Szerző: HP | okt 7, 2015
Ezt is csak magyarul lehet:
Hogy hívják?
– ….. a borostás papot?
– Szőrzetes.
– …. a 3 dimenziós szekeret?
– Térfogat.
– …. a tréfás kávéfőzőt?
– Mokkamester.
– …. az átlátszó kutyát?
– Nejlon tacskó.
– …. a német jeges macit?
– Dermedve.
*****
Viccek:
Egy kis faluban nyugdíjba készül az orvos, helyére egy fiatal kolléga érkezik. Együtt látogatják végig a betegeket, s az idősebb mindenhol bemutatja a fiatalt. Az egyik asszony panaszkodik:
– Doktor úr, mostanában állandóan fáj és ég a gyomrom.
Az idős orvos válaszol:
– Nem evett túl sok friss gyümölcsöt? Szerintem kevesebbet kéne ennie, akkor rendbe fog jönni.
Amikor a két orvos elhagyja a házat, a fiatal csodálkozva kérdezi:
– Hogy tudta ilyen gyorsan felállítani a diagnózist, hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet?
– Egyszerű. Leejtettem a sztetoszkópomat, s amikor lehajoltam, megláttam, hogy az asztal alatt a szemetes tele van banánhéjjal. Így azonnal rájöttem, hogy mi a baj.
Mennek tovább egy másik házhoz, ahol egy fiatal asszony fogadja őket.
Most az ifjú orvoson van a sor. Az asszony elmondja a panaszt:
– Doktor úr, mostanában állandóan kimerültnek érzem magam, egészen legyengültem.
– Nos asszonyom, talán nem kellene annyi önkéntes munkát vállalnia az egyháznak, pihenjen többet.
Mikor kimennek a házból, az idős orvos megdöbbenve kérdezi a kollégájától:
– Hát ezt meg honnan tudta? Hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet, még csak nem is ismeri őt.
– Egyszerű. Mikor elejtettem a sztetoszkópomat, s lehajoltam érte, megláttam az ágy alatt a tisztelendő urat.
(Folyt. A hozzászólásokban)
Szerző: HP | okt 4, 2015
Ezt is szeretném Nektek elmondani, mert akkor igazán öröm az öröm, ha az ember megosztja valakivel.
Megtaláltam a(z elveszettnek hitt) képemet a Milánói világkiállításon!!!
Két héttel ezelőtt, szept 21-én történt, hogy mailt kaptam Milánóból, melyben értesítettek, hogy képem szerepel a Mail-Art kiállításon (szept 23- okt 16)
Mail Art exhibition – From paper to digital for EXPO 2015
De én éppen akkor kerültem ki a kórházból s meglévő (kevés) energiakészletemmel teljes egészében arra koncentráltam, hogy felkészüljek az előttem álló várva-várt temesvári és szentjobbi rendezvényekre. Még nem is tudtam, hogy egyáltalán lesz-e erőm elmenni, annyira gyenge voltam.
Csak éppen tudomásul vettem a tényt, hogy mégsem veszett/kallódott el a Milánóba küldött képem, hiszen semmi visszajelzés nem érkezett róla. Előtte egy évvel menesztettem, tavaly szeptemberben, egyszerre az Amerikába postázott négy képpel, melyekre rögtön jött a Thank you! Erre viszont mostanig semmi választ nem kaptam.
Most pedig rossz időben jött. Megvallom, csak éppen megnyugtatott, hogy OK, tehát megérkezett, nem kallódott el, de foglalkozni vele nem tudtam,- a mai napig. Mert az utóbbi időben,- egy teljes hétig a temesvári és szentjobbi anyagokat kezeltem. Nagy örömmel.
Ma reggel nyúltam a Milánó-i anyaghoz, kezdtem keresgélni az interneten.
Az este ugyanis hallottam a tv-ben, hogy az osztrák pavillon épülete fődíjat nyert a milánói világkiállításon. Hoppá,- akartam rögtön géphez ülni, hogy lássam, mi van a képemmel,- de lebeszéltem magam, – majd reggel!
Reggel óta kutatok.
Ime, egy kézzel fogható eredmény:
http://artedamangiare.it/evento.aspx?e=10881
Középen a művészek névsorában:
ARTISTI IN MOSTRA Convocazione Internazionale di Arte Postale:
a második sorban, Ausztriánál olvasható a nevem.
Lent a Galleryban pedig a képem szerepel.
Az első fotón (a második faliszekrényben) csak kevés látható belőle, a második felvételen viszont látható jól, – balra fent.
Egyetlen képet lehetett küldeni a Föld táplálék-energiája (valami ilyesmi volt) témára. A méret is adott volt. Olyan füzetlap nagyságú.
A képnek Dzsungel nevet akartam adni,- de riedi barátaim javaslatára Tavaszi ébredés nevet kapott. (Ha jól emlékszem, még itt a blogban is történt javaslat. Igen! Persze, beszéltünk róla, s utána csend lett, mert a képről semmi visszajelzés nem jött, – mostanig.)
Köszönöm, hogy meghallgattatok!!!
Szerző: HP | Sze 30, 2015
Temesvár- Szentjobb
(2015 szeptember 24-27)
Ezt a szobát, amely nagyon gazdagnak igérkezik, lassan, menet közben fogom feltölteni a fényképek linkjeivel, valamint a befutott információs anyagokkal. Tehát egy összegezése lesz a négy nap változatos, élménydús eseményeinek. Annyira gazdag időszak volt, hogy még mindig nem ülepedett le bennem minden. Még mindig rendezgetek emlékeim s a kapott fotók, média-termékek között. Azaz,- próbálom utolérni önmagam.
Média:
– Bihari Napló
https://picasaweb.google.com/piroskaho/BihariNaplo02
– ÉRINTŐ: (csak a képeim láthatók a háttérben és én a 2. fotón):
http://www.erinto.ro/fooldal/a-temesvari-nepesedesi-konferenciarol
– Temesvári Rádió:
https://app.box.com/s/kxg2cu6wk97gi9jlhw0zwcvm6fkysfuw
– ÉR TV:
(ötperces tv tudósítás: „ Mosolygó festmények” – (lásd. a 17. perctől)
http://erhangja.ro/blog/tv/er-tv-118-adas-2015-10-02-szekelyhid
– Bihari Napló: Lélekszépítő szolgálat
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2015/09/30/szines-osszegezes/#comment-80503
https://picasaweb.google.com/piroskaho/LelekszepitoSzolgalat
***
Google: http://www.petofiprogram.hu/hirek/aldas-nepesseg-letelepedes-elvandorlas-bansagban
***
Fotóanyag
Temesvár- Áldás-Népesség:
– https://goo.gl/photos/c7E5fHVvcjgyGiqa8
– https://goo.gl/photos/nCL59v3CtA8M6K2g8
– https://goo.gl/photos/FXbzDPXCLX29tUG86
– https://goo.gl/photos/M1MTeJycAWtL8RfPA
https://picasaweb.google.com/piroskaho/KonferenciaMersdorfIlonaFotoi
***
A két kiállítás közötti szabadnapon: a Temesvári Falumúzeum megtekintése
https://picasaweb.google.com/piroskaho/LatogatasATemesvariFalumuzeumban
***
Szentjobb:
(Mersdorf Ilona fotói)
Érkezés Szentjobbra:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/ErkezesSzentjobbra
A templomban:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/ATemplomban
Nyüzsgés a kiállításon-1:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Nyuzsges1
Nyüzsgés a kiállításon-2:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/NyuzsgesAKiallitason202
Nyüzsgés a kiállításon-3:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/NyuzsgesAKiallitason3
Búcsú:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Bucsu02
Mosolygó festmények:
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2015/09/22/szivvel-lelekkel/#comment-80345
Szerző: HP | Sze 22, 2015
D. Nagy Éva gondolatai:
Vannak emberek, akik eladják a szívüket és a lelküket a pénzért és a hatalomért. Ezekből lesznek a szívtelen és lelketlen emberek. A szív és a lélek helyén azonban egy hatalmas űr, egy feneketlen sötét lyuk keletkezik, amibe egyre több pénzt és hatalmat kell beletömniük, különben az üresség érzése eluralja egész belsőjüket. Csak későn jönnek rá, hogy rossz üzletet kötöttek: a szivet és a lelket a világ összes pénze és hatalma sem képes pótolni. Szív és lélek nélkül nem lehet szeretni, nem lehet örülni, nem lehet boldognak lenni. Mások leigázása, megalázása, lebecsmérlése, önmaguk felmagasztalása árán nem lehetnek elégedettek.
A szív néha nagyon tud fájni, a lélek nagyon könnyen sebezhető, de csak a szívvel-lélekkel megélt életnek van értelme.
***
Beharangozó:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Bihari_Naplo_Meghivo#6199799323055554754
Szerző: HP | Sze 20, 2015
Honnan az energia képeimben?
Egyszerű.
Én nem a természetben látott dolgokat festem le. Nem azokat másolom, mert ahhoz általában kéznél van a fényképezőgépem, amely egy az egyben megörökíti őket,- hanem azt, ami bennem van. S csak akkor ülök le festeni, ha rá vagyok hangolódva, fel vagyok készülve rá. Lelkileg.
Előbb a színt választom ki,- valahol benn érzem, hogy milyen színnel kívánok festeni,- majd a papírt s utána az ecsetet. Vagy a spaklit.
Aztán festeni kezdek. Gyorsan.
Ha valami kedvemrevaló születik, rámosolygok, ő visszamosolyog, tovább festem, folytatódik az egymásra mosolygás, amit úgy is nevezek, hogy kölcsönös energiaáramlás (köztünk, – vagyis a kép és köztem).
Ez egyre fokozódik, aztán egyszercsak, mint a fonalköteget elvágom,- az aláírásommal, szignálással. Az energia készlet fele marad neki, fele nekem.
Én a magaméval továbbfestek, ő meg tárolja a sajátját.
A kép aztán folytatja azzal a játékot, akihez kerül. Árasztani kezdi magából az energiát, miközben figyeli, hogy az fogja-e. Ez már az első pillanatban eldől. Ha az illető elmosolyott, mikor először kézbevette a képet, az azt bizonyítja, hogy menni fog köztük is a játék, azaz a kölcsönös energiacsere.
Főleg a Besztercei Magyar Házban rendezett tárlataimon mondták, (diktafonra rögzítettem a megjegyzéseket), hogy amikor belép az ember a terembe, azonnal megérzi a képekből áradó sugárzást. S ezt nem egy-két ember mondta, hanem többen is.
Persze nem mindenki érzékeny az ilyesmire. Volt aki visszautasította a miniatűrt, hogy nem kell neki. Jól tette, mert nem is érezte volna meg a kép kisugárzását.
Ez nem elítélés akar lenni részemről, csak azt akarom vele kihangsúlyozni, hogy különbözőek vagyunk. Egyesek tudnak, szeretnek játszani, még felnőtt korukban is,- mások nem. Semmi baj, hisz játék nélkül is lehet élni. Lehet, csak kérdés, hogy érdemes-e? Mint ahogy szeretet, vagy mosoly nélkül is lehet élni,- de érdemes-e?! Úgy általában, az életünkből a kedveset, a szépet, a jót kirekeszteni érdemes-e?!
Ezen érdemes elgondolkozni…
(A fenti gondolatok a riedi kórházban születtek bennem, – ott tette fel nekem a kérdést valaki,- pár nappal ezelőtt, amikor még nem tudtam, hogy vajon eljutok-e a várva várt temesvári és szentjobbi rendezvényre, vagy sem.
Ha eljutok, azt jelenti, hogy Valaki szeret odafenn.)
Hozzászólások