Hogy Lászlóval nem tudtam civilemberként beszélgetni, megmutatni neki a virágaimat, lefényképezni közöttük, azt nagyon sajnálom. Sietett az udvaron megrendezett istentisztelet után egy másik faluba, papszentelésre. Közbejött ugyanis egy érdekes találkozás. A találkozásom Lóránttal.
Fotózás közben a lencsében megláttam egy ismerős arcot, egy kb három évtizeddel ezelőtt látottat, egy régi kedves tanítványomét.
Nem, ez nem lehet igaz!- meresztettük szemünket egymásra.
“A vércsoportom zéró” – lépett hozzám mosolyogva. Igen, ezt a jelszót csakis egy régi tanítványom mondhatta…
Hogy is hívnak?- kérdeztem, miután megöleltük egymást, nem ugrik be a neved. Megmondta. Ezt a meglepetést! Itt kell találkoznunk annyi idő után Hadadon!
Aztán átvittem a kiállításomra, megmutatni neki virágaimat. Nekik pedig Lórántot bemutatni: nézzétek ez egy nagyon kedves tanítványom volt.
Nahát, csodálkoztak a virágaim, figyelmesen szemlélve a vendéget.
Hozzászólások