Bécsi Operaház

Sissi és
a császár

Az Operaház a város egyik legforgalmasabb pontján áll. Mikor felépült, morgolódtak a bécsiek, „olyan tömör, nehéz, mint egy elefánt“- mondták róla. 1869 május 25-én, a megnyitón a két műépítész nem volt jelen. Már mindketten halottak voltak. Egyikük öngyilkos lett, a társa is két hónapra rá bánatában meghalt. Túlságosan fájt nekik a kritika.

Az Operaház tetején szárnyas lovasszobrok, homlokzatán, a loggián pedig a Heroizmus, Dráma, Fantázia, Humor és Szerelem allegórikus bronzszobrai sorakoznak. Kár, hogy oly sötétek, így csak az nézi meg, aki tud róla és valóban kiváncsi rá.
Az épület kétoldalán a szökőkutak a legendás Loreleit emelik magasba, lábánál a Szerelem, Gyász és Bosszú megszemélyesítői állnak.

1944-ben Joseph Goebbel elrendelte, a színházak bezárását. A Sors iróniája: a legutolsó előadás az „Istenek alkonya“ című Richard Wagner darab volt.
A következő évben a háború utolsó napjaiban a bezárt szinházat bombatámadás érte. Tűzbeborult a nézőtér és a színpad. 24 óráig állt lángokban.
A második világháború borzalmait, az azt követő hideget, sötétséget, nincstelenséget el tudták viselni az osztrákok, de azt már nem, hogy még szinházba se mehessenek. Bár a boltok üresek voltak, a le nem bombázott színháztermek minden este zsúfolásig megteltek. Otthon gyertyafény mellett fogyasztották el szűkös vacsorájukat, mert az elektromos áramot a kórházak és színházak világítására használták fel. De talán soha nem ünnepeltek lelkesebben az emberek, mint akkor, a fűtetlen nézőtereken, pokrócokba burkolózva.
Az Operaház az elsők között volt, amit hozzákezdtek helyreállítani. Akár egy Phoenix madár, úgy emelkedett fel lassan a hamuból.
10 évig tartott a rendbehozása. Ludwig van Beethoven Fidelió című operájával nyitották meg, 1955 november 5-én, Karl Böhm vezényletével, egyenes adásban közvetítette a rádió is. Az előadásra csak 2200 ember került be, 30 ezer kintrekedt. Azok ott szorongtak és ünnepeltek az Operaház körüli utcákon, tereken. Azt a jubilálást kellett volna lássa, hallja a két építő, amellyel már elveszettnek hitt kincsüket üdvözölték! Sírtak, táncoltak az örömtöl, mert érezték, hogy újra megjött a tavasz, újra indul az élet.

(folyt. a Hozzászólásokban)