Szerző: Pelusss | okt 12, 2016
Csendesen csorognak a könnyek. Borcsa kesereg, hogy ő kicsi. Miért nem született Péter előtt? Mikor éri utol, sőt előzi ki Pétert korban? Miért nem mehet iskolába holnaptól? Miért nem oldhat matematikát? Miért nem hullnak a fogai?
Ecsetelem a kistestvérség előnyeit, matematikát helyezek kilátásba. Vizsgálgatjuk a fogait, nem mozog egy sem, de ezt nem mondjuk ki. A nyugalom reggelig tart. Indulás előtt vesszük észre, hogy Petinek hiányzik egy foga. Csodálkozunk, hol lehet.
– Látjátok, erről beszéltem az este – mondja keservesen.
Szerző: Pelusss | okt 10, 2016
Virágot viszünk dédiék sírjára. Magyarázzuk a családfát, apa felsóhajt:
– Majd ha meghalunk, ti is hoztok virágot a temetőbe.
Borcsa: – Hát ha nem felejtünk el, akkor igen.
Szerző: Pelusss | okt 10, 2016
Októberre gyorsult a mókuskerék. Minden hétvégénk döntésekről szól: 4-5 esedékes program közül, melyiken veszünk részt. Rutinosan hozzuk a döntéseket, s nem gondolunk arra, hogy éppen most hol máshol kellene lennünk.
Az elmúlt hétvége esélyt sem adott a gondolkodásra. Pénteket Piri mama menedzselte le, megúsztatta a gyermeket, összeszedte a leányt. Mamát buszhoz vittük, mi pedig Csík felé vettük az irányt. Késő este érkeztünk, a fiú már aludt. Szombat reggel Péter a tyúkudvar felé indult pizsamásan, nagy nehézségek árán sikerült némi ruhát rácsalogatni. Zuhogó esőben, kölcsön esőkabátban etette a tyúkokat.
Később cserkész inget öltöttem, nyakkendőt kötöttem,, zsebemben egy ’94-es ereklyét szorongattam, Csaracsó felé indultam. Kicsit izgultam, lesz valaki azok közül, akikkel 22 évvel ezelőtt táboroztuk az elsőt Kászonban? És igen, voltak, voltunk néhányan, vigyorogva nosztalgiáztunk, éjszakai főzésre, nagy gyaloglásokra, próbákra, számháborúkra, tábortüzekre emlékeztünk. Csodálkoztunk az elmút két évtizeden, s örömmel konstatáltuk, hogy a csicsói cserkészet nem mese, hanem ma is élő valóság.
Az eső zuhogott, pont mint egykor rég Sötétpatakon. A zászlófelvonást kicsit megkönnyeztem, a jeleket annyira nem vágtam, a kézfogástól zavarba jöttem, de a cserkészindulót sikerült elénekelni. Az általunk írt őrsindulóra rácsodálkoztam, hogy miket tudtunk rég…
Másnap családot vittem magammal, ámulva keresgéltek a régi fotókon. Szűk egyóra után hazafelé vettük az irányt. Nem maradt más hátra, hogy a mókuskereket cserkész lendülettel tapossuk. 🙂
Szerző: Pelusss | okt 4, 2016
Tegnaptól nem kell otthonról ebédet csomagolni az iskolába, egy cég szállítja ki. A megfelelő kérdőív megfelelő kockájában beikszeltük, hogy igen, Péter minden nap kér ebédet. Péter fejében azonban nem ikszeltük be kellőképpen nyomatékosan a dolgot, ezért mikor reggel a tanítóbácsi megkérdezte, hogy ki kér ma ebédet, Péter nem jelentkezett. Nem volt éhes.
Délben már éhes volt, de ebédet nem kapott.
Most már tudja.
Szerző: Pelusss | okt 4, 2016
Apa: – Péter, nem néztük meg az órarendedet, vajon milyen óráid lesznek ma? Matematika lesz?Borcsa: – Matematika ebben a korban? Azt még a magyarfenesi óvódában megtanultuk.
Hozzászólások