Szerző: HP | Már 15, 2012
Öregszünk? Ó, nem!!!!!!!! Mi igazán nem!!!!!!! 🙂 Mások igen, de mi nem!!!
Hajrá, bábuskák!!!
http://www.youtube.com/watch?v=WKNRGc71hjc&feature=player_embedded#%21
Megfontolandó szavak az öregedésről
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén…..és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások… Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha… vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak.És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.
http://www.youtube.com/v/uNE3YSr_o2A&feature=related
B.Kati
Szerző: HP | Már 10, 2012
Egy kép – egy vers
Megszületett az “Egy kép -egy vers” című kötetben szereplő képek és versek szavazásának összegezése, íme az eredmény:
Szavaztak összesen 16-on, 11 nő és 5 férfi
Elért pontszámok:
Virág festmények :
I: 9 pont – 39. oldal – Az elmúlás kisrapszódiája
– 48. oldal felül – Kékbóbitás virágszálak(Laci elnevezése)
II. 8 pont – 7. oldal – Barackvirág
III. 6 pont – 3. oldal – Lila szekfű-arcképcsokor (Laci elnevezése)
Tájképek:
I. 10 pont – 15.oldal -Életünk őszi rapszódiája (Lila akác – Laci elnevezése)
II. 8 pont – 35. oldal – Végtelen
– 38. oldal – Megújulás
III. 5 pont – 22.oldal – Táguló perspektíva
– 33.oldal – Tűz, tűz…
Absztrakt képek :
I. 9 pont – 30.oldal – Szeretem (tűzboleró – Laci szerint)
II. 6 pont – 19.oldal – Akkor (női szem – Laci szerint)
III. 5 pont – 15.oldal – Életünk őszi rapszódiája ( Lila akác – Laci szerint)
Versek:
I. 7 pont – 38.oldal – Megújulás
II. 6 pont – 25.oldal – Életöröm
III. 4 pont – 8.oldal – Újjászületni
– 24.oldal – Nyár
– 33.oldal – Tűz, tűz…
– 39.oldal – Az elmúlás kisrapszódiája
Érdekességek:
Festmény + vers (közös pontozási) eredménye:
I. 15 pont- 38.oldal – Megújulás
II. 13 pont – 39.oldal – Az elmúlás kisrapszódiája
III. 9 pont – 33.oldal – Tűz, tűz….
A legnagyobb pontszámot a festmények közül :
10 pont – 15.oldal – Életünk őszi rapszódiája (Lila akác – Laci elnevezése) kapta.
Érdekes, hogy egyesek egy bizonyos festményt mint tájképet, mások ugyanazt a festményt absztrak képként pontozták:
(10+5)=15 pont -15. oldal – Életünk őszi rapszódiája (Lila akác – Laci szerint)
A legnagyobb pontszámot a versek közül :
7 pont – 38.oldal – Megújulás kapta.
A legtöbb 3 pontos szavazást a következő kategóriák kapták:
Virág kép – 8 szor kapott 3 pontot
Tájkép – 9 szer kapott 3 pontot
Absztrakt kép – 11 szer kapott 3 pontot
Vers – 12 szer kapott 3 pontot
Ezeket szerettem volna kihangsúlyozni!
Várom a hozzászólásotokat!!!!
Laci
Megújulás
Éjszaka leplében
A rokkant tél kedvéért
Még portyázik a fagy.
Amerre elhalad,
Friss tócsák felszínére
Lehelve jeget hagy.
Rongyos takarója alatt
Még lustálkodva
Nyújtózkodik a föld,
De meleg méhében
Duzzadó csirájából
Már ránk kacsint a zöld.
[audio:http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/files/2012/03/blogba1.mp3]
Hangfelvételek a kolozsvári festömüvésznövel
[Audio:http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/files/2012/03/barhol_2.mp3]
Újabb próbálkozás, egy másik kolozsvári müvésznö üzenetével:
[Audio:http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/files/2012/03/kriszti_3.mp3]
Hálás köszönet mindkettöjüknek!!!
Szerző: HP | Már 7, 2012
Lefelé a lejtőn (Moldova György)
Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
– Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim “hamiskártyásnak” kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan szenvedélyemmé vált. A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, ésmegpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal. Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt.
És este – mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán. Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam. Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit, lekuporodtam.
Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben húzhattam le, a
pulóvert a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam – úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet. https://picasaweb.google.com/horvathpiroska1/Tel02#
Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban:
– Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat.
A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre, a bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
– Ön szintén kezdő, uram?
– Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
– Mi történt?
– Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában, mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott – egyébről nem is beszélve.
Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány. Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?
– Én is – mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat.
(Sándor küldte a fenti anyagot.)
Szerző: HP | Már 2, 2012
Púposodik már a mézízű avar
rozsdál a gally
letört ág visszabeszél
csont–sárga kezek
borzolják a fákat
könnybe hullt levelén
kicsordul a szél
gyümölcs-álmát vajúdja vissza
aki féltő lombkart
föléje kitárt
A földbe-szúrt lándzsák
kéklő hegyén dér ül
holt gyermekén osztozik a világ
Vágott rendek már
a ledőlt fények
az árnyak is lassan
hozzánk hajlanak
nincs szomja éhe
a kifosztott földnek
dermedt tűz poklába
belehal a Nap
Így múlik el
felettünk az élet
mint aki szerelmét
szélbe kiáltja
mit is kezdhetnénk
a semmi ágán ülve
ifjan
az örökkévalósággal
(Seres László)
Szerző: HP | feb 28, 2012
Ezután veszekedni kezdtünk…
A tv előtt ültem, amikor a feleségem megkérdezte:
– Mit nézel?
– A port.
Ezután veszekedni kezdtünk…
A feleségem azt mondta, ad egy támpontot, hogy mit szeretne
születésnapjára:
– Legyen vörös, és 3 másodperc alatt érje el 0-ról 100-at!
Ajándékoztam neki egy piros fürdőszobamérleget.
Ezután veszekedni kezdtünk…
A feleségem a tükörben magát nézegetve azt mondta:
– Rettenetesen nézek ki, öreg, kövér és ráncos vagyok.
Most tényleg szükségem volna egy bókodra!
Azt mondtam:
– De a látásod nagyon jó.
Ezután veszekedni kezdtünk…
Elkísértem a feleségemet egy osztálytalálkozójára. Egyik volt osztálytársa
egyik poharat a másik után ürítette ki, és alaposan berúgott.
Megkérdeztem a feleségemet, hogy ismeri-e? Persze, felelte. Együtt jártunk,
és amikor vége lett, elkezdett inni, és azóta nem tudta abbahagyni.
– És még mindig ünnepli? – kérdeztem.
Ezután veszekedni kezdtünk…
A Tescoban megkérdeztem a feleségemet, hogy ne vegyünk-e egy láda sört 3000
ft-ért. Azt mondta, nem, és anélkül, hogy megkérdezett volna, vett valami beauty-krémet 6200 forintért. Mondtam neki, hogy egy láda
sör többet segítene abban, hogy szépnek lássam, mint a krém.
Ezután veszekedni kezdtünk…
Néhány napja megkérdeztem a feleségemet, hogy a házassági évfordulónkon hová mehetnénk.
Azt felelte:
– Valahová, ahol már rég nem voltam.
Erre a konyhát ajánlottam.
Ezután veszekedni kezdtünk…
(Sándor küldte a fenti anyagot)
Szerző: HP | feb 25, 2012
Egy édes dolog, amiből bizony lehetett volna nagy kellemetlenség is. Szerencsére nem lett.
Az este lefekvéshez előkészítettem a nyersen felvett (tehát még meg nem zenésített) legújabb hangoskönyvemet, hogy kényelmesen, nyugodtan, vízszintes helyzetben, nem pedig széken ülve hallgassam végig. Közben a diktafonomat is odakészítettem, hogy ne írjam, hanem arra mondjam észrevételeimet.
Nem sikerült a tervem! Az este is belealudtam a hallgatásba! Ez már az ötödik alkalom volt. Tehát öt napja próbálom pontra tenni és nem sikerül. Ilyen még nem volt. Nem tudom életrekelteni azt a könyvet!
Valamikor felébredtem álmomból egy szokatlan zajra, kivettem a dugókat a fülemböl s rátettem a CD lejátszót álmosan az éjjeliszekrényre. Leesett. Azt hittem vége. Nem lett vége. Nem sérült meg, szerencsére. Az álom viszont rögtön kiszökött a szememből, mert kipróbáltam, hogy müködik-e a készülék. Müködött. OK, – ringattam magam újra álomba.
Éjjel, forgolódás közben mind éreztem, hogy valami nyom, – de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Reggel már igen-igen nyomta a derekemat valami. Odanyúlok, – hát a diktafonom volt!!! A kicsi tip-top digitális diktafonom. Azon aludtam. Tragédia!!! Dobhatom el, de vásárolnom kell másikat,- újabb 100 euró!- bosszankodtam. Szerencsére erre sem kerül sor, mert szuperül müködik továbbra is.
A könyv viszont ma sem készült el. A címe: Én most is vagyok.
Idehaza Riedben ezúttal rendkívül termékeny időszakom volt. Sokat dolgoztam. Bocsánat, -játszodtam! Ez a kép is most született, talán a sok ünneplés, a sok Bálint nap, meg Dragober nap hatására. Címe: A szívtipró.
Hozzászólások