Két este olvasgattam a blogodat. Eddig is tudtam, hogy kellemes, hangulatos, olvasmányos , meg eredeti is, de én nem tudom egyelőre felvállalni.
Semmi probléma. Én csak megkérdeztem, hogy nincs-e kedved visszajönni közénk. Nagyon sok olvasónk van,- tudom a szóbeli visszajelzésekből, de bekapcsolódni már nehezebben megy. Nagy a pörgés a blogban, gyors az iram. És sokrétű a beszélgetés. A blogtársak mind intelligens emberek és különféle érdeklődésűek. Ezért nemcsak képelemzésről van szó benne. Jaj, távolról sem!!! Az vagy megtörténik, vagy sem. Persze ennek összetett a magyarázata . Először is időigényes, de nem tudom felvállalni egy absztakt, tehát nonfigugativ alkotás értékelését .
Nem is teszi mindenki. Nem beszél mindenki a képröl, ami egyáltalán nem probléma. Vagy nem lát benne semmit, vagy nem is akar. Nem probléma. Te is tudod , bármely sík felületen ha látsz 3 pontot, akkor már megindul a fantáziád. És tudod hol tapasztalom ezt leginkább ??? Barangolásaim alkalmával . Egy fatörzzsel gyakran vagyok így, vagy a vonuló felhőkkel …stb.
Én is látok mindezekben, de még az aszfaltban is,- alakzatokat. Én azt hiszem legelőször az alkotónak kell tisztában lenni azzal, hogy a pillanatnyi hangulatra született alkotásokkal mit is akar mondani?
Miért kell tisztában lenni?! Nálam az alkotás egy játék!!! Azt se kell előre alaposan megtervezni. Ne felejtsd el,- én nem vagyok hagyományos festő!!! Én egy autodidakta “játszva-festő” vagyok, aki élete végén vetette bele magát ebbe az önfeledt játékba. Csak azt érzem, s ezt naponta (!) – hogy játszani akarok, aztán menet közben kiderül, hogy mit is játszom. Hogy van-e mondanivalója valamely képemnek,- az csak később derül ki. A játék végén. Az absztrakt alkotás gyors , spontán kitörés.
Igen. Olyankor úgymond “kikapcsolok”,- nem szándékosan festek valamit. Hagyom, hogy Valaki, vagy az ecsetem vezesse a kezemet. A gondolataim közben másfele kószálnak. De ennek a nem fontolgatva kiírni, kifesteni…stb valamit , mégiscsak van valami gyökere…..ott lenn , a mélyben .
Talán. Én nem megfeszített “munkával” festek, hanem játszva, önfeledten. Hogy aztán a játékból születik-e valami, amit megtartok, beszkennelek, megmutatok/elajándékozok másnak is, vagy sem, – amit eldobok,- az a játék végén derül ki. Én nem “valamit” kívánok megfesteni, mikor elkezdem, hanem “valamivel”, – valamelyik színnel kívánok játszani. Ez két különbözö dolog. Ha valamit “megörökíteni” kívánok, pl egy thajföldi pagodát, vagy a Niagara vízesést, vagy egy gyerekarcot, – ott van hozzá a fényképezőgépem. Használom is gyakran, mert az,- egy az egyben visszaad mindent. S mindig kéznél van. Általában a táskámban hordom. Vagy most beugrottak erre rimelő sorok : “Szeretném magam megmutatni ” Játék a szavakkal , játék a színekkel…
Igen, erről van szó,- játék a szavakkal, színekkel,- amit csinálok. Sok-sok örömmel járó játék. Éppen azért csinálom! Hiszen rászorulva nem vagyok. De igénylem, – mert boldoggá tesz. És sok embert tettem már boldoggá “játékom eredményével”. Éppen ma írtam valakinek: én nem eladom, hanem elajándékozom képeimet. Mert az az öröm, amelyet velük valakinek okozok, többszörösen visszahat rám. Puszi!
Ha megengeded,- ezt a levelet beteszem a blogba. Mert úgy érzem,- “megfestettem” benne festői és blogoló énemet. Kitárulkozó válaszra ihlettek a soraid. Odaírhatom, hogy veled folytattam? Igy: Ila, régi blogtársunk. Sőt egy készülő kötetbe is szeretném majd betenni, amelybe a blogban megjelent legérdekesebb anyagokat gyüjtöm. Ez olyan volt, mint egy interjú. Köszönöm, hogy kiváltottad! Piroska, én nem tudom hogyan ment el, mert be sem fejeztem, és piszkozatként mentettem el, s most nyitom ki a gépet, nem találom, viszont jön a Te válaszod. Csak észre kellett venned , hogy befejezetlen… Kellett rohannom az unokámért, s uzsgyi… Hát ez lett belőle. Megtennéd , hogy visszapasszold, legalább olvassam el behatóbban? Megtettem. Piroskám! Tégy úgy, ahogy jónak látod. Én felvállalom. Még csak annyi: bajom van az absztrakttal, hogy száz fele lehet húzni a szálakat, értelmezni a nonfigurativ alkotást. És művelt, kellemes, hangulatos, szeretnivaló blogtársaid mindezt megteszik. Nekem minden értékelésnél szükségem van egy biztos, megmásíthatatlan pontra, amire aztán építeni tudok. De ettől vagyok én ÉN. Jó játékot Piroskám! ppp Ila Másodszor elolvasva soraidat hámoztam csak ki, hogy boldoggá tett !!! Örvendek, nagyon örvendek! Aki játszani tud, az még nagyon fiatal. Látod, te nem gyógyszerekkel, hanem játékkal tartod fitten magad. PPP Ila Köszönöm kedves Ila, hogy soraiddal kiváltottad bennem ezt a Szembenézést önmagammal!
A boldogságról írtam -a BOLDOGSÁG-NAP kapcsán, – s még most e késői órán sem hagy nyugodni, oly erős kötelékkel tart összefűzve magával valamennyi embert, hiszen mind boldogságra született. S megdöbbentő felismerés, – talán nem csak részemről, hogy milyen kevés szót hallunk napjainkban magáról a boldogságról, mintha az kizárólag csak az ember személyes ügye lenne. Pedig tudjuk jól, nincs boldogság önmagában. A boldogság nem lehet magányos, visszahúzódó, önmagának való. A boldogsághoz társ, társak, emberek közelsége, léte és azt alkotó módon alakító és formáló megszállottsága szükséges. Ha nem hozza ezt a sors, nem adja meg nekünk, mit ér az élet. Innen kezdődik az egyén és a társadalom elidegenedése. Itt tartottam valahol a gondolkodásban, mikor szükségét éreztem, hogy le is írjam mindezt s ne csak prózában, de valamilyen más formában is…
BOLDOGSÁG
A boldogság mezítláb jár, mint az Isten.
Lélegzetet se vesz. Észrevétlen.
Nem hallod léptei neszét, mikor megtalál.
Színtelen, illattalan éltető harmat.
Ledobja magáról fényruháit,
s rád teríti teste ragyogását.
Lebegő alak, szemed formálta vággyá
mozdulata ívét a horizonton,
s hamvából felkel újra s újra, mint a tetszhalottak.
Elindul, ha jön az éj,
hogy mindenkié legyen.
Fura egy szerzet Ő.
Hűséges, hűtlen szerető.
Körbevesz, elringat, nem is érzed.
Hiánya fáj, mint a rég elcsókolt csók,
mikor nincs már s ízeire se emlékszel,
hogy nálad járt s valaha tiéd volt.
Hiába téped ruhád jajongva érte,
Hiába sírsz, könnyeket hiába ejtesz.
Nem felel s nem felejted el.
Úgy hagy itt, hogy szívedben örök,
visszavágyó csend lesz.
D. Nagy Èva: Gondolatok a Boldogságról
Boldognak lenni,- ahhoz is képesség kell! Meg kell tanulni az apróságoknak is örülni, egy virágnak, egy arcnak, egy mosolynak, egy lepkeszárnyának, felhőnek, vagy akármi másnak, a „csendes csodák“-nak…
Barátnőm mondta: „ sok millió ember apró vágyai, örömei viszik előbbre az életet.“
A boldogság színes madara gyorsan elszáll, ha mohón rárontunk. Ha mégis elkapjuk és kalitkába zárjuk, elveszti a színét és szomorúsággá változik.
Csak ha óvatosan, lépésről- lépésre, megfelelő áhítattal és tisztelettel közeledünk hozzá, csak akkor enged közel magához, de még így is számolnunk kell azzal, hogy a következő pillanatban már tova is száll…. De talán egy színes tollát nálunk hagyja,- a következő viszontlátásig….
Az ember nem ülhet kitárt karral és kitátott szájja , arra várva, hogy a boldogság majd odaszáll. Boldognak lenni, az egy aktív állapot, – munka és képesség (ami kitartással megtanulható): megkeresni minden napnak a szépségét, a rossz mögött is felfedezni valami jót, felfogni a pillanatban rejlő Csodát.
Boldogság, – de talán nem is ez a megfelelő szó, – inkább lelki béke, önmagunk, az életünk, mások elfogadása, de nem passzívan, hanem aktívan, segíteni, változtatni, jót tenni, örömet okozni, ahol lehet, nem sokat várni, de mindent adni … és hinni abban, hogy érdemes, hogy mégis érdemes.
HP: Boldogságot éreztem én is odabenn, mikor ecsetem mozgatása közben az alábbi virágok születtek
A Kabala ezoterikus gondolkodás mód amely a Judaizmusban gyökerezik. A 12-ik 13-ik században fejlődött ki Spanyol országban, innen került át a 16-ik században török Palesztinában.
Izrael északi részén kilencszáz méterrel a tenger szint felett,van egy ősrégi város. Zfwat vagy Safed. A legenda szerint Noé egyik fia alapította mindjárt az özönvíz után, azután Naphtali törzsének adták, de a történelmi adatok szerint is több mint kétezer éves.
Josephus Flavius is megemlíti írásaiban Sepph névvel.
A idők folyamán többször elpusztították , ujjá építették. A tizenkettedik században, a Jeruzsálemi királyság egyik vára volt, Saphet névvel, aszerint az egyezmény szerint amit Első Navarai Theobald, kötött a damaszkuszi muzulmánokkal.
1260-ban a Mameluk Baybar szultán árulással vádolta a kereszteseket,elfoglalta a várost, és muzulmán várossá alakította, de egy Zsidó közösség is élt a városban amiről a 13-ik században odalátogató Samuel ben Samson számol be út leirásában.
A 16-ik században a törökök foglalják el a várost, 1553-ban a városban 1121muzulmán és 716 zsidó család lakott.
Elizer Askenázi héber nyomdát nyitott a városban, ez volt az első nyomda a török birodalomban !
Miután kiűzték a muzulmánokat, és a zsidókat Spanyol országból, sok rabi menekült Safed-re, köztük,Isaak Luria, Moshe Kordovero, és Joseph Caro, akik híres kabalisták voltak. Első Suleiman , és Második Selim szultánok alatt , a város a zsidó tanodák legnagyobb központja lett.
1742-ben egy nagy földrengés teljesen elpusztította a várost,több mint 200 embert megölt. Az 1776 és 1781 között bevándorolt orosz Zsidók építették újra, de újabb csapás következett az 1812-ben kitört pestis járvány, amely a lakosság nyolcvan százalékát megölte. Ezzel sem értek véget a város szenvedései. 1834-ben az arabok rabolták ki a várost, és a három évvel késöbbi földrengésnek 2000 zsidó áldozata volt, és 1847-ben újabb pestis járvány pusztított.
A 19-ik századba, sok bevándorló érkezett Perzsiából, Marokóból, Az angol mandátum végén a városnak 1700 zsidó lakosa volt, jelenleg, a városnak több mint 30.000 lakosa van.
Az óvárosnak több ősrégi zsinagógája van, a leghiresebb az Abuhav zsinagóga, amit a hires Spanyolországi rabiról neveztek el . Hívei építették 1490-ben Spanyol országi kiűzetés után. A legenda szerint csodálatos módon repült át Safed-ba Spanyol országból. Az 1837-es földrengés után csak egy fala maradt épen, de mint a kép sorban látható újra felépítették. A tora szekrényben nagy kincsként egy Abuhav által irt Tora tekercset őriznek.
A másik híres zsinagóga az Ári-Ashkenazi, amely Isaak Luria Ári (Ári az oroszlán ) emlékére épült közvetlenül miután meghalt Safed-ban 1570-be. Az olajfából faragott nagyon színes Tora szekrényéről híres (lásd a képsort) amelyen egy stilizált oroszlán is látható.
A várost és az ott levő kabalistákat utóbbi időkben Madonna a híres, pop sztár is meglátogatta.
Különben a Kabala nagyon divatos a sztárok között, Demi Moore, és Britney Spirs,és még mások is kabalisták lettek.
Safed a művészeiről is híres, de erről külön fogok beszámolni. A mellékelt képsorban a város hangulatos régi utcái láthatok,a majdnem kizárólag kőből épült házakkal. A kép sorok a saját felvételeimből készültek
Mikor kell kezdeni a gyermek tanítását?
Nem hat éves korban, mikor az iskolát kezdi, mégcsak nem is három éves korban, mikor óvodába megy, hanem jóval, de jóval előbb,- tudom meg a Bayern tv adó egyik adásából. Amerikában hihetetlennek tűnő kisérleteket végeznek. Illetve már nem is kisérletek azok, mert túl vannak a kisérleti szakaszon. Már gyakorlatok.
Kaliforniában, San Francisco-ban évek óta müködik a „Magzatok-egyeteme“.Igy nevezte el önmagát az az intézmény, ahol a még meg nem született bébijüket és anyukájukat oktatja a nőgyógyász dr. René von Daka/?/ Az iskola emblémáján egy magzat látható, fején a lapos tetejű, bojtos doktorsapkával. A kurzusvezető utasításai és magyarázatai alapján az anyukák jobbról-balról nyomogatják, emelgetik hasukat, tornásztatják, meg ébresztgetik magzatukat, simogatják fejét, amivel állítólag megnyugtatják, meg szeretetükről biztosítják, valamint aktivizálják agymüködését. Papirtölcsért illesztenek hasukra, azon át beszélgetnek magzatukkal, miközben állandóan simogatják. Aztán zseblámpát illesztenek a hasra, azt felgyújtják és kioltják, s mondják: világos, sötét, világos, sötét. A legfontosabb tevékenység, hogy nyelvekre tanítják a magzatokat.
Az anyukák abban a reményben járnak a tanfolyamra, hogy gyermekük okosabb lesz, jobban tanul majd az iskolában, folyékonyan beszél idegen nyelveket.
A kicsi Rick most négy éves. Ir már és általában sokkal ügyesebb, mint növére, aki nem járta ki a „Magzatok egyetemét“.
A kurzust végzett bébik boldogan és magabiztosan jönnek világra, erősek, jól érzik magukat, mert érzik, sőt tudják, hogy fontos személyek,- mondja az orvos. /Háta mögött a polcok tele vannak az egyetemet végzett bébik doszárjaival./ Párszáz kliens végezte el az eltelt 15 év alatt a magzati nyelvkurzust.
A München-i Gyermekközpont orvosai és pszichológusai szkeptikusan fogadják az Amerikából jövő híreket. Ők nemigen vannak arról meggyőződve, hogy valóban eredményes volna a magzati korban végzett nyelvkurzus. Azt viszont ők is állítják, hogy az újszülött felismeri anyanyelvét. Illetve, hogy meg tudja különböztetni azt az idegen nyelvektől. A rászerelt gép láthatóan kimutatja, hogy ha anyanyelvén beszélnek az újszülöttel, felgyorsul szívverése.
A német szakértők véleménye szerint a magzat tanítása nem sok eredményre vezet, ám az újszülötté, igen.
Amerikában, Philadelphiában müködik Glenn Doman/?/Domen/ híres „Better Baby“ iskolája, amelyben a bébik születés utáni oktatásával foglalkoznak. Főleg olvasásra és matematikára tanítják a világ minden részéről hozott bébiket.
Mikor kell kezdeni az oktatást?
Minél korábban, annál jobb. Mert minden gyermek zseninek születik, de hat éves koráig elbutul, mivel nem fejlesztik értelmét. Pedig ez idő alatt sokkal könnyebben, gyorsabban tanulnak a gyermekek,- állítja az intézet alapítója és vezetője. Az intézethez tartozó boltban könyvek, hangszalagok, videofilmek kaphatók, vásárolhatók. Ime néhány cím:
– Hogyan tudja bébijét olvasni tanítani?
– Számolnitanítás
– Hogyan lehet a bébi intelligenciáját megsokszorozni?
A héthónapos Mellory-t anyukája a karján hozza be. Hasrafekteti a szőnyegen, eléje térdel és kezdik a tanulást. Téma: a testrészek. Karton lapokat mutat sorban a kicsinek, amire szavak vannak írva. Mutatja, közben mondja is: térd, fej, ujjak, nyak stb. Összekeveri a lapokat, újrakezdi. Összesen háromszor.
A következő téma: Picasso. A kartonlapokon ezuttal a híres festő reprói láthatók. Az anyuka mutatja a képeket és mondja hozzá a szöveget: Táj, Kislány csónakkal, Bikaviadal és így tovább. Mellory élvezi és gügyög hozzá.
Nincs jobb tanár az anyánál, mondja a professzor. És a gyermek hatéves koráig az anyja mellett van. Micsoda lehetőség! Ha rendszeresen foglalkozik gyermekével, hatéves koráig jóformán mindenre meg tudja tanítani. A legnagyobb bűn, amelyet a szülő gyermekével szemben elkövet, ha engedi unatkozni. Mert a gyermek valósággal szomjazik a tudásra.
A kétéves Mary tud olvasni s most kezdi a második nyelvet tanulni, a japánt. Egyszerre tanulja meg a szavakat kiejteni és olvasni. Ehhez társul a kép is, amit kartonlapon mutat az anyuka.
Hogyan történik a matematika tanítása?
A lapokra ezúttal pontok vannak rajzolva. Az egyik lapra egy pont, a következőre kettő és így tovább, egészen tízig. Az anyuka mutatja őket előbb sorban, aztán összekeverve és közben mondja: kettő, kilenc, három, öt stb. Naponta háromszor végzik el a műveletet. Majd félretesz két lapot a csomóból és helyette beiktat két újat, a tizenegyest és tizenkettest. Ezt is tíz napon át gyakorolják, míg elérik a százat. Utána magasabb fokon folytatják a matematika tanulást. Két-két lapot lát egyszerre a bébi, egyiken a már ismert pontok szerepelnek, a másikon jelölve, azaz leírva a számok.
A kétéves Christi már egyszerű műveleteket is képes elvégezni. Az anyuka előbb kirakja eléje a pontokkal jelölt lapokat, a gyermek elolvassa: öt plusz három, annyi mint nyolc. Utána kirakja azokat a lapokat, amelyekre a számok vannak írva. A gyermek azt is elolvassa: öt plusz három, annyi mint nyolc. Ismeri tehát nemcsak a számokat, de a matematikai jeleket is. Mert mikor az anyuka másként kombinálja, azt is kiolvassa: 8-5=3
Christi öthónapos korától tanul. Előbb a színeket ismerte meg, aztán olvasni, majd számolni tanult meg. Legjobban az előbb említett egyenlőségi műveleteket kedveli.
Később elkezdik a gyermekeket a komputerrel megismertetni. Ezzel kitágul a tanulás horizontja. Amerikában a hároméves gyermekek számára már komputer-programmok kaphatók, s hozzá tankönyvek. Ez utóbbiak a szülőknek készülnek, útmutatóként, hogy hogyan vezessék be gyermeküket a komputer világába. A Better-iskolát végzett gyermekek öt évesen már programokat képesek írni.
Vincent is a Better iskola tanulója volt. Most hét éves. Öt nyelven tud írni, olvasni és folyékonyan beszélni. Ezek a következők: angol, német, portugál, kínai és japán. Komoly két- ismeretlenes egyenleteket tud megoldani. Gimnáziumi tudásszinten áll. Úgy néz ki, hogy tizenkét évesen egyetemre kerül.
Mit mondhat erre az ember?
Ezek a gyermekek lesznek a jövő zsenii?
Egyre gyorsabbak, egyre intelligensebbek, egyre okosabbak… Hova vezet mindez? És meddig lehet fokozni?
Irénke küldte mailben az alábbi anyagot. Mit szóltok hozzá? Igaz lehet?
Döbbenetes, pár perc egy előadás végéből kiragadva.
Megvizsgálták Jézus vérét Izraelben egy laboratóriumban, és csak a végén tudták meg, hogy kié.
Az eredmény magáért beszélt.
Ron Wyatt – Jézus vére (a vérvizsgálat eredménye) – YouTube
Az alábbi anyagot egy orvos ismerősöm küldte: Egy idegsebész tapasztalatai a túlvilágról A mennyország létezik
Van egy titok, ami sokkal nagyobb, mint a politika, az egészségügyi szabadság, a tudomány, vagy akár az emberi faj egész történelme. Ezt a titkot továbbra sem ismeri el – még el is ítéli – a tudományos közösség, és mégis ez a legfontosabb titka mindennek, ami van.
Igen, mindennek.
A titok egyszerűen az, hogy mindannyian túléljük a fizikai testünk halálát. Tudatunk tovább él, és e földi álomvilágban a halálunkon túl a tudat túlmutat a fizikai valóságon, és megtapasztal egy csodálatos és erőteljes létezést, melyet emberi szavakkal leírni nem lehet.
Ez az üzenete Dr. Eben Alexandernek, A mennyország létezik című könyv szerzőjének.
Az egész életében tudományos szkeptikus, aki sosem hitt Istenben, Mennyországban vagy a tudatban
Jóval azelőtt, hogy ezt a könyvet megírta volna, Dr. Alexander gyakorló idegsebész volt, és egész életében “tudományosan kételkedő”. Nem hitt a tudatban, szabad akaratban, vagy hogy létezik egy nem fizikai szellem. Nyugati orvosi egyetemen szerzett gyakorlatot olyan orvos kollégákkal körülvéve, akik az Univerzumot mélyen gyökerező materialista szemmel nézték. Dr. Alexander úgy vélte, hogy az úgynevezett “tudat” csupán az agy által létrehozott biokémiai illúzió.
Ezen nézet birtokában gyakorlatilag az összes közismert tudós, köztük a fizikus Stephen Hawking is azt állítja, hogy az ember nem más, mint egy “bilógiai robot” tudat és szabad akarat nélkül.
Dr. Alexander is fenntartotta volna ezt a nézetét, ha a saját halálos ágyán nem éli át azokat a bizarr és csodálatos élményeket, melyek teljesen ellentmondanak az összes hagyományos tudományos magyarázatnak: Dr. Alexander hét napra “meghalt” , és ezalatt eleven utazást tett a túlvilágon. Ezután visszatért fizikai testébe, csodálatos gyógyulást tapasztalt meg, majd ezután megírta könyvét, A mennyország létezik címmel.
E.coli fertőzés ette az agyát
Az egész akkor kezdődött, amikor e.coli baktérium támadta meg Dr. Alexander gerincvelő folyadékát és külső nagyagyát. Az e.coli szó szerint enni kezdte az agyát, és ez rendkívül szélsőséges görcsös rohamokat okozott, verbális kitörések és izomgörcsök kínozták, mielőtt agyhalott kómába esett volna.
Ebben a kómában nulla agyi aktivitást mutatott, csak légzőkészülék és intravénás folyadék segítségével tartották életben. A kezelésében résztvevő orvosok hamar arra a következtetésre jutottak, hogy Dr. Alexander halála csak napok kérdése, de ha mégis életben maradna, csak egy vegetáló és működésképtelen test lenne korlátozott agyműködéssel. Az e.coli baktérium statisztikai halálozási aránya agyi fertőzés esetén 97 százalékos.
De az igazán megdöbbentő mindebben, hogy ahelyett, hogy semmit sem kellett volna tapasztalnia ezalatt a hét földi nap alatt, Dr. Alexander egy “felébredésben” találta magát az álomszerű földi életéből, érthetetlen módon saját tudatának óriási kiterjedését tapasztalta meg a túlvilágon.
Ezt a tapasztalatát írja le részletesen A mennyország létezik című könyvében, állításai a következők:
· A túlvilági tapasztalat annyira “valóságos” és kiterjedt, hogy ahhoz képest a földi emberi lét tapasztalata csak egy mesterséges álomnak tűnik.
· A túlvilágon nem volt idő dimenzió. Nem “telt” az idő, ahogy azt a fizikai univerzumban teszi. Egy pillanatra úgy tűnik, mint az örökkévalóság, és a tudat is mozoghat, úgyszólván minden erőfeszítés nélkül. (Az a gondolat, hogy minden egyszerre létezik, óriási hatással van egyrészt arra, hogy megértsük a szabad akaratot és a multiverzumot, valamint az idő múlásának tudati megtapasztalására ebben a birodalomban.)
· A túlvilág anyaga tiszta SZERETET. A szeretet uralja a túlvilágot legnagyobb mértékben, ahol a gonosz általános jelenléte végtelenül kicsi.
· A túlvilágon az összes kommunikáció telepatikus volt. Nem volt szükség szavakra, ahogy minden körülötted történő dolog és önmagad szétválasztására sem.
· Nem volt “ismeretlen”, és egy kérdés puszta feltevését is azonnal megjelenő mélységes és részletes válasz kísérte.
· Létezik egy szó, a pokol, melyet Dr. Alexander úgy ír le, mint egy föld alatti eltemetett helyet, göcsörtös fagyökerekkel és démoni arcokkal és soha véget nem érő gyötrelemmel. Dr. Alexandert angyali lények mentették meg ettől a helytől és szállították a mennybe.
(folyt. a hozzászólásokban)
Hozzászólások