Vannak találkozások, előre vártak és megszervezettek. És felejthetetlenek.

Ilyen volt a mezőtúri blogtalálkozó.

A mellékelt kollázst két fotóból készítettem s mivel a Pali gépje fantasztikusan „erős” (ezt szaknyelven másként fejezik ki) sehogy nem sikerült kisebbre formálnom. Háromszor akkora lett, mint a többi blogfotók. Ennek nem örülök, mert a bloghelyem véges.

Az első fotón a „tagok” láthatók. Mellettem FT, a virágcsokros (nem, nem menyasszonyi csokor!) Ildikó, a fehér kosztümös Judit, a guggoló meg Pali. (Könnyü neki, én nem tudtam volna megtenni…)

A másod felvételen a neves történész, Kupán Árpád látható még, aki hű kisérője Tibornak (és Wass Albertnek) s akinek érdemes elolvasni a sajtóban megjelent szép jellemzését az esten bemutatott könyvről. (Tibort megkérem, hogy tegye be a linket!)

Hiányzik a kollázsból Zsiga és felesége. Mert három képet már nem sikerült összeillesztenem úgy, hogy az élvezhető is legyen.

A jóhangulat, amely a találkozót jellemezte: a jól végzett munka gyümölcse volt.

Köszönöm, köszönjük!!!

Utólag kaptam a következő mailt, ami úgy érzem ide kívánkozik:

Köszönjük a találkozást és az együttlétet, a sok vidámságot és a képeket!
Palinak köszönjük a gáláns vendéglátást és a cseh itókát!
J
A magam és utitársaim nevében: Tibor

(Utitársai: Árpád, Zsiga és örökké mosolygó felesége)

Nekem elfelejtette megköszönni a „jegert”, amelyet „tömegéhez” alkalmazkodva nem pohárból, hanem kanálból kortyoltunk….L ?

Így született az új fogalom: „kanálköszöntő”…