van. Az első, az izmok ellazítása.
A második, hogy elindítsunk egy programot a tudatalattiban, amely beindítja az öngyógyítást.
Az öngyógyítás folyamán a szervezet a saját képességeit használja fel, a gyógyításhoz. Ehhez meg kell ismernünk önmagunkat és meg kell értenünk, hogy mi vagyunk a felelősek az egészségünkért. Így minden szervet kezelni tudunk, csakúgy mint az érzékszerveket, mint a látás, a hallás stb.
Relaxáció
A földre tégy le egy puha takarót és feküdj a hátadra. A karjaidat tedd a tested mellé, a tenyereid nézzenek kifelé, az ujjaidat enyhén behajlíthatod. A lábak és a lábfej kifelé mutasson, a fejed fordítsd valamelyik irányba. A szádat nyisd résnyire és a nyelvedet nyomd a felső fogsorodhoz. A szemeidet csukd be. Ne gondolj semmire, lélegezz lassan és egyenletesen. 2 – 5 perc alatt elkezdesz relaxálni.
Öngyógyítás
A sejteknek olyan mentális képességeik vannak mint a gyerekeknek. Ahogyan egy gyereket is lehet nevelni, úgy a beteg sejteket is. Próbáld meg vizualizálni a beteg szervet és kezdj el beszélni hozzá, mondj neki valamit. Adj neki kedves, gyengéd, de határozott utasításokat, mintha egy gyerek lenne. Minden szervnek meg van a saját személyisége. A gyomor és a máj makacsabbak, ezért határozottan utasítsd őket.
A szív megértőbb, meghallgatja a kéréseket, a kedves parancsokat.
Amikor relaxálsz képzeld el, hogy látod a szíved belülről és látsz benne egy kicsi lángot – a szeretet forrását és az energiáét. Képzeld el, hogy ez a láng megnő és betölti a szívedet és szétszóródik az egész testedben. Próbáld meg elképzelni, ahogyan megtisztítja a teljes tested, eltávolítja a betegségeket és egészséget hoz helyettük.
Mondd magadban: Minden lélegzet közelebb visz a teljes megtisztuláshoz. A testemben lévő fény gyógyító energia.
Tedd a jobb kezed a tested azon részére, ahol tudod, hogy gyulladás, vagy más egészségügyi probléma van. Vizualizáld, hogy a kezedből az energia áramlik az adott részre és elolvasztja a gyulladást, a betegséget, ahogyan a napsugár a havat.
Csak egy könnyed példa, de mindenki rendelkezik képzelőerővel és kialakíthatja a saját gyógyító vizualizációját. Relaxálj és indítsd be a tudatalattid öngyógyító képességét.
Amikor úgy érzed, hogy van egy kis időd, alkalmazhatod ezt a módszert, de a legjobb, ha egyedül vagy a helyiségben. Aki szereti a zenét, bekapcsolhat egy kellemes dalt is közben.
***
János írta az alábbi érdekes, a fenti témát érintő anyagot, melyet utólag emeltem ki a hozzászólásokból:
Ma ezt a hirdetést olvastam az Erdon.ro honlapon: Háború a sejtek szintjén
Dr. Dégi László Csaba, a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság igazgatója, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója tart előadást 2017. február 16-án 18 órától a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében. Az előadás mindenki számára nyitott.
Előadásában az a gondolat is kifejtésre kerül, hogy a daganatos betegség ebben a pillanatban is mindegyikünkben benne van, hisz minden egyes sejt szintjén folyamatos háború van az onkogének és a proto-onkogének, tehát az elváltozásokat védő és az elváltozásokat gyártó sejthalmazok között. Ez egy állandó párbeszédegyensúly, ami bármikor, bárkinél felborulhat. Maga a természet egyébként a daganat rejtelmeit, titkait és a gyógymódját már rég felfedezte. Az elefántok például ki tudják ezt szinte teljesen küszöbölni. A természet önmagában tudja a választ arra, hogy miként lehet daganatmentesen élni, csak az a baj, hogy mi nem vagyunk elefántok, mi másképp csináljuk. Naponta több tízezer géntörés történik bennünk, tehát ennyi esély van arra, hogy valami elromoljon. Mivel a szervezetünk alapvetően túlélésre és gazdálkodásra van beállva, ezért alapvetően mindig próbálja javítani a géntöréseket, mikor sikeresen, mikor kevésbé sikeresen.
Adódik tehát a kérdés: gyógyíthatod-e önmagad? Dr. Dégi László előadásában ezekre és hasonló kérdésekre keresi a választ.
Szerző: HP | feb 4, 2017
D. Nagy Éva: Gondolatok a szeretetről
A világon a legfontosabb dolog a szeretet. Ezt már sokan fogalmazták meg előttem is (Jézus, Pál apostol, hogy csak a legnagyobbakat említsem), de nem lehet elég sokszor mondani. Csak aztán következik az élet, mert szeretet nélkül nincs élet.
A világon a legnagyobb dolog a feltétel nélküli szeretet. Ez olyan, mint ahogy az édesanya szereti a gyermekét (vagy Isten téged)- önzetlen, odaadó, mindent megbocsájtó, mindent elnéző, soha el nem múló, –egyszóval feltétel nélküli. Ez a fajta szeretet az, aminél nagyobb ajándék az életben nincs. Ha ezt, az Anyádon kívül még valakitől megkapod, akkor megérte megszületned.
Sajnos szeretetet és méghozzá feltétel nélkülit(!) nem csak kapni, de adni is nagyon nehéz. Van amikor a szeretet „tárgya“ nem megfelelő – „érdemtelenre pazarolta a szeretetét“, mondják ilyenkor. Vagy nem tudja elfogadni a szeretetet, ez a viszonzatlan szeretet.
Nagyon fájdalmas megélni az ilyet, de ez a szeretet azért is feltétel nélküli, mert senki által, még általad sem („ józan ész“! ) hagyja befolyásolni magát….
Ha az ember nagyon szeret valakit, akkor egyszerűen nem tud rá haragudni, csak erősen fáj, ha megbántják, ha nem fogadják el a szeretetét. Annyira fáj, hogy szavakat sem talál rá, csak döbbenten hallgat, „elakad a szava“ és csak magában belül sikít, ordít, hogy „én mindent megadtam neked, hiszen feltétel nélkül szeretlek, ennél többet nem adhat egy ember a másiknak, ez a maximum és ez nem elég neked??? Vagy nem kell neked?????“
Szóval, mozdulattal, tekintettel, hallgatással, süket füllel is lehet nagyot ütni. Nem arcot, de lelket. Bár nem olyan látványos vagy nem is látszik, de sokkal mélyebb és fájdalmasabb, sokkal nehezebben gyógyuló, mint az összes többi ütés által okozott seb.
*
„A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.” – Elie Wiesel
Egy japán tudós egyszer furcsa kísérletet végzett, főzött egy adag rizst és betette három üvegpohárba.
Kíváncsi volt a szavak erejére, ezért a betűkkel befelé ráragasztott három papírt a 3 pohárra. Az egyiken azt írta:
SZERETET, a másikon azt írta: GYŰLÖLET, a harmadikon azt írta: KÖZÖNY. Egy hétig hagyta a poharakat állni az asztalon.
A gyűlöletes pohárban a rizs összeaszott, megszáradt, a szeretetes pohárban volt a legtovább friss, de a közönyös pohárban a rizs megfeketedett és megbüdösödött! Akkor rájött, hogy a legszörnyűbb hatása az emberre is a közönynek van!
A szeretet frissen tart, a gyűlölet kiszárítja és megöli az életerőnket, de a közönytől az életünk
poshadt és büdös lesz.
(Somfalvi Edit, lelkipásztor )
Szerző: HP | feb 1, 2017
Finnországba (Helsinkibe) Fura arcok – Fanny Face címmel kellett anyagot küldeni. Én ezt menesztettem: https://goo.gl/photos/JRzcKyH45Ps5VNj9A
Meglepődve vettem észre három nap múlva, hogy már fenn van a képem a borítékkal együtt a honlapon: http://postboxtomailboxnoplainart.blogspot.co.at/search?updated-min=2017-01-01T00:00:00%2B02:00&updated-max=2018-01-01T00:00:00%2B02:00&max-results=27
Erre nem számítottam, s mivel szeretem a gyorsaságot, a pontosságot, a megbízhatóságot, rögtön visszajeleztem németül a szervezőnek, John Gayernek, akiről megtudtam, hogy egy kanadai származású sokoldalú művész, hogy láttam az anyagomat, köszönöm, gratulálok a gyors tevékenységéhez, sikert kívánok. Azonnal jött a köszönő válasz, angolul.
*
Argentinába, pontosabban Buenos Airesbe, A fal – El Muro című rendezvényre digitális képeket küldtem, megtekinthetők a honlap alján, a borítékkal együtt : http://artecorreo-mailart.blogspot.co.at/p/el-muro.html
Ide levelezőlap nagyságú képeket kértek. A szervező Luis Morado rögtön jelezte, amint megérkezett küldeményem.
*
A velencei projekt címe Leone Rosso, Red Lion, Lion Rouge, Roter Löwe volt.
Oda A4-es (ívlap) nagyságú képeket kértek. Ezeket készítettem:
https://goo.gl/photos/tvFnfNsSBkTgsg6k7
Amint megláttam, hogy feltették, rögtön megköszöntem nekik is, pontosabban a szervezőnek, Tiziana Baracchinak.
Mindjárt az elején felbukkannak az én piros virágos oroszlánjaim: http://ambasciatadivenezialeonerosso.blogspot.it/
*
Közben Spanyolországból értesítettek, hogy holnapután, február 3-án kezdődik és 28-ig tart a “La Felicidad“, Happiness (Boldogság, Vidámság) című kiállítás, melyen 37 országból 254 művésznek 410 munkáját állítják ki.
The exhibition will take place in the Cultural Center of Almoradí (Alicante), Spain,- írta a szervező, Antonia Mayol.
Küldött képeim: https://goo.gl/photos/fZGiYDf3cBWgBavL7
Dec 15-én tette fel a honlapjára :
https://amayolcafelicidad.wordpress.com/category/pintura/page/2/
*
Mondom, szeretem a kihívásokat. S a Mal-art kitünő, számomra ideális műfaj, meg lehetőség. Színes világ.
Most újabb címek foglalkoztatnak, mozgatják agyamat, fantáziámat, ecsetemet, pl Egy nekem, egy neked, vagy Semmiség. Az elsőt Portugáliába, a másodikat Amerikába kell küldenem. Ha megoldottam, utólag ezekről is beszámolok.
Köszönöm figyelmeteket!
***
Ilonka utólag írt versét a fenti képhez, kiemelem ide a hozzászólásokból. Köszönet érte!
Mersdorf Ilona:
csodaszarvas
tágra nyílt szemében új világok
nyomában múlt, homályba süppedő
előtte zöld réttel hívogató jövő
vele tart félelem, bánat, magány
de ott káprázik vörösen, sárgán
csodaváró szeme előtt az élet
Szerző: HP | jan 28, 2017
M. Nagy László : Játék a szavakkal, fogalmakkal
(a hozzászósások közül kiemelt anyag)
A facebookomon található fotón nem egy kutya, hanem én vagyok!!! Akkor még szép, hosszú, dús szőke hajam volt és amint a fotó is bizonyítja, “kutyajó! fiatalkorom volt.
https://www.facebook.com/laszlo.m.nagy.3?pnref=lhc.friends
Jelenleg egy kopasz, vén ember vagyok, hosszú ősz hajjal és nincs “kutyajó” dolgom, mert az első feleségem már ötven éve főzi nekem a csirkefarhátat, a húsz éves rozsdás Felíciámmal, már nem merek kihajtani a főútra, a tizennégy éves komputerem bolondot csinál belőlem, az újabb digitális fotóimat az én két – nem is olyan szép szememért – nem akarja megnagyítani senki, Reddi macskám már tizenkét éves és nálam is lustább, az öt éves tyúkjaim az I-nek se akarnak tojni, halat fogni nem tudok, a muflonok meg menekülnek előlem, ha fotózni akarom őket és ami legjobban idegesít se Szingapúr, se Montevideó, se Ulán Bátor, se Kuala Lumpur se Cape Town, se Beszterce, se Sanghaj a mai napig nem hívott meg, hogy állítsam ki ‘”remekműveimet” náluk is. Különben is tudd!, hogy egy kutya is tudhat valamit, még akkor is, ha lacinak hívják!?!?!? Ezek nemcsak trükkök, van ezekben némi valóság is, valós valóság…
***
És a többiek?
(ez a kérdés az előző szoba témájának folytatása)
Hát, azok szerte-széjjel vannak, a világ minden részében. Szép sorban beszámolok róluk. Főleg azokról, melyekről visszajelzéseket kaptam, hogy igenis, – célba jutottak.
A napokban három képem sorsával foglalkoztam, egyikük Finnország fővárosában, Helsinkiben, a másik kettő Velencében kapott, mondhatni rangos helyet magának, aminek rendkívül örülök. Szép sorban beszámolok róluk s bemutatom őket.
Hozzászólások