Azt is baklövésnek tekintem, amit Pali követett el velünk szemben.
Észak Thaiföld fővárosából, a 170.000 lakosú Chiang Maiból (ahol szinte 200 templom van!) hazafelé, azaz Bangkok felé tartva, a röptéren a várakozási idő alatt „beterelt“ bennünket (őmaga kimaradt az élvezetből, mondván, hogy nem igényli), egy lábmasszázs szalonba. Kapva kaptunk az ajánlaton Marikával, hiszen a thai masszázs messze földön híres. Idehaza is alkalmazzák, hírdetik a reklámok, de itt még soha nem próbáltuk ki. Kipróbáltuk az őshazájában.
Bár ne tettük volna. Mert utána valószínüleg pihentetni kellett volna lábainkat, nem pedig megerőltetni.
A keménykezű, mosolygó masszírnő annyira megdolgozta a nagy strapától igénybevett, fáradt lábaimat, hogy azok felmondták a szolgálatot, s begyulladtak! Keményen!
Szerencsére nadrágom eltakarta félelmetesen megvastagodott bokáimat, csak én éreztem, hogy baj van. Nagy baj van. Ahogy tehettem, ahogy a szállodába értünk, azonnal vizes törülközőbe bugyoláltam őket, hogy forróságukat valamennyire enyhítsem vele.
Soha többet!- ígértem meg beteg lábaimnak, amelyek csak idehaza pár nappal megérkezésünk után hitték el, s nyugodtak meg, hogy valóban betartom szavamat.
Hozzászólások