Tegnap este Izrael legismertebb írója látogatta meg a falunkat és egy felejthetetlen órát töltöttünk el vele.
Csak egy töredékét tudom leírni annak amit elmondott nekünk, még azt sem pontosan, de talán ez is fényt derít a Nobel díjra többször javasolt író egyéniségére, akinek a műveit több mint negyven nyelven (köztük magyarul is) olvassák világszerte.
Az író Aradon lakik, nem a Maros parti Aradon, hanem a Negev sivatagban lévőn.
Reggel öt órakor kelek, – mesélte,- kimegyek egy sétára a sivatagba, ezalatt különböző emberekre gondolok, akiket megismertem, és megpróbálom elképzelni, mit gondolnak, mit éreznek, megpróbálom beleélni magamat az egyéniségükbe.
A kíváncsiság az a hajtó erő az, amely az írót mozgatja. Mikor valahol várakoznom kell, nézem, figyelem az embereket, a ruhájukat, cipőjüket, mozgásukat, és ha lehet a beszélgetésüket is kihallgatom, és a sok emberből fantáziámban összeáll egy alak.
Nem szoktam, létező emberekről írni.
Szerencsém volt hogy egy kibuc-ban éltem harminc évig. Ez egy kis közösség, ahol úgy meg lehet ismerni az embereket, a családokat, mint sehol máshol.
Ha tízszer körülutaztam volna a világot, akkor sem tanultam volna annyit az emberekről, mint ott, a Hulda kibucban. És ez nagy hasznomra vált, mert az igazi irodalom provinciális, – mindig egy kis hely életét tükrözi. Ha egy világvárosban van elhelyezve, akkor is egy utca, egy lakónegyedre korlátozódik, és éppen ezáltal lesz világirodalom, mert bele helyezi az olvasót abban a környezetbe. Példákat Tolsztoj, Csehov, meg a többi nagy író műveiben találhatunk.
Mikor írok, leírok egy mondatot, utána elkezdem a szavakat, a sorrendjüket, változtatni, míg a mondat harmonikus lesz. Az olvasó persze ebből nem tud semmit. Ez olyan mint egy szimfónia, nem hallunk minden hangot külön, csak akkor figyelünk fel egy hangszerre, ha hamisan szól ! Azután ha jól megy kitőrlöm az egész mondatot. Vannak napok amikor három mondatót írok, és négyet törülök ki amit előző napon írtam.
Az olvasót mindig úgy képzelem el, hogy egy kényelmes székben ül, kint cudar idő van, az eső veri az ablakot, a szél fütyül, de a szobában kellemes meleg van, ahol az olvasó belemerül a könyvbe.
Sokszor felteszik a kérdést hogy egyáltalán van-e még valaki, aki olvas, mert úgy száz évvel ezelőtt, ugyan mit csinált volna az ember? De manapság, amikor színházba, operába, moziba, hangversenyre, kávéházba lehet menni, vagy ki sem mozdulni, rádiót, zenét lehet hallgatni, vagy a televíziót nézni, ki vesz a kezébe egy könyvet?
Pedig nem így van, az Anna Kareninát annakidején harmincezer példányban adták el a nagy Oroszországban, ma pedig egy jó könyvet ebben a mi pici országunkba is száz ezer példányban adnak el!
Többször megjósolták a könyvek halálát. Mikor egymásután nyíltak meg a színházak, azt mondták ki fog most már olvasni. Aztán jött a filmszínház, ugyanezt a kérdést tették fel, ki fog már ezekután színházba , operába járni , vagy olvasni? Azután ez megismétlődött a televízióval, és a színházak, operák tovább működtek, az emberek meg tovább olvasnak! Mi ennek a magyarázata?
A hangverseny teremben halljuk a művet, többszázan együtt, a színházban, operában, televízióban látjuk is másokkal együtt, de az olvasás, az egész más!
Egy fehér mezőnyben fekete hangyasorokat látna egy földön kívüli, s rajta kívül se hallani, se látni nem lehet mást. Mindent ami a könyvben történik, – nekünk el kell képzelnünk. Csak a mi képzeletünkben létezik. És csak ketten vagyunk jelen az író és az olvasó. Ez egy kapcsolat, és mint a szerelemben, minél többet adunk bele, annál többet kapunk tőle. Ha nem jön létre empátia köztünk és az író között, inkább tegyük le a könyvet, és olvassunk másikat!
S ami a legérdekesebb,- mindenki másképpen éli át a cselekményt. Nincs két ember, aki azonosan értelmezne egy könyvet. Ez az irodalom varázsa.”
Az előadás végén valaki megkérdezte tőle : Annyiszor jelölték Nobel díjra, végülis miért nem kapta meg?
Harminc különböző irodami díjat kaptam talán meg sem érdemeltem őket, – válaszolta,- nagyon jól meg vagyok a Nobel díj nélkül is! ”
Amos Oz magyarul megjelent könyvei:
– Szeretetről, sötétségről
– Mihael Mihael
– Tel Ilani történetek
– Párduc a pincében
– Rímek életre halálra
– Hogyan gyógyítsuk a fanatikust
– Hirtelen az erdő mélyén.
Decemberi hosszú, néma éjszakában
Alvó komor fáknak színtelen az álma.
Évek súlyától rokkant régi házak,
Hófedél alatt gondokat ringatnak.
Kutya vonít elnyúlt keserves panasszal,
Róka jár vagy farkas, tán lehull egy csillag?
A hold fénye rásüt: vércseppek a hóban…
Egy őszi bárány eltűnt, gyász ül az akolban.
Megette a farkas, rávitte az éhség,
Vadász bosszújától menti a sötétség.
Egy ember felkiált, nyugtalan az álma,
Súlyos keresztje pihenni nem hagyja.
És íme! Új csillag tűnik fel az égen,
Hogy gyarlóságainknak megváltója légyen.
Jöttét az égiek harsányan ünneplik,
Hozsannákat zengve fennen dicsőítik.
Fény árad a Földre, megborzong a tél,
Amint egy holdsugáron a csillag földet ér.
Felzendül merészen az égi üzenet:
„ Békesség, szeretet az embereknek !”
Besüt minden házba az új csillag fénye,
Lelkekben ébred a szeretet, a béke.
M. Simon Katalin, 2008.
Boldog Karácsonyi Ünnepeket, mindnyájatoknak.
Viktor
KARÁCSONYI FOHÁSZ
Ne írd le Uram bűneim a porba.
Fájó seb mind. Nincs, aki segítsen,
csak sajog bennem, lelkem marcangolja.
Rajtad kívül nem tudja senki sem.
Bocsáss meg érte, vétkeztem ellened.
Megbántam el nem mondott imákban.
Nem vagyok gonosztevő eretneked,
angyalod se, a jók közt hibátlan.
Az élet észrevétlen is beszennyez,
-az ember olykor viharba kerül –
kábultan rontást hoz és nem kegyelmez
A sors, meghurcol érdemtelenül.
Arra kérlek Uram, nemcsak magamért,
tiszta szívet adj, új reménységet.
Töröld le arcomról a bűnt és a vért,
hogy többé már senkitől sem féljek.
( Seres László )
Éva: Sajnos , számomra most immár így árvaságra jutva ez a legaktuálisabb…
Dutka Àkos
KARÁCSONY
A régi házban, hol apánk ilyenkor
aranyba mázolt almát és diót
mesélve karcsu, vidám angyalokról
kik zsákban hordanak ma minden földi jót.
Emlékszel anyánk boldog asztalára,
hol illatozva gőzölt a frissen sült kalács,
a gyertyafényből, fenyő illatából
szövődött a derűs, ünnepi varázs?
Istenem, ha még egyszer lehetne
asztalodhoz ülni, édes jó anyám,
s a Te szivednek melegével égne
gyertyánk, – a karácsonyi fenyőfa gallyán,
ha még egyszer öledbe borulva
Betlehemre lesnék hittel, áradóan
a régi házban, a Te asztalodnál…
Még egyszer… még egyszer otthon
Váradon.
A régi háznak karácsonyfa lángja,
negyven év ködén át híva felragyog:
szivemben Jézus, künn angyal harangoz
és én újra tiszta, jó gyermek vagyok.
A téli ködben ismert régi úton,
állok a sugaras Betlehem előtt
s a régi háznak szentelt délibábját
ringatja előttem a karácsonyi köd.
Sándor küldte az alábbi anyagot is:
Faludy György
(Nyáry Krisztián, Facebook)
A 28 éves Eric Johnson két év kutatás után, 1966-ban, Máltán talált rá az akkor 56 éves Faludy Györgyre. A fiatal balett-táncos New Yorkban olvasta el a magyar emigráns költő Pokolbéli víg napjaim című önéletírását. Addigra már a háta mögött tudott egy katonai szolgálatot Koreában és egy sikeres táncosi karriert Párizsban. A férfiakhoz vonzódott, ezért is tetszett neki a magyar költő könyve, melyben feleségei és női szeretői mellett kendőzetlenül beszélt a marokkói arab fiatalemberhez, Amárhoz fűződő szerelméről is. A könyv alapján azt is érezte, hogy világlátásuk, művészeti ízlésük is hasonló. Elolvasta Faludy angolul elérhető verseit, és elhatározta, hogy mindenképpen találkozik a szerzővel, ezért Budapestre utazott. Nem tudhatta, hogy a költő recski raboskodása után évtizedekkel sem térhetett vissza hazájába, ahol hivatalos kiadványban még a nevét sem volt szabad leírni. Eric, ha már Faludy országába vetette a sors, eldöntötte, hogy a találkozás előtt megtanul magyarul. Franciául, németül, japánul, oroszul, ógörögül és latinul már tudott, úgyhogy ez sem jelenthetett neki akadályt. Bekopogtatott a magyar hatóságokhoz, és közölte, hogy Budapesten akar letelepedni, és munkát keres. A magyar szervek nem tudták eldönteni, hogy a fiatal amerikai vajon kém lehet-e vagy csak egyszerű bolond. Mindenesetre megfigyelés alá helyezték, és sportriporteri munkát adtak neki a Magyar Rádió angol nyelvű adásánál. Amikor úgy érezte, hogy kellőképpen bírja a nyelvet, továbbutazott Németországba, ahol a BBC segítségével rábukkant a költő nyomára. Faludy éppen második feleségét, Szegő Zsuzsát gyászolta Málta szigetén. 1966-ban kapta meg az amerikai fiatalember levelét, aki azt írta, hogy szeretne közelebbről megismerkedni Faludyval, és hogy a legnagyobb álma teljesülne, ha a költő küszöbén alhatna. A költő megígérte, hogy ha legközelebb Németországban jár, felkeresi lelkes olvasóját. Erre azonban nem volt szükség: Eric nem bírta tovább a várakozást, és maga indult el Máltára. Nem tudni, végül ki csábított el kit, de szinte azonnal szerelem lobbant a sármos, középkorú költő, és a fiatal, rendkívül szép külsejű táncos között. Szerelmük emlékét őrzi Faludy 1966-os máltai szonettcsokra.
„Ha nézlek, háttér nélkül látlak,
ha hallgatsz, senki mást nem hallok.
szépséged elfed minden tárgyat,
szépséged elnyel minden hangot.”
Eric 36 évig maradt Faludy mellett. A költő hivatalosan titkáraként mutatta be mindenkinek, de ismerőseik előtt nyilvánvaló volt kapcsolatuk. Eric rendben tartotta az özvegysége után kallódni látszó Faludy életét.
„A sótartóban mindig volt só, a kenyeresdobozban friss kenyér, a fürdőszobában szappan, a szekrényben frissen vasalt ing. Ott vártak rám, de soha nem láttam, hogyan kerültek oda.” Faludy mellett Eric is költő lett. Latin nyelvű verseit az Osservatore Romano, a Vatikán lapja közölte, mit sem tudván arról, hogy a szerző az egyháznak nem tetsző viszonyt folytat.
1988-ban Faludy és Eric közös könyvet is írtak, Feljegyzések az esőerdőből címmel. Egy évvel később az emigráns költő visszatért Magyarországra, ahol egy kanadai cikk szerint “az emberek imádták Faludyt és eltűrték Johnsont”. Eric azt tervezte, hogy idős társa mellett marad, amíg lehetséges. „Vigyázok rá élete végéig”, mondta egyszer „ez az én életem.”
„Eric egy nagyon különös, különleges lény” – nyilatkozta Faludy, „Nélküle aligha hiszem, hogy 90 évig éltem volna.” Történetük mégsem úgy fejeződött be, ahogy arra számítani lehetett. Faludy beleszeretett egy nála 65 évvel fiatalabb lányba, Fanniba. Amikor nyilvánvaló lett, hogy a viszony komoly, sőt, esküvő is lesz belőle, Eric úgy döntött félreáll. Faludyék kérték, hogy maradjon mellettük, de ő elköszönt tőlük és Európától is. Indiába, majd Nepálba utazott. Rövid ideig dolgozott a dalai láma mellett is, amerikai ismerőseinek pedig arról írt, hogy elégedett az életével. Akkor már áttétes rákja volt. 66 éves korában lett öngyilkos Katmanduban, Himalájára néző szállodai szobájában. Előtte megmaradt pénzét és vagyontárgyait a szegények között osztotta szét. Személyazonosságát csak hosszú idő után sikerült azonosítani.
Faludy György két évvel élte túl egykori szerelmét.
Illyés Gy. – József A. – Flóra (Nyáry Krisztián, Facebook)
A 34 éves Illyés Gyula 1936 végén találkozott először a 31 éves pszichológussal, Kozmutza Flórával. Flóra egy dolgozathoz készített Rorschach-teszteket, amihez jobb híján ismerősökön keresztül keresett alanyokat. Gyula nős volt, amikor a fiatal pszichológusnő elment hozzájuk. „Flórába az első pillantásra olyan szerelmes lettem, hogy nem megforrósodott, hanem megfagyott a szívem.” Flóra rokonszenvesnek találta Gyulát, de barátnál többnek nem tudta elképzelni a nős férfit. Hónapokig nem is látták egymást, s közben Flóra találkozott valaki mással.
1937. február 20-án egy barát újabb teszt-alanyt mutatott be neki, József Attilát. Flóra tudta, hogy a 32 éves férfi híres költő, ezért még jobban érdekelte a teszt eredménye. Az azonban sosem készült el: Attilának 10 képről kellett volna asszociációkat közölnie, de már az első lapoknál annyi minden eszébe jutott, hogy kifutottak az időből. Két nap múlva Flórát telefonon hívta egy sürgős ügyben találkozóra Attila.
Beültek egy kávéházba, a költő verseket adott a nő kezébe. Csaknem mindegyikben benne volt Flóra neve: „Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Kozmutza Flóra! / E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről, / Mint sebről a kötést, te leoldtad – újra bizsergek.” Flóra zavarba jött, és kérte, hogy legalább a családnevét törölje ki. Attila megtette, majd megkérte a nő kezét. Innentől 11 hónapon keresztül tartott gyönyörű és fájdalmas kapcsolatuk. Attila már egyik első levelében közölte Flórával, hogy öngyilkos akart lenni, amikor látta, hogy egy másik férfi felkínálta kabátját a fázó nőnek, aki azt elfogadta. Flóra végül igent mondott a sokadik sírós leánykérésre, Attila boldog volt. Flóra tavasszal kórházba került, ahol meglátogatta Illyés Gyula is. A két férfi korábban szoros barátságban állt egymással, de addigra elhidegültek, mert Attila nem nézte jó szemmel, hogy barátja a népi írókhoz csatlakozott. Gyula és Flóra akkor váltottak szót először négyszemközt. A férfi megkérdezte, igaz-e, amit Attila versében olvasott: „Flóra szeret”. A nő hallgatott, Gyula pedig többet nem kérdezett. Ismét nem találkoztak hónapokig. Flóra úgy érezte, lélegzetnyi egyedüllétre van szüksége, nyárra Tihanyba utazott a családjával. Elutazása után két nappal Attila idegszanatóriumba került. A közös barát, Ignotus Pál ekkor kérte meg meg Flórát, hogy erősítse meg Attilának: mindenképpen hozzá megy, mert csak így kerülhető el, hogy összeomoljon vagy öngyilkos legyen. Flóra megtette, de hiába, Attila állapota a szeme láttára egyre rosszabbodott, a szanatóriumban dühkitörései, sírásrohamai voltak. Október közepén Gyula ismét találkozót kért. Attiláról érdeklődött, de közben elmondta, hogy feleségétől elköltözött, kételkedik tehetségében, és eljutott ő is a legsötétebb gondolatokig. Flórában akkor villant fel először, hogy ez a férfi megmenthető lenne, ő vele lehetne normális életet élni, de elhessegette a gondolatot. Gyula Attila hívására bement a kórházba, ahol tisztázták ellentéteiket. „Barátságunk egy perc alatt, egy ölelés alatt ismét a régi lett. Minden ellentétet feloldtunk, – folyton könnyezett, én is.”- írta Illyés.
November elején a szanatóriummnak vége lett, Attila Szárszóra utazott a nővéreihez. Amikor Flóra pár hét múlva meglátogatta, a búcsúzáskor az induló vonat mellett szaladt, a hangja vidám volt: „Karácsonykor esküszünk!” December 4-én levél jött tőle: „Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. … U. i. Kérem, vasárnap ne jöjjön.”
Amikor a levél megérkezett, Attila már egy napja halott volt. A Nyugat Illyést kérte fel a nekrológ megírására. A temetésen nem találkoztak Flórával, a nőnek nem volt ereje részt venni. Hetekkel később beszéltek először, mindketten úgy érezték egymás támaszára szorulnak. Ekkor került szóba először kettejük összetartozása. De mégis azt határozták el, csak barátok lesznek.
Nem sikerült. 1939-ben összeházasodtak, 44 évet éltek együtt. Életük végéig küzdöttek Attila emlékével. Illyés soha nem írt Flóra-verset:„A nő, aki életemnek a gyökérzete lett, akinek birtoklásáért ma is küzdök. Nincs olyan emberi vágyam, amit ne teljesítene. Az egyetlen nő, akinek keresztnevét nem írhatom versbe. Korosztályom legnevesebb költője tette rá kezét.”
Kiegészítésem: Illyés Gyula hosszú évtizedekig dolgozott a Magyar Nemzeti Bankban francia nyelvű levelezőként. Beajánlotta a bankba József Attilát, akit fel is vettek, de ö mindössze néhány napig bírta a banki kötöttségeket és kilépett munkahelyéről.
Az irodában kerültünk össze. Úgy esett, hogy az egyik picurka szobába telepítettek be bennünket, más már el sem fért volna benne, olyan kicsike volt.
Niklás miután rájött, hogy beszélek németül, ha nem is tökéletesen, felajánlotta, hogy beszéljünk ezen a nyelven, legalább megtanulok egy kicsit rendesebben. Még nem tudtam, hogy ez jó pár éves német nyelvkurzus lesz, amelyben minden hibás szót kegyetlenül muszáj kijavítani.
Niklás, aki egy Arad mellőli faluból származott, két német nyelvet beszélt. Az egyik a falujának a dialektusa volt – amit ő a falubelijeivel beszélt és amiből én egy szót sem értettem – a másik az irodalmi német, amit velem beszélt.
Lassan rájöttem, hogy nemcsak a nyelv területén perfekcionista, hanem mindenben. Topometriával foglalkozott és nem tartott sokáig amíg el kellett ismernem, hogy az ő tereprajzaiban egyszerűen nincs hiba ! Kizárólag papíron számolt. Nem volt hajlandó a kávédarálóhoz hasonló akkori számológépeket igénybe venni. Rendszerint egy agyon hegyezett ceruza-csikket használt ehhez a művelethez. De amit kiszámított, arra mérget lehetett venni. Lassanként kezdtem jobban bízni az ő számításaiban, mint a magaméban.
Reggelente óramű pontossággal érkezett a munkába. Pedig ehhez reggel három órakor kellett felkelnie, hogy a vicinális vonatokon hétre beérjen Temesvárra az irodába.
Mivel akkortájt költöztem az új blokklakásomba, elkezdtem meggyozni arról, hogy mennyivel jobb lenne neki is egy lakást venni a városban, ahol központi-fűtés, hideg-meleg víz van és ötpercnyire van a munkahelytől.
– Kell neked fűrészport venni és avval tömködni a kályhát, aztán ha kiégett tisztítani?! Külön fűteni a fürdőszobát? Nem is beszélve a mindennapi útról, -hiszen az egész életedet a vonaton töltöd, – mire hazaérsz este van !
– Igen, – mondta – de én akkor és annyit fűtök, amennyit akarok, és akkor van melegvizem, amikor szólok a feleségemnek, hogy csináljon, nem akkor, mikor mások határozzák el!
– De hisz állandóan van hideg-meleg víz és úgy fűtenek, hogy az ablakokat is ki kell nyissam néha .
Pár év után – amikor a hideg lakásban ültem és vártam a két órát, amikor langyos víz fog folydogálni a csapból – rájöttem mennyire igaza volt a barátomnak.
Később, mikor jobban összebarátkoztunk kezdett bennem derengeni honnan ez a függetlenségi mánia, amely odáig ment, hogy nem vásárolt perforált W.C. papírt, mert neki senki se írja elő, mekkora darabot használjon!
Eleinte bizalmatlanul, visszafogottan meséltem el neki egyet-mást a gyerekkoromról, amikor egy német nő kidobatott minket nagyapám házából – apám semmiféle munkát nem kapott – az utcán pedig a “Hitlerjugend ” hol az ablakainkra dobálta a köveket, hol ránk, gyerekekre. És nekünk még szerencsénk volt azokhoz képest, akikből szappant főztek.
Meglepetésemre belátta, hogy ez mind igaz. De ne higgyem, hogy neki meg sok német társának jobb volt az élete. Hitler és társai az övéket is tönkretette.
Idővel lassan elmesélte az egész Odisszeáját. Apjának nagy gazdasága volt a faluban, főleg szilváskertjei, amelynek a terméséből kitűnő Slibovica készült. És nem akármilyen, olyan minőségben, hogy majdnem az egészet exportálták Európa minden részébe. A házuk melletti istállóban hét tehén állt négy ló mellett, az ólban húsz disznó, húsz birka.(Mikor én láttam a hatalmas szép házat, az udvarban még egy csirke sem maradt.)
(folytatása következik a Hozzászólásokban)
Előző alkalommal az apa szerepéről beszéltünk a normális, egészséges családon belül. Ezúttal a megcsonkult családról lesz szó.
Ha a szülők elválnak, vagy valamelyik meghal, azt a család minden egyes tagja megszenvedi. A magára maradt társat annyira lefoglalja saját baja, bánata, az hogy érzelmileg helyrejöjjön, hogy nem tud kellőképpen gyermeke mellé állni, nem futja már energiájából. Pedig a gyermek hasonló intenzitással gyászol.Visszahúzódik, elrejtözik bánatával, vagy ellenkezőleg, feltünően, kirívóan viselkedik, hogy magáravonja mások figyelmét. A gyermekek általában nehezen tudják sebzett érzelmeiket segítség nélkül feldolgozni.
„A legborzasztóbb az volt, amikor a bíró megkérdezte tőlem, hogy kivel akarok maradni. Mert én mindkettővel akartam.“- panaszolja megtört tekintettel egy 13 éves gyermek.
A válást, vagy a halált, e családrendítő eseményeket a gyermekek úgy élik át, mint egy borzalmas vihart, amikor félelmetesen dörög és villámlik. És utána szegényeknek milyen sokáig kell még álldogálniok az esőben!…
1983-ban Suzy Yehl Marta egy Chicago-i ápolónő és három gyermekes anya, megalapította a Rainbows /Szivárványok/ nevű szervezetet viharos időket élő gyermekek számára, amely azóta sok százezer érzelmileg megsebzett gyermeket segített talpraállni.
A Rainbows megelőzni és megakadályozni igyekszik, hogy a gyermekekben a család megcsonkulása túl súlyos pszichikai elváltozásokat eredményezzen. Csoportfoglalkozások keretében megtanulják gondolataikat és érzelmeiket kifejezni: beszélgetések, játékok, festés stb formájában. Tapasztalják, hogy más gyermekek hogyan viselik el helyzetüket. Tanulnak egymástól és erőt merítenek. Ha a gyermekek közül valamelyik erős pszichikai, vagy társkapcsolati problémákat mutat, orvosi kezelésre továbbítják.
Mennyi apukát tűr el egy gyermek?
Az anya megismeri az új férfit, az életre szólót. Aztán kiderül, hogy mégsem az volt. Újabb válás. Árt az ilyen partnercsere a gyermeknek? Feltétlenül,- válaszolja Gudrun Henseler családpszichológus. Minél kevesebb a pótapa, annál jobb. Különben elveszti a gyermek bizalmát anyjával szemben. Vagy veszteségfélelem alakul ki benne. Ezért,- javasolja,- az anyuka csak akkor vigye haza a pótapa jelöltet, ha tartós kapcsolat igérkezik.
„Azt hittem, elölről kezdődik az egész, de aztán jóbarátok lettünk és anyukám is egész vidám azóta“, meséli egy tízéves gyermek. Ideális eset.
De nemcsak az új férfi fontos, hanem az eltávozottra való emlékezés is. Henseler írja:“Engedni kell, hogy a gyermek beszéljen szomorúságáról. Időre van szüksége, hogy azt feldolgozza. Az eltávozottat nem szabad sem elhallgatni, sem pocskondiázni. Inkább dicsérni kell és a gyermeknek ilyenforma magyarázatot adni: apukáddal minden O.K.- egyszerűen mi ketten nem tudtunk egymással kijönni és tovább együttélni, amit én is rendkivül sajnálok.
A gyermekét egymagában nevelő apának még nehezebb a sorsa, mint egy nőnek. Még ha ért is a háztartási dolgokhoz, nehézségek adódnak a munkahelyén, főleg ha túlóráznia kell és főnöke nem megértő, vagy ha beteg a gyermek és ápolói szabadságra van szüksége, vagy ha ő maga betegszik meg és nem tudja gyermekét ellátni. Millió probléma adódik.
Nyugodtan mondhatjuk rá: szegény apuka!…
Hozzászólások