Ott oly nagy volt a kapkodás, meg az izgalom részemről, hogy még reszkettem bele, hiszen indulnunk kellett minél gyorsabban Bécsbe. Onnan pedig tovább Riedbe. Azt se tudom, kitől sikerült elbúcsúznom, s kitől nem. Mert közben az udvaron megkezdődött a vasárnap délutáni istentisztelet, amelyen János prédikált. Tőle még elbúcsúztunk az utolsó pillanatban, de Árpádnak csak intettem. Ő viszonozni se tudta, mert orgonált, csak tekintetével követett, amint a széksorok mögött áthaladtunk az udvaron.Úgy tele vagyok élményekkel!- mondtam a fiamnak, amint elindultunk. Annyira feltöltődtem, hogy tiszta muszály lesz kiírnom magamból.
Aztán elővettem táskámból a vendégfüzetet s újra elolvastam a Szabolcs meleg sorait:
Nagy öröm számunkra, hogy egy induló intézmény születésénél jelen volt és megmutatta lélekből fakadó képeit. Reméljük adódik alkalom még arra, hogy kiállítson itt képeket. Visszavárjuk! Isten áldását kívánjuk életére és munkájára, sok szeretettel a Hadadi Degenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központ vezetősége nevében Kurta Tőtös Szabolcs.
Hozzászólások