Szerző: HP | nov 21, 2016
B. Kati: Nosztalgia:
Mi még tudtunk kézzel írni, és bármikor fejben összeadtunk vagy összeszoroztunk két egyjegyű számot
☻ Amikor otthon kizavartak havat lapátolni, nem próbáltunk alkalmazást letölteni hozzá
☻ Mi cigizni jártunk az iskolai vécébe, nem szexelni
☻ A mi időnkben a tanárok maguktól adták le a tananyagot, ma úgy kell kiverni belőlük
☻ Mi a legmélyebb lelki nyugalommal ittuk műthetőre magunkat a házibulikon, mert nem kellett attól tartsunk, hogy valamelyik marha lefilmez, és másnap felpattintja a Youtube-ra
☻ Akkoriban nem voltak 3D-s mozik, de a színház már akkor is az volt
☻ Minket nem köszöntöttek fel nyolcszázan a szülinapunkon, csak húszan, de ők személyesen
☻ Nem volt se CD, se DVD, viszont a lemezeknek két oldaluk volt
☻ Mi csak kétféle betűtípust ismertünk: a kisbetűt meg a nagybetűt
☻ Mi nem étterembe jártunk vacsorázni, hanem a konyhába, és hittük és vallottuk, hogy félig berúgni kidobott pénz
☻ Mi csak a színvonalat, a gólvonalat és a felezővonalat ismertük, a bikinivonalat és az idővonalat nem
☻ Akkoriban végig lehetett stoppolni nyaranta a fél országot; ma már a kutya se vesz fel stoppost, mert azt hiszi, hogy csak lájkolják a kocsiját
☻ A mi időnkben az volt a büntetés, hogy: nem mehetsz ki az udvarra! Ma az, hogy: kapcsold ki azt a kurva gépet, és mars ki az udvarra!
☻ Mi még mindent rendeltetésszerűen használtunk: a fürdőszobatükör előtt állva borotválkoztunk/ kenceficéztünk, de eszünkbe se jutott volna lefényképezni, a kártyával nem vásároltunk, hanem hatvanhatoztunk, és az egeret nem nyomogattuk, hanem agyoncsaptuk szemétlapáttal
☻ Nem voltak anorexiás tinilányok, mert amelyik nem akart enni, az begyűjtött két akkora maflást, hogy utána még a fikuszt is lelegelte
☻ Nekünk a hétvégi kirándulás azt jelentette, hogy elmentünk túrázni a hegyekbe, és nem azt, hogy befészkelünk három napra egy wellness-szállóba, naponta ötször degeszre zabáljuk magunkat, és utána sportolás címen áztatjuk a micsodánkat a termálmedencében
☻ Mi a kertben játszottunk indiánosdit, és nem a Farmville-ben parasztosdit
☻ A „meleg” csupa kellemes képzetet idézett fel bennünk, és meg se fordult a fejünkben, hogy a Rózsaszínű Párduc vajon a fiúpárducokat szereti-e
☻ Mi kívülről tudtuk a rokonaink és a közeli ismerőseink, barátaink telefonszámát, akár 50-60-at is. Ma mindenki egyet tud: a sajátját
☻ A mi időnkben nem a spanga és a joint volt a fű szinonimája, hanem a gyep
☻ Hozzánk képest Kolumbusz, Magellán, Marco Polo meg a többiek nem egyebek nyugdíjas szovátai idegenvezetőnél: mi GPS nélkül jártuk végig a Trabanttal Magyarországot és Csehszlovákiát, sőt, még a drezdai kempinget is ohne műholdas segítség találtuk meg
☻ Mi úgy be tudtuk osztani a havi nyolc tojásos fejadagot, hogy négyszer ettünk rántottát, háromszor tükörtojást, kétszer süttünk piskótát, és még maradt is másfél hó végére. De úgy, hogy közben a húsvétot is kiállítottuk
☻ Nem voltak plázacicák, csak Romarta-libák meg Luxor-tyúkok
☻ Akkoriban mi még magyarul beszéltünk; nem azt mondtuk, hogy lájkolom a csajszit, hanem hogy tetszik Zsuzsika
☻ A kopipésztelt is egyszerűbben mondtuk: lop
☻ Ha fintorogtunk az ebédnél, akkora nyaklevest kaptunk táplálék-kiegészítő gyanánt, hogy utána hetekig nem volt proteinhiányunk
☻ És végül: akkoriban nem létezett Word. De az adott szónak súlya volt…
Szerző: HP | nov 18, 2016
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek:
https://www.youtube.com/watch?v=cacZKmwS9eY
*
M. Simon Katalin:
Az ősz vigasztalása
Táncolt a falevél
gondtalan boldog táncot,
míg a szél fülébe fújta a dalt,
ő hitte, hogy a nyár örökké tart,
és az ágat elengedte,
a szél messze szállt,
egy felhő sírdogált fölötte,
jött az ősz és betakarta,
tavasszal újra eljön – súgta,
s a szomorú ág nyugalmat lelt.
*
B. Kati: Music Box: Beethoven
http://www.ba-bamail.com/content.aspx?emailid=23273
Szerző: HP | nov 14, 2016
Sára küldte az alábbi anyagot:
TANULHATNÁNK TŐLÜK …
1. Tudtad, hogy a japán gyerekek tanáraikkal együtt negyed órán keresztül maguk tisztítják az iskoláikat? Ennek köszönhetően a fiatal generáció már vigyáz a tisztaságra és igényli is azt.
2. Tudtad, hogy a kutyatartó japán polgároknak kötelező egy csomagot vinni magukkal, amibe beleteszik a kutya elejtett ürülékét? A higiéniának és buzgóságuknak köszönhetően a tisztaság a japán erkölcs részévé vált.
3. Tudtad, hogy a takarítókat Japánban egészségmérnöknek nevezik? Havi 1,3- 2,2 millió Forint között keresnek, illetve írásbeli és szóbeli vizsgán is részt kell venniük?
4. Tudtad, hogy Japánnak egyáltalán nincs természetes erőforrása?
Évente több száz földrengésnek van kitéve, mégis a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmává válhatott.
5. Tudtad, hogy Hirosima mindössze 10 év alatt visszanyerte az atombombázás előtti gazdasági színvonalát?
6. Tudtad, hogy Japánban tilos telefont használni a vonatokon, éttermekben és bármilyen fedett helyiségben?
7. Tudtad, hogy a japán diákok elsőtől hatodik osztályig etikáról és emberi kapcsolatokról tanulnak?
8. Tudtad, hogy a japánok az egyik leggazdagabb nép, mégsem alkalmaznak bejárónőt vagy takarítót? A szülők és a gyermekek felelősek a háztartásért.
9. Tudtad, hogy az első három évfolyamon nincs vizsga az iskolákban?
Az oktatásuk célja, hogy a gyerekek személyiségét fejlesszék és magukévá tegyék az alapvető szabályokat, nem pedig az, hogy az elméletet bemagolják, majd visszamondják.
10. Tudtad, hogy egy büfében a japánok csak annyi élelt vesznek tálcájukra, amennyit éppen meg tudnak enni, hogy semmi ne vesszen kárba? Nem dobnak ki ételt, és nem pazarolják azt.
11. Tudtad, hogy a vonatok átlagos késése Japánban 7 másodperc ÉVENTE?
Nagyra becsülik az emberek idejét és másodpercre pontosak.
12. Tudtad, hogy a gyermekek az iskolában minden étkezés után megmossák a fogaikat?
Figyelnek az egészségre már a gyermekévekben is.
13. Tudtad, hogy a tanulók fél óra alatt eszik meg ebédjüket, ezzel is biztosítva a lehető legjobb emésztést? Amikor erről kérdezték az embereket azt válaszolták: Ezek a tanulók alkotják Japán jövőjét!
Szerző: HP | nov 9, 2016
Kaliforniában (Egyesült Államok) Pink Mail Art kiállítás van napjainkban, pontosabban november 4-30 között, Sacramento-ban. Helyszín a WAL (Warehouse Artists Lofts). Ott szerepel a mellékelt képem.
Csak egyetlen példányt, levelezőlap nagyságút kellett küldeni San Franciscoba.
A kiállításon szereplő 600 kép közül ezen az oldalon találtam rá tegnap az enyémre:
https://www.flickr.com/photos/tofuart/albums/72157655930897591/page4
Évente megrendezendő kiállításról van szó, ez már a 23. – mégis örömmel üdvözöltek, hogy én vagyok az első ausztriai művész, aki náluk szerepelek. De hogy ezután is fogok, az biztos. Amíg fogni tudom az ecsetet.
Izelítő képsor a kiállításról:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10155429161018357&set=pcb.10155429161548357&type=3&theater
Az összes képek megtekinthetők, az első link segítségével, a képen megjelenő gömbre (Fotos) klikkelve.
Ezt ma vettem észre, hogy a Favoriten-ek közt ott szerepel az én képem is a sorozatban:
https://www.flickr.com/photos/tofuart/30103841165/in/photostream/
Közben egy rövid köszönet kiséretében elküldtem ennek a szobának a linkjét Sacramentoba, ahonnan gyorsan jött a válasz:
“Hi Horváth,
Thank you again for sending your mail art.
It was one I kept telling people to touch. We were trying to figure out what type of finish or varnish you use. It was so smooth and “silky” or as we would say it has a “good hand” – meaning that it feels nice when you touch it.
– Tofu
p.s. The photo shows it on one of the walls.”
Magyarul itt olvasható a szöveg:
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2016/11/09/pink/#comment-88204
– és mellékelték ezt a fotót, amelyen a kék nyil mutatja a képemet:
El tudjátok képzelni örömömet?!
Meg kellett osztanom Veletek is!
Szerző: HP | nov 6, 2016
M. Simon Katalin: Míg a csend…
Lassan télbe fordul az esztendő.
Még hiú remények, fölös emlékek
terhétől szabadon válogat értékei
között, és ad, míg a csend beborítja,
s nyugalomban elszenderül.
Hozzászólások