Szerző: HP | Már 22, 2011
Hazám határait hátrahagyva, három hétig Hegel Henyné honában Hannóverben Hamburgban helyettesítettem hivatalos honoráriumért Hansot és Herbertet.
Hetedikén hétfőn hárman Hédivel, Hugóval, (holland házaspár) Hágából, Helsinkibe hajóztunk.
Hédi horgolt hímzett.
Hugó heverészett, hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon.
Hajósaink hevenyészett hálóval, horoggal hitvány heringet halásztak.
Hajónkat hamarosan hömpölygő hullámok háborították, halászcsónakként himbálták, hányták Herkulesünket.
Helsinki hídjai, hétemeletes házai, hatalmas hengerműve, hőerőművei hatásosak.
Harisnyagyárai, húsüzemei hetedhét határban híresek.
Huszonharmadikán hangversenyen Hendel, Hayden, Hubai hegedűversenyét hallgattuk.
Hébe-hóba hülyéskedtünk, hotelünk halljában huncutkodtunk, hatásos históriákkal hárijánoskodtunk.
Havazik Helsinkiben.
Hó hull háztetőkre, hidakra, halpiacokra.
Hódprémet, hócipőt, halinacsizmát hordanak.
Hómunkásaik helytállását három havilap hirdeti.
Hanoiból háborús híreket hoznak, heves harcokról, holnapi hidrogénbombákról.
Harctereken háborútól, himlőtől, hastífusztól, hepatitisztől hullanak hajszolt halandók.
Hőmérőnk higanyszála hajnalban húszig húzódik.
Háromnegyed hétkor hosszan hangzik Helszinki harangszava.
Híva, huomenta! (jó reggelt) – Hallani helyenként.
Hotelünk hangulatos, hanem hálószobáink huzatosak, hidegek.
Helységeiben hintaszékek, heverők háziszőttesekkel.
Heveny hörg-huruthoz hamar hozzájutottam, hevertem huzamosan.
Hotelbéli hálótársaink hűvösek, hozzánk. Hugó hajnali háromkor horkol, helytelenkedik, hangulatuk haragosra hanyatlik.
Hideg hétköznapokon, ha hétkor holdfénynél hólabdázunk, hokizunk, helsinkiek helyeslő huj huj haját hallgatjuk.
Hétvégi hóbortunk hógolyózás.
Hokizás helyett hol huszonegyezéssel, hol hubertusz hörpintgetésével hevülünk, hűségünket holtig halasszuk.
Hédi Helsinki hölgyekkel hímző hobbijának hódol.
Holnapra helikopterrel Hamenlinába hívnak Hejkéék.
Harmincezres helység, hazai Hatvanunkhoz hasonlít.
Hadtörténész haveromnál, Hejkééknél hálok.
Hiába hagytalak Helgám Hegyeshalomnál, harmatarcod, hattyúnyakad, hollóhajad hazaszólít Hejkéék honából. Hazahív hungária!
Hosszú hontalanságomból, húsvétra hazaérkezem hozzátok Hevesre.
Hermelinbunda hízelegne hiúságodnak, ha hozzáférhető?
Hajnalkának helyes hósapkát, Hubának hullámvasutat helyeztem hátizsákomba, Hugónak homokozójátékot, horgászfelszerelést hozok.
Hármótok híján honvágyam hétről-hétre hatalmasodik.
Hiszem, hogy húsvétkor hiánytalanul helyreáll harmonikus házasságunk, Hevesen, házunkban húsvétolhatunk.
Helsinkiben halak havának huszonhetedikén
Hű Henriked
Szerző: HP | feb 25, 2011
Interaktív játék
Mailt küldtem blogtársaimnak a múlt héten az alábbi szöveggel:
Egy tájképen mindenki nagyjából ugyanazt látja. De egy absztrakt képen?! Kiváncsi volnék mit láttok/látunk a mellékelt képen. (Nézd kissé hunyorítva, úgy jobban látszik a lényeg! De vajon mi a lényeg?! Ezzel a kisérlettel nyitnék egy új szobát. Kérlek szakíts rá pár percet s írj róla néhány mondatot. Prózában, vagy rímbe szedve. 🙂 Adj cimet is neki! S mailben küldd vissza. Köszönöm!!!!!!!!!!!!!! Nagyon várom!!!!!!!!!
Szép estét kívánok! És ihletet! 🙂 Szeretettel ölellek Benneteket!!!
Játéknak szánom, hátha egy kedves dolog kerekedik ki belőle. 🙂
És érkeztek a válaszok:
Laci: Farsangi bál
Többször megnézve a képet, először a színkombináció hívta magára figyelmemet! Sok szín szerepel rajta, tompított élénkséggel. A sok szín ünnepi hangulatot sugall, a tompított élénkség meg arra a periódusra emlékeztet amikor csak természetes színeket használtak! A formák: alakok, akik táncolnak! Most a farsangok periódusa van! Tehát a festményed egy ilyen farsangi bált ábrázol, méghozzá a XV. századból, mikor az egyházi törvények/szokások bilincseiből kitőr az ember laikus ünneplési kedve!
Irénke: Titok
Látok egy alakot, EGY személyt a felső bal sarokban, aki át akar törni az előtte álló képzeletbeli falakon, – talán a jövőt kutatja…
Szomorkás a hangulata, rabruhájáról ítélve, az előtte levő zöld szín, reményt keltő érzést nyújt számára. Lerázza magáról a csíkos rabruha foszlányait.
Júlia: Így esett…
Menyegzős vasárnap s vővasárnap között,
Midőn faluszerte, gyakran, beöltözött,
Átváltozott népek lakomáznak, s ropnak
Olyan táncot, hogy biz’ sírjukban a holtak
Is megirigyelnék a mulatozásuk,
Történt ez az eset, hogy hogyan, hadd lássuk!
Vidámság, bujaság, párkeresés, csókok,
Kalács és jóízű, szép szalagos fánkok,
Velőskenyér, sonka, kolbász s bor, nem kevés,
Elvette gyakorta mindünk józan eszét.
Kormozott, álruhás, ifjú, vén, mind falánk,
Koncz királynak bizony erőst behódolánk.
Még Pincekirály is, kinek tiszte volna,
Hogy csapra ügyeljen s a boroshordóra,
És Padláskirálynő, kire az bízatott,
Hogy madzagon lógó sonka, s kolbász nehogy
Mind elpusztíttasson torkos csütörtökig,
Fejen s kézen állva mulatott reggelig.
Ezen eszeveszett nagy dínomdánomba
Rontott be morcosan bús Czibere vajda,
Lecsapott, s hiába az igyekezetünk,
Koncz királlyal együtt bizony legyőzettünk.
Farsangtemetés lett a nagy vigasságból,
Kiszebábu égett. Böjt lesz, a javából!
SLászló: Egy festmény alá
Szép és elgondolkodtató festmény ez, mint természetesen mindegyik, hisz gondolatokat ébreszt, de befolyásol is a művészet eszközeivel bennünket. Gratulálok , nagyon megtetszett. Nincsenek kiforrott és konkrét gondolataim, de halványan és első reakcióként leírtam egy pár sort olyan vers-féleképpen, mondhatnám nyersanyagként. Ime.
A toronyházak egymás fölé nőnek,
elsősegélyt nyújt a múló időnek,
levegőt élethez, színhez, formákhoz
vörösen habzó pezsgős lakomákhoz
hogy értelmét a lét, mikor ránk szabja
legyen kéz, szem, agy, ami visszaadja.
Ma egy vízesésnek láttam a festményedet kedves Piroska, a függőleges színfoszlányok erre indítottak el, s lett belőle néhány soros vers:
EGY FESTMÉNY ALÁ (2)
“Zubog a színesés
fény hordja az árnyat
türkizkék remegés
sárgát old barnákat
úgy ömlik a mélybe
égi sziklapartról
mint széthulló percek
fövenyén az alkony
sikolyos vitorlák
fehérje is látszik
ahogy elképzelem
visz az óceánig…”
Zsuzsi: Jégbezártan
A kép jobb oldalán lévő alakban egy hosszú
ruhás nőalakot látok, aki háttal áll, illetve könnyű, légies léptekkel távolodik.
A fehér foltokban jégbezárt alakokat érzek, talán azért, mert hideg van, ma egész nap havazott (most is esik, holnapra is ilyen időt ígérnek, azt hiszem, nem is csoda, hogy mindent hidegnek látok).
Cica: Ha legördül a függöny
Nem tudom, te mire gondoltál, de nekem a tegnap óta csak ez jár az eszemben, amikor a képedet nézem.
Ha legördül a függöny,
A maszk lehull,
Meztelen állunk,
Arctalanul…
A holnapi darabban
Új maskara lép
A világi színre,
Őrült a játszma,
S míg eljön a vége,
Shakespeare
Győzelmét aratja.
Zsuzsa: Természeti katasztrófa
Ez a kép a napokban lejátszódott Új-Zélandi földrengést juttatja eszembe, melyről most is egyfolytában tudósít a tévé. Eddig már 113 emberi áldozata van. Ezen a képen minden a feje tetején áll, felül nem kék ég, hanem a barna föld látható, az emberek pánik helyzetben, riadtan próbálják megérteni mi is történt valójában. Középen a barnalábú fiú a főalak, zuhan lefelé, négernek nézem, kétségbeesve mereszti szemeit, – vajon mi lesz a sorsa, életben marad, vagy növeli a halottak százalékát?
Most festetted a képet, Piroska?
Nem, tavaly.
Látod, ez is akkor azt bizonyítja, hogy azt látjuk a képben, ami bennünk “él”, ami foglalkoztat. Bár én nem sokat gondolkodom ezen a természeti csapáson, mert hát messze történt, de úgy látszik, mégis bennem motoszkál, hiszen nem közömbös számomra sem a sok szerencsétlen ember sorsa.
Ezen a képen is azt látom: a sok vért, s szinte hallom a jajgatást, a nyögéseket…
Tényleg, nem most festetted?!
HP: Váratlan vendégek
Én egy helyzetképet látok a vásznan:
Felöltözve, útrakészen áll a család. Indulni akarnak valahova. Csengetnek. Az apa (kék ruhában) a baloldali ajtóhoz siet. Kitárja: vendégsereg érkezett!
Nem lehet tudni pontosan, hányan vannak. Elöl a fehér ruhás anyuka, jobb karján kékruhás bébijével. Előtte a fehér ruhás leánykáját halvány piros körvonalak sejtetik. Jobboldalán sárga kisgyermek áll.
Hátuk mögött áll a fekete apuka, de úgy tünik ő sem egyedül..
– Nem zavarunk?! Gondoltuk, meglepünk.
Benn az anya (fehér ruhában, piros kendővel, fekete harisnyában) megtántorodik a váratlan meglepetéstől.
Jobb oldalon a leánykája (fekete felsőrésszel, kék kötényes zöld ruhájában) látszólag nagyon örül. Nyúrga öccse (fehér ingében, zöld nadrágjában) mégjobban. Örömében hasra veti magát, magasra emelve hosszú, vörös lábait.
A fekete macska a bal alsó sarokban testét összehúzva, felborzolt bundájában figyelő helyzetben várja: Mi lesz itt?!
Mi lesz most?!
Pali: Semmi
S te mit látsz a képen?- mutattam rá a falon lévö eredeti festményre. Nézd hosszasan! Esetleg kissé hunyoríts! … Na, mit látsz?
Semmit!
Marika: Nagyestélyi fogadás
Én összesen hat alakot látok, hosszú, fehér palástba, kék nagyestélyi ruhába felöltözve. Nem vidámak, inkább misztikus alakok, mintha a Twiglight vámpir-film egy jelenete lenne.
F.Ildi:
Szemben velem egy kis bárányt látok, kék szallaggal és csengö a nyakán. Elötte kétoldalt kacsákat, jobbról hátul egy fekete bárány fejét.
Holnap is megnézem.
Szerző: HP | feb 23, 2011
És a többi?! A többi képeimről nincs mondanivalód, csak a virágaimról?! A lelki virágaimról?!
Laci így folytatja:
Egy klasszikus festmény mellett amint elhalad az ember, esetleg megállapítja, hogy szép, vagy nem szép, tetszik, vagy nem tetszik,- de nem gondolkozik el rajta. Egy absztrakt festmény mellett viszont megáll, s legalább annyit mond magában: nem látok rajta semmit! Vagy: hát ez meg mi akar lenni?! De még nagyobb a valószínűsége, hogy hosszasabban nézegeti s próbálja megfejteni a mondanivalóját. Lehet nem sikerül, lehet kevesen értik meg. De mindenki ha rátekint, gondol valamire, tehát el kezd rajta gondolkodni.
Ezért az absztrakt kép interaktív festmény, vagyis kapcsolatot teremt a festő és szemlélő között.
Mindegy hogy melyik sorozatról beszélünk, a te festményeid, Piroska mindenképpen a MODERN festészethez tartoznak.
A Virág sorozatod is, meg a Vörös Bolygó, a Touch me, az Emberi alakokat ábrázoló festmények, a Tájkép és Absztrakt sorozatod is végeredményben mind-mind ABSZTRAKT munkákat tartalmaznak. Mondom ezt azért, mivel te semmit nem festesz modell után. Nem mész ki a természetbe, hogy lemásold a kiválasztott tájat, nem állítsz össze virágcsokrot, hogy lefesd virágcsendéletként.
Neked, Piroska minden festményed tulajdonképpen gondolataidnak, érzelmeid játékának szüleménye, tükörképe! Te játszol a formákkal és játszol a színekkel! Ehhez a játékhoz szükséged van arra, hogy magadba merülj, csak “önmagaddal legyél“, hogy párbeszédbe kerülj gondolataiddal és gátlástalanul kitőrhessenek belőled az érzelmek!
A külvilággal szemben ugyanis gátlásaid vannak. Nem szereted megmutatni mit érzel, nem tárulkozol ki mások előtt, nem igen beszélsz önmagadról, talán még szemértelennek is tartanád, ha valaki a lelkedbe óhajtana betekinteni.
A képeiddel más a helyzet. Azok, különösen az absztrakt munkáid “beszélhetnek” gondolataidról, érzelmeidről. De azokat meg is kell érteni!!! Nem, nem mindenki érti meg őket.
Valóban, én azt vetítem ki, ami bennem van,- válaszoltam.
Igen, te nem modell után készíted képeidet. Téged festés közben a külvilág, a külső mozgás, a lefestésre kerülő modellek zavarnának.
Valóban, nekem a festéshez csend kell, nyugalom, és egyedüllét. Én nem tudnék úgy festeni, ha néznének, mondjuk figyelnének a hátam mögül, mint ahogy az utcai festőknél történik. Őket nem zavarja, látszik, hogy tudomást sem vesznek környezetükről, festenek békésen.
Még valamit. Te mindenik sorozatodba beleviszel valamit más stílusokból!
Igy a virágokba, belecsúsztatsz egy kis klasszikust, a Vörösbolygóba beleviszed a naiv festmények hangulatát, az alakokba impresszionizmust, a tájképekbe egy kis neoromantikát!
Nálad én határozottan a virágokat tekintem klasszikus festményeknek. De mivel azokba is bele-belecsúsztatsz valamit, így azoknak is mondanivalót adsz, amit meg kell fejteni.
S te nagyon beléjük látsz, Laci, még a virágokba is!
Igen, szeretem keresni a titkukat. S ha sikerül megfejtenem, az számomra élmény.
Hozzászólások