A másik baklövésem még ennél is súlyosabb volt. Megfogtam egy papot! Egy barna szandálban slattyogó és narancssárga lepelbe burkolózott, kopaszra nyírt buddhista papot.
Nem megérintettem, hanem megfogtam. A karját. Mintha áramütés érte volna! A környezet meg úgy reagált, mintha bomba robbant volna. Aki látta, felszisszent, vagy felsikoltott. Ezt a szentségtörést!!!
A papot annyira felkészületlenül érte a dolog, hogy szinte elájult. Kiment minden erő belőle, le is ült a földre. Én meg kővé dermedtem. Nem tudtam mit/miben vétkeztem.
Most már tudom. Az volt a vétkem, hogy megfogtam egy pap karját. Háttal volt, fotózott. Digitális fényképezőgéppel. S az egész azért történt, mert kérni akartam, hogy jőjjön ő is a csoportképbe három társa mellé, akik szívélyesen álltak rendelkezésemre. (Igaz, őket nem fogtam meg.)
Hát ez is egy „Bloß nicht!“ Nem szabad hozzáérni egy paphoz! Csakhogy ez annyira nagy vétek/bűn, hogy nem is szerepel a „Bloß nicht!“ listáján. Mert ez magától értetődő: Egy nőnek nem szabad hozzáérni egy buddhista paphoz!!!
Hozzászólások