Szerző: HP | feb 4, 2011
B. Kati küldte:
Furcsa év az idei. Mert íme milyen dátumok szerepelnek benne:
1/1/11
1/11/11
11/1/11
11/11/11
Ez semmi. Most a születési éved utolsó két számjához add hozzá az éveid számát, azaz amennyit betöltesz ebben az évben! Mennyi jön ki? 111? Nahát!
Na, végezd el ezt családtagjaid születési adataival is!
Mondtam, hogy furcsa év az idei! J
S hozzá az alábbi videofilmet küldte, melyet teljes képernyővel kell nézni:
http://www.wimp.com/amazingsights/
(Én beleszédültem! A gyönyörűségbe.)
Szerző: HP | feb 2, 2011
B. Kati küldte:
A sípcsont az a szerv, ami segít a sötét szobában megtalálni a bútorokat.
Ha két hideg, esős nap után végre ragyogó napsütésre ébredsz, akkor biztosan hétfő van.
Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!
Ha a munkavégzés olyan egészséges, miért nem a betegekkel csináltatják?
Az italt elhagyni jó dolog….. sokkal rosszabb viszont, ha már nem emlékszel, hol hagytad el.
Azt mondják, a férfiak állandóan a szexre gondolnak. Ez nem igaz, sokszor jut eszükbe a sör is.
Annak ellenére, hogy az élet drága, még mindig elég népszerű.
Egy tetőablakot csináltattam a lakásomban. A felettem lakók erre dühösek lettek.
A nejem szerint túl kíváncsi vagyok. Legalábbis folyton erről írogat a naplójában.
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
A feleségem anyja gyakran mondogatja, hogy nőies vagyok. Nem zavar, mert hozzá képest tényleg.
A nők szeretik az egyszerű dolgokat az életben, így a férfiakat is.
Nem tudom, mit kezdenék a feleségem nélkül. De akkor is olyan jó rágondolni.
Fiatalabb koromban 4 hajlékony tagom volt és 1 merev. Ma négy merev és egy hajlékony tagom van.
Az egyetlen, amit kérek, egy esély, hogy megbizonyosodhassak arról: a pénz nem boldogít.
Vidám napot!!
Szerző: HP | jan 29, 2011
Tél van. A tavasz virágai
Rég elnyíltak már,
De néha szomjazom
A zsenge harmat ízét,
Érzem az eperfalevél illatát,
Hallom lelkemnek
Néma ujjongását,
Mert hiszem,
Hogy újra jössz felém.
És beszélsz velem
Szépen, csendesen,
Mint régen, ha fájt,
Mit ki nem mondhattam,
Amikor szavad
Szomjam szelídítve
Terelt át a gáton,
Mely a végtelenből
Tornyosult elém.
Bár tél van,
De titokban most is érzem
Az eperfalevél édes illatát…
M.Simon Katalin, Sepsiszentgyörgy, 2011. január 28.
Szerző: HP | jan 26, 2011
Ahogy a természet átalakul, elmúlnak az évszakok szinte észrevétlenül egyik a másik után, úgy változik az ember is anélkül, hogy számon tartaná a futó napokat, a nehezedő légzést, a súlyosabbá váló lépteket, a ráncokat, az ősz tincseket. Ilyen gondolatokkal foglalkoztam az alábbi versemben:
ÍGY MÚLIK EL…
Púposodik már a mézízű avar
rozsdáll a gally
letörten visszabeszél
csontsárga kezek
borzolják az ágat
könnybe hullt leveleken
kicsorbul a szél
gyűmölcsálmát vajúdja vissza
aki féltő lombkart
föléje kitárt
Mint földbe szúrt lándzsák
őrt állnak a fák
kéklő lombok hegyén dér ül
holt gyermekein
osztozik a világ
Vágott rendként
hevernek a fények
az árnyak is lassan
hozzánk hajlanak
nincs szomja se éhe
a kifosztott földnek
a tarló csillagtalan
dermedt poklába
lassan belehal
a Nap
Így múlik el felettünk
az élet
mint aki szerelmét
szélbe kiáltja
mit is kezdhetnénk
a semmi ágán ülve
mondd
ifjan
az örökkévalósággal
(Seres László, Nagytarcsa)
Szerző: HP | jan 24, 2011
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végülis rájöttem, hogy az öregség egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.
Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén…..és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.
Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha… vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/
(Ismeretlen angol szerző gondolatai)
Szerző: HP | jan 19, 2011
Ma reggel, amint mailben az alábbi anyagot kaptam, azon gondolkoztam el, hogy mennyire ezen a (virtuális) uton, ebbe az irányba haladunk.
http://www.mystudios.com/artgallery/
Ha a fenti linkre kattintunk, t.m. 7000 (hétezer!!!) festő tm 100.000 (százezer!) munkáját telinthetjük meg a képernyőnkön.
Az este, névnapomon nagy virtuális pezsgőzés volt s hozzá fergeteges jókedv.
Vagy. Cica az este elküldte legújabb virtuális meséjét.
http://www.mesepalyazat.hu/content/mindenki-csorgoja
Valaki nemrégiben egy virtuális könyvtárat küldött. Egy egész könyvtárat! De hogy hova tettem el a linkjét, azaz „kulcsát”, fogalmam nincs. Illetve tudom! Betettem a blogba. Valahova, valamelyik szobába, valamikor. Akár egy szénakazalba. Hogy megtaláljam, ha szükségem lesz rá….
S folytattam a gondolatmenetet. Az én hangoskönyveim nem ebbe a kategóriába tartoznak. Azokat hallgatni kell. A mellékelt galériákat vagy zenés fotóalbumokat pedig nézni/hallgatni. S meg se tudom virtuálisan fogalmazni/szerkeszteni/valósítani. Vagy mégis? De!!! Azt hiszem megvalósítható! S talán meg is teszem, csak kerüljek vissza Ingolstadtba, mert kell hozzá a Marika segítsége.
Csak akkor mindenki, azaz bárki hozzányúlhat. Igy viszont, ahogy eddig tettem, csak azok (a „kitüntetettek”) olvashatták, akiket megajándékoztam velük. Hogy mennyit ajándékoztam el eddig? Meg is nézem, mert felírtam, hogy kinek mit ajándékoztam. Megkeresem! 377 könyv volt eddig az ajándékom. Folytatása következik.
Hozzászólások