Oly szép volt előző ballada-játékunk, hogy hamar újat készítettem elö, hadd folytassuk. Folytassuk ott, ahol félbehagytuk a hétvégi teendők, egyéb elfoglaltságaink miatt.

A jelen kép egy mindnyájunk által jól ismert ballada nevét kapta: Kőműves Kelemenné.
Gondolom sok népnek szerepel a mondák-legendák-balladák tárában a befalazás motívuma. Esetleg annak okai, körülményei különböznek. A bajor mondák között mindenképpen találkoztam vele.
Riedhez viszonylag közel, az osztrák- német határon található Burghausen, ahova minden kedves ismerösömet elviszem bemutatni a rendkívül impozáns s gazdag történelmű váregyüttest fenn egy szikla tetején. (S mindenki felkiált, amint megpillantja: ó, de gyönyörű!)
Lévén bevehetetlen vár, ott rejtették legféltettebb kincseiket a bajor hercegek: feleségeiket, gyermekeiket, s aranykészletüket.
Múltjának áttanulmányozására sok idöt fordítottam, mert hangoskönyvet szándékoztam készíteni róla. Aztán nem lett semmi belöle (még nem), mert másfelé (a festés felé) terelődött figyelmem… (Kapkodok, mert kezd körmömre égni a gyertya…)Nós, a hangoskönyv anyagában szerepel a következő mondat: “Éjszaka a csendben még mindig hallatszik a várból a fiatal jóképű szakács kiáltozása, akit elevenen falaztatott be a herceg, mikor tudomására jutott, hogy feleségének kedvese lett…”