A statisztikák szerint tehát az összeköltözés nem éppen olyan tuti jó irányba vivő út, mint, ahogy mára a köztudatba berögzült. Úgy gondolom a kérdés mögött valójában inkább a következő két kérdés lapul:

házasság1. Mit hordoz, nem-e esztelenség a házasságkötés?
2. Valóban foglalkozik-e ezzel, számít-e, fontos-e Istennek, eltávolodhatok-e tőle ha ebben másképp járok el?

Az első az általánosan felvetett kérdés, míg a továbbiban az őszinteségnek egy bensőbb jelét látom.

A Biblia azt tanítja, hogy a szexuális aktusnak erős összekötő ereje van két emberre.  A házasság kötelékei között a férfi és a nő egy testé lesz (Ef. 5,31). Pál azt mondta a gyülekezetnek, hogy „Isten akarata a ti megszentelődésetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok, hogy mindegyikőtök szentül és tisztán őrizze meg testét, nem szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent” (1Thessz. 4:3-5).  Az egyház a hívőket felelősségre vonja a viselkedésüket illetően, de elsősorban a hívőknek kell megítélniük magukat, nehogy készületlenül essenek Isten kezébe (1 Kor 11:31-32). A szexuális bűnöket emlegetni sem kéne a hívők között (Ef. 5:3).

De a házasságon kívüli együttlétnek is megvannak a következményei, ha egy ember egy prostituálttal közösül, egy testé lesznek (1Kor. 6:16): maga is paráznává lesz. Az Ige arra hívja fel Isten népét, hogy noha szentek már a Krisztus váltsága által, de éljenek is méltóképp, nem illeszkedhetnek bele a jelenlegi világ rendjébe a szexuális tisztaságot illetően (1Kor. 5:1-3). sárosInt, hogy meneküljünk mindenféle házasságon kívüli szexuális kapcsolattól (1Kor. 6:18). A görög porneia szó minden házasságon kívüli szexuális cselekvést foglal magába. Ezt a fajta erkölcstelenséget a Szentírásnak csak az újszövetségi része 25 alkalommal ítéli el. Jézus tanítása: „mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság (porneia), lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség. Mindezek a gonoszságok belülről származnak, és ezek teszik tisztátalanná az embert. ” (Márk 7:21-23).  Az Ószövetségi Izráel Istennel szembeni hűtlenségét (máshonnan jövő segítség keresése, bálvány imádás, félszívűség) is úgy írja le, mint paráznaságot, mert ez hasonlít leginkább ahhoz a sértéshez, amit a félrekavarás okoz annak aki komolyan veszi a megkötött szövetséget.

Hogy mit is jelent a bálványozás, alább két népszerű mai bálvány:

Függetlenség bálványozása Függőség bálványozása
„Nem szeretem az elköteleződést, utálom amikor az emberek elkezdnek rám szállni.A szabadságom, függetlenségem fontos, ezért a házasságon kívüli szex fontos nekem, mert nem akarok elköteleződni: nem akarom, hogy bárki is házasságba leállítson. Túl fiatal vagyok! Fiatal vagyok még lecövekelni!” (még ha az illető túl is van már a 40-en) Meg kell, hogy házasodjak vagy belepusztulok.Ha megházasodok minden rendben lesz.Fontos nekem a házasságon kívüli szex, mert legalább együtt vagyok valakivel, ez pedig kell nekem, ezzel a másikat az életemben tudom tartani.

A bálványok pedig kompatibilisek, ez a kettő ha találkozik azzal pusztítják egymást, ami mélyíthetné az egységüket házasság esetében. Így viszont csapdául kapják. Mind a két oldalnak hátránya származik az ilyen kapcsolatból, de talán inkább annak, aki a függőség bálványozója, női szempontból olvastam erről egy angol nyelvű cikket, ajánlom (6 ok amiért az együttélés nem működik).

A házasság Isten terve a férfi és nő egyesítésére. Ez intim közelségű és életre szóló kapcsolatnak ad keretet (1Móz. 2:18). A gyermeknemzéshez és neveléshez megfelelő környezetet biztosít (Ef. 6:1-2). És végül, a házasságon belül Isten előtt is tisztességes dolog, így szabad utat nyernek a szexuális kívánságok  (1Kor 7:2).

A férfi-nő viszony értékelése szempontjából van egy alacsonyabb szint, amit nevezhetünk plátói nézetnek, ami lealacsonyítja a férfi és nő közti szexualitást, piszkosnak látja – nevezhetjük ezt akár katolikus nézetnek is. Aztán van egy középszint, ahol a szexualitásra úgy tekintenek, mint egy biológiai szükségletre, akár az étkezésre vagy ízlés dolgára: amikor az ember szükségét érzi, nem szabadna azt elfojtani, korlátozni. A biblikus megközelítés pedig magas szintre emeli, nem csak, hogy nem alacsonyítja le Istennek ezt a találmányát, nem beszél róla úgy, mint étvágy dolgáról, hanem azt egy szövetségben kínálja, egy olyan egységre mutatva, amilyennek az intimitására szükségünk is van. Ebben a kapcsolatformában tükröződik is az Úr Jézus elámító szeretete a hívők felé, az eljegyzése, és az egyház, a mi tiszteletünk és hódolatunk iránta.

A szexualitásban van egy fajta intimitás, meztelenség, sebezhetőség amit kívánunk mással együtt megélni… csak fizikailag, mert nem akarunk kötődni a másikhoz, tőle függni, nem akarjuk a döntéseinket körülötte forogva meghozni, ami magyarán azt jelenti, hogy szeretem, de nem akarok megházasodni vele. Nem szeretem annyira, hogy házasságot is kössek vele. Nem akarom magam belé vásárolni, hogy vele együtt kelljen döntéseket hozzak. Mégis kívánjuk ezt a fajta intimitást, fizikailag… másképpen, felvállalni társadalmilag, érzelmileg, törvény előtt, stb. azt nem igen. Pedig nevetséges, értelmetlen erről a fajta intimitásról, meztelenségről beszélni a másik nélkül.

gyurus-miEz egy Isten adta házasságbeli eszköz, amivel a pár folytonosan megújíthatja, megerősítheti az életre szóló elkötelezettségét, átadottságát egymás iránt. A házasság egy törvényes dolog, erkölcsös dolog, spirituális dolog, amiben a folytonos szexuális együttélés azt üzeni a társnak, hogy teljesen és kizárólag csak hozzá tartozom. Ha pedig ezen a szövetségen kívülinek adja magát, azzal lerombolja, képtelenné teszi a szövetséges társát, hogy bízzon benne. Ilyen formán a szexuális kapacitásomnak az oka nem az, hogy annyi örömet kaphatok a másikból, hanem, hogy annyit adhatok. A szexuális öröm magassága az öröm adásában csúcsosodik, mert az igazi megelégülést az adja, ha láthatom, hogy a társamnak kielégülésére lehettem. A biblikus recept legalábbis a házasságon belüli szexualitásra az, hogy ne arra koncentráljunk milyen örömöt vehetünk a másikon, hanem, hogy tudjam a dolgom: örömet szerezni neki, amekkorát csak lehetséges.

Ha akarnék sem tudnék a házasságnál jobb kapcsolatformát kitalálni a férfi és nő számára – és ne az én akaratom legyen meg. A társadalom diktálta elveket ezért nem tartom előbbre Isten tanácsvégzésénél.