B.Kati küldte valamikor régen ezt az anyagot, mely mostanig várt sorára
A történelem legfurcsább végrendeletei
Különös végrendeletek, ahol az örökhagyó szeszélyei, ellenszenvei érvényesülnek, éppolyan tömegével fordulnak elő, mint a törvényes örökösök perei.
Jogi fejtegetések helyett, példaként egy mulatságos, különös és kétértelmű végrendeletet ismertetünk.
Egy gazdag olasz kereskedő szerzetesnek szánta fiát. 100 ezer tallérnyi vagyonát azzal a kikötéssel hagyta a rendre, hogy azok fiának, ha mégsem lépne a szerzetbe, annyit hagyjanak végkielégítésül, amennyit ők akarnak. Miután a fiú nem akart szerzetes lenni, a szerzet a végrendelet értelmében 5000 tallért szánt neki. Ezt az összeget kevesellve, a fiú megtámadta a végrendeletet. A rend biztos volt abban, hogy a per a javára dől el, hiszen a végrendelet világosan kimondja, hogy a fiúnak annyit adjanak, amennyit ők akarnak. Nagy volt a csodálkozásuk, mikor a bíróság következő döntését elolvasták: “Az egész 100 ezer tallérnyi hagyatékból az atyák a végrendelet értelmében annyit kötelesek a fiúnak átadni, amennyit ők akarnak. Ők azonban 95 ezer tallért akarnak, ezért az örökhagyó akarata szerint ennyi a fiúé, és az övéké csak az 5000 tallér!”
1. John Bowman
Az amerikai ügyvéd és oktató, a Kentucky Egyetem alapítója valódi jogtudóshoz híven mindenre felkészült, és végrendeletében meghagyta, hogy szolgái a halála után is minden este készítsék el a vacsoráját, arra az esetre, ha egy napon élve hazaállítana. Bowmant 1891. szeptember 21-én érte a halál. Nem állított be többé vacsorára.
2. Benjamin Franklin
Az Egyesült Államok alapító atyjainak egyike végakaratában óva inti lányát az ékszerviselés drága, hiú és fölösleges divatjától. A kérés oka valószínűleg az volt, hogy Franklin örökül hagyott a lányára egy festményt, amelynek kerete drágakövekkel – egészen pontosan 408 gyémánttal – volt kirakva, Franklin pedig nem szerette volna, ha a lánya eltávolítja a köveket a rámából, hogy ékszert készíttessen belőlük.
3.G. B. Shaw
Az ír drámaíró, kritikus és politikai aktivista élete során követett vallását nehéz lenne meghatározni:bár egyetlen felekezetnek sem volt tagja, igyekezett minden világnézetből elsajátítani a legjobb gondolatokat. Halála előtt végrendeletében meghagyta, hogy mementója semmiképpen se formáljon keresztet “vagy bármi más olyan eszközt, amit kínzásra vagy véres áldozásra használnak.”
4.Harry Houdini
A magyar származású bűvész, színész és producer édesanyja halála után mélyen érdeklődni kezdett a spiritualizmus iránt, és végrendeletében feleségének meghagyta, hogy halála után tartson szeánszokat, és próbáljon kapcsolatba lépni vele. A kitartó feleség 10 évnyi sikertelen próbálkozás után adta fel a kísérletet.
5. William Hearst
Az amerikai újságmágnás több millió dolláros vagyont hagyott maga után, ezért joggal tartott atól, hogy halála után többen megpróbálnak majd részesedni az örökségéből. Végrendeletében ezért meghagyta, hogy bárkit, aki képes bizonyítani, hogy ő a vér szerinti apja, hagyatékából egy dollár illeti meg. Egyúttal azt is kijelentette, hogy bármilyen ilyen jellegű állítás egészen bizonyosan valótlan lenne.
6. Charles Dickens
David Copperfield megálmodója végakaratában azt kérte, hogy egy zárt körű, csendes és olcsó szertartás keretében helyezzék végső nyugalomra a Rochester katedrálisban. Külön kérte, hogy az őt gyászolók ne viseljenek kendőt, palástot, csokornyakkendőt, vagy “más efféle visszataszító, abszurd dolgot”. Kívánságát nem tartották be, komoly ceremónia mellett búcsúztak tőle, és a Westminster apátságban kapott nyughelyet.
7. Bonaparte Napoleon
A halál száműzetésben érte a nagy francia vezetőt, akinek utolsó kívánsága az volt, hogy a barátai borotválják le a fejét, és őrízzék meg maguknál a hajtincseit. A dolog igazi pikantériáját az adja, hogy később ezek a hajtincsek voltak azok, amelyekben a tudósok nagy mennyiségű mérget találtak, igazolva ezzel, hogy Napoleon nem természetes halállal halt meg.
8.Francois Villon
A történelem talán egyik legbotrányosabb életű költőgéniusza Testamentumának utóiratában rendelkezik a temetéséről. A Saint Avayl-i völgyben kíván nyugodni, a temető szélén, a korhadó lécek tövében, hogy nézhesse, “mint fáradt, vén szerető, amint az évekkel lassan és békén a búzaföldbe vész a temető.” Később indokként azt is megemlíti, hogy idáig még elhallatszik a kocsmából áradó zene-bona. Villon egy szilvafát is szeretett volna a sírjára, a drága márványtól ellenben viszolygott, mondván, az ilyen úri tisztességhez túl tiszta a neve. Bár senki nem tudja, végül hol érte a halál Villont, végakaratának legdöbbenetesebb része, hogy megjövendöli benne a sorsát: “s talán, ha majdan kettőezret írnak Krisztus után, még tudja a világ, hogy csókolt egykor Villon, a csavargó”.
Hozzászólások