Seres László:
Átmozdulsz rajtam
A távolságot
mely összeköt s elválaszt
lerövidítem magamban
ha elalélsz
ha ébredsz
-átmozdulsz rajtam-
foglyommá teszlek
hogy szabad maradj
Hűségem
hűségedhez mérem
Otthonod vagyok
te rejtőzködő öl-meleg
fáradt testemnek
vetett ágy leszel
túllépsz téren és időn
mielőtt feleszmélnék
örök áldozatként
ölsz
és elbűvölsz
szédítőn
elejtesz magadnak
ragadozó vadat
mikor hozzád
visszaérkezem.
(kattints a képre!)
Fekete Nagy László:
Gyermekkorom emlékei
Sándor “diósnéni” története nagy hatással volt rám és a gyermekkori emlékeimet elevenítette fel!
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2012/07/14/bolondos-idojaras/#comment-39713
Ez a városrész (gyárváros strandteleppel!!!) ahol lakom 1927-ben alakult, ahol a nagymamám ( édesapám anyukája) az őstelepesek közé tartozott!
A telket, ahol most a házunk áll, ajándékba kapta a nagymamám, sokszáz munkatársnőjéhez hasonlóan, akik akkoriban a temesvári Turul cipőgyár alkalmazottai voltak.
Az volt a feltétel, hogy két év leforgása alatt egy házat kell a telekre építeni és tíz évig nem volt szabad eladni, – s majd csak azután lett az ember igazából tulajdonosa. 1928-ben épült fel a ház, s akkor rendezték be az udvart, meg a kertet is!
Az udvarba a nagymamám három diófát ültetett (különben mindenféle gyümölcsfa volt ott, meg a kertben is, – olyan volt az egész, mint egy dzsungel!) aminek gyümölcséből ( és a kertben termesztett zöldségből) eltartotta a családját, s felnevelt bennünket, a bátyámat és engemet!
A dió eladásából ő is megvásárolta a tűzrevaló télifát, és vásárolt minden évben két kis malackát, amit felnevelt (a kertben termett dolgokkal, meg imádsággal, mert gabonája nem volt!!!), majd levágta karácsonyra és elosztotta testvériesen az édesapám és családja, valamint az édesapám huga és annak családja között.
Saját magának csak füstölt szalonnát tartott meg!
Miután nagymamám meghalt, a diófák továbbra is biztosították a télifáravalót és ha maradt meg pénz belőle, karácsonyi ajándékra is futotta!
Az első diófát villámcsapás tette tönkre, még 1955 ben. A másikat a 80 -as években ástuk ki, mert a fa gyökerei benőttek a ház alá és nagy kárt okoztak a ház alapzatán! A harmadik diófa átvészelt egész 1997 ig!
Ősszel, október 11.-én született a fiam, 1997-ben. Mikor reggel felébredtünk és felkészültünk, hogy menjünk a szülészetre, nem tudtunk kimenni a kocsival az udvarból, addig mig fel nem szedtük az 5 veder lepotyogott diót, ami lehetetlenné tette, hogy az utcára kihajtsunk!
Még mindig a szemem előtt van az a reggeli jelenet, amint hárman, édesanyam, a feleségem a nagy hasával meg én hogyan siettünk a dió felkapkodásával, összegyűjtésével, hogy a megbeszélt időpontban ott legyünk a szülészeten, ahol várt bennünket az orvos. Na, meg fiam várta hogy a napvilágra kerüljön!!!
2000-ben, amint általános javítás alá került a ház, akkor vettük észre, hogy a diófa gyökérzete nemcsak a ház alapzatát tette tönkre, hanem a hálószobánk közepén felnyomta a padlózatot is!
A diófa koronája pedig a ház cserepeit meg bádog csatornáit tette tönkre!
Amíg kicsik voltak a fák, nem okoztak nehézséget, de később kiderült, hogy túlságosan közel voltak ültetve az épülethez s ahogy nöttek, egyre több problémát okoztak. Végül az utolsó példányt 80 éves korában kellett kivágjuk. Sajnáltam, de nem volt más megoldás.
Így 12 éve már nem szedek diót, hanem vásárolok!
Még abban az évben ültettem 12 törpe gyümölcsfát a helyükbe! Sajnos törpediófa nem létezik (vagy legalábbis én nem tudok róla) így diófa nincs közöttük. Ha ültettem volna azt is, akkor csak a házunktól távol helyezhettem volna el, de akkor a szomszéd házához került volna közel, aki ugyancsak megszabadult a saját diófáitól, hasonló problémák miatt.
A 12 gyümölcsfa oly sokat terem, hogy még a barátoknak is jut belőle! Most például éppen főzzük a kajszibarack ízt (lekvárt)!!!!
A fiamat is megtanítottam fát ültetni, már neki is van egy meggy- és egy cseresznyefája, melyeken még meg meg tudja számolni a gyümölcsöket. Nekünk nem szabad leszedni, mert az övé (!) . de azt hiszem jövőre már olyan sokat fognak teremni, hogy nem lehet megszámolni a cseresznye és meggy szemeket!!
Tehát fát ültetni nemes dolog.
Fát kivágni fájdalmas!!!
Csak akkor tegye valaki, ha nincsen más megoldás!!!
A képről:
Piroska, amint ránéztem a képre, rögtön megláttam benne egy öreg diófa vastag ágait. A festmény középpontjában látszik két alak, akik valószínüleg azt tárgyalják, hogy mi is legyen a diófa sorsa. Találó a kép és nagyon szép!!!
Laci
Káosz
(Klikkelj a képre!)
http://vremea.meteoromania.ro/
http://vremea-meteo.net/judet/bistrita-nasaud/localitate/ciresoaia,2466.html
http://www.portal-info.ro/vremea/prognoza-meteo-pentru-cluj_napoca.html
http://www.portal-info.ro/vremea/prognoza-meteo-pentru-bistrita.html
http://www.travelnotes.ro/vremea-prognoza-meteo/vremea-pe-10-zile-Dej-_-Cluj-_-Romania.html
http://vremea-online.ro/?location=sfgh
http://www.portal-info.ro/vremea/prognoza-meteo-pentru-timisoara.html
http://www.besttourism.ro/vremea-europa-ungaria.html
http://www.besttourism.ro/vremea-europa-austria.html
http://www.besttourism.ro/vremea-europa-austria-ried.html
http://www.besttourism.ro/vremea-europa-germania.html
http://meteo.eclub.ro/tari/Ingolstadt,_Germania-1707.htm
Seres László: Kezek
A kezek annyi mindent elárulnak az emberekről, nem véletlen itt vannak a senki mással össze nem téveszthető, megdönthetetlen bizonyítékokkal rendelkező “személyi igazolványok” az ujjlenyomataink.
A kezek, amivel fogunk, érintünk, simogatunk, fedünk, festünk, írunk, alkotunk, rombolunk, imádkozunk, átkozódunk, hívunk és küldünk jeleket, jelzéseket és még annyi sok mást teszünk, ami az embert emberré teszi.
Kezek, melyek hordozzák a bennünk lévő erőt, szorítást, hordozzák a kort, melyet a kéz őszintén felfed, megmutat s jelzi az idő múlását.
Folytathatnám, hisz annyi öröm és bánat forrása a kéz, amivel kifejezhetjük érzelmeinket, örömeinket és bánatunkat, amivel hallgathatunk és beszélhetünk jeltolmácsként a némaságban.
Versben ennél nem rég megírtam jóval tömörebben és rövidebben egy adott helyzetre, amit “frissítésként” ajánlok szíves figyelmetekbe.
KEZEK
Két
érzéketlen kéz
összekulcsolt élet
elhaló szorítás
tiéd enyém
-már így lesz örökké ez-
mintha
mindennap elégnénk
Mondd
mi lehet erősebb
e sírig tartó
gyengeségnél
(Seres László)
B.Kati küldte:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=GBaHPND2QJg
PARASZTORVOS VERSE AZ 50-ES ÉVEKBŐL:
A népi gyógyászoknak kívülről meg kell tanulni
Világéletemben segíteni volt vágyam,
Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,
Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,
Kevés garasát is vivé patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Olyikra ha nem is, más betegségre jó.
Mennyi nyavalyája akad az embernek,
Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.
Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,
S ha szemére veted, bizony még ő lázad.
Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,
Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.
Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,
Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.
Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,
Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.
1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,
Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.
Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,
Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.
Meglátod, azt reggel, sohasem találod,
Föloldó hatását szájtátva csodálod.
2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,
Teaként iszogasd, pisiled momentán.
3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,
Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.
Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,
Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.
Theaként használják, piros borban főzve,
Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.
Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,
Öt-hat hétig használd, megmondom előre.
4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,
Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.
Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,
A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.
Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,
“Krumplipüre” nem jó, vízben van az főzve.
Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,
Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.
Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,
Nem emészthet attól senkinek a bele.
Beleknek bolyhait vakolattal vonja,
Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.
Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,
Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.
5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,
Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.
Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,
Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.
Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.
Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,
Szigetelő fedőt kap az az olajtól.
Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,
Ez sivár életben még örömed lehet.
6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,
Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.
Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,
Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.
Cirokseprő magját kifőzni teának,
Egészséget szerez hamar az magának.
Tetős evőkanál kerül egy literre,
Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.
Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,
Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.
Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,
Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.
Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,
Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.
7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,
Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.
Egyszerű tünete : rebeg gyomra szája,
Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.
Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,
Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.
Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,
Azt is marod most már, kinek udvaroltál.
Pokol ez az élet, családodé sem más,
Testvér, az élet cseppet sem pompás.
Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,
Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.
Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,
Fizethetsz százasból akár egy türetet.
Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,
Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.
Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,
Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből.
Környezetváltozás csillapítja dühöd,
A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.
Sok az arzén benne, szaporítja véred,
Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.
8. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,
Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.
Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,
Panaszolja ajkad : “oly gyakran szédülök,
Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök.”
Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,
Egyensúly idegnek nincsen locsolása.
Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,
Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,
Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,
Itt az orvossága, attól széjjel esnek.
Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,
Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,
Hegyek szelíd alján termett elég “dicske”
Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,
Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.
Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon
Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.
Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,
Mert így betegséged a pokolba menne.
Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,
Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,
Találgatva szépen, hátha ez használhat.
Ha ez nem használna, van még recept bőven,
Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.
9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben,
Levél végeztével ötlött az eszembe,
Hány szegény embernek fájdalmas élete,
Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,
Eltorzul a képe, szenved reumában.
Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,
Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.
Aki okos fickó, agyalágya benő,
Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő…
Kínok ellen adok jó tanácsot,
Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.
Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,
Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.
Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,
Fürödj a levében, bajod le van verve.
Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,
Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.
Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,
Oly erős, e főzet szüli ájulásod.
Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,
Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,
10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.
Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,
Fulladás környékez, hangod csak suttogás,
Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.
Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,
Forrón váltogatva torkodra jön tőle.
Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,
Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.
Egy kettő kifakad, áldod istenedet,
Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.
Kitűnő hatású idült állapotban,
Forró céklalével mint állód gurgulgatva.
11. Szörnyű betegség még s örök az Isiász.
Ellene, testvér, tudod mit csinálsz ?
Savanyú káposztát melegíts magadra,
Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.
Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,
Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.
Ha én gazdag lennék…
Mága Zoltán hegedűművész előadásában:
Besenyei Ferenc előadásában:
http://www.youtube.com/watch?v=wkJRAoPlP24&feature=related
Hofi előadásában:
http://www.youtube.com/watch?v=hKJ7R38GLy8&feature=related
Gregor József előadásában:
http://www.youtube.com/watch?v=_iizPYWsjqU&feature=related
Évekkel ezelőtt bérletben ment /volna!!!/ Szegeden a “Hegedűs a háztetőn”. c darab. Akkor már kósza hírek terjengtek a Gregor gyógyíthatatlan betegségéről. A darabot ki is vették a bérletből. De óriási meglepetésünkre a következő évben ismételten benne volt. Bár kételkedtünk, de bizakodtunk, s lőn! A legemlékezetesebb darabját láthattuk, a főszerepben természetesen Gregor József, az Ő jutalomjátéka volt ez a darab. Akkor már a sejtés nem sejtés, hanem tény volt. Ennek ellenére kirobbanó formában, komédiázva, valami káprázatosat nyújtott. Az előadás végén Őt egyedül engedték ki a színpadra.
A világítást lekapcsolták, s csak ŐT világította meg egy erős reflektor. A közönség felállva, tombolva tapsolt, s akkor láttuk meg, hogy megadva magát, meggörnyedve állt ott egyedül, s folytak a könnyei, a vállát rázta a zokogás.
Tudta,hogy nincs tovább!!!
Hozzászólások