Barátság

Mostanában sok szó esett Chopinről. Valami lényegeset szeretnék róla még elmondani róla.

Chopint életreszóló barátság kötötte össze a neves lengyel író és költő, Mickiewicz-el.

Abban az időben, a kor szokásának megfelelően a művészek (írók, költők, festők, szobrászok, zenészek) szalonokban gyűltek össze, ahol muzsikáltak, vitatkoztak, beszélgettek.

Szerelmének, George Sandnak (eredeti neve Amandine Lucie Aurore Dupin volt) szalonjában történt a következő eset. Éppen Chopin zongorázott, amikor csengettek. Nem akartak ajtót nyitni, hogy ne zavarják meg a játékot, de a zenész megállt, s ragaszkodott hozzá, hogy igenis engedjék be az illetőt, megérezte ugyanis, hogy a barátja, Mickiewicz jött meg. Valóban ő volt.

Chopin folytatta a játékot, ám egy idő után tűz keletkezett a szomszéd szobában, s mindenki kiszaladt. Egyetlen ember maradt a helyén, a barátja, tudomást sem véve a pánik okáról.

Amikor jó idő múlva rátaláltak, ugyanolyan testtartással ült a fotelben, mint a koncert idején, bár a gyertyák is rég kialudtak a zongora mellett.
Ő még akkor is Chopint hallgatta, amikor az már rég nem játszott a zongoránál.