Szerző: HP | nov 29, 2010
Klikkelj a képre!
Böjte Csaba : Hol van az öröm forrása?
Lelke mélyén az ember el nem múló örömre vágyik. Amikor ennek forrását keresi, Valakire talál. Ha ez a Valaki ember, akkor valamiért rendszerint csalódik. Ha tovább keres, Krisztusra találhat, mint Szent Pál, és sokan mások.
Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden – minden Isten ajándéka.
Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent. Végül is, lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket. De milyen szép, hogy Isten irántunk való túláradó szeretetében, megajándékozott a színek világával.
És gondoltál az ízekre? Végül is lehetne csupán két – háromféle íz: – “saláta és retek, osszátok be!” – mondhatta volna az Isten. Ha te elmész valahova látogatóba, és ott hatfogásos ebéddel várnak, az egyet jelent azzal, hogy fontos vagy nekik, szeretnek téged. A mi Urunk Istenünk, hányféle gyümölccsel, zöldséggel, ízzel fogadott születésedkor? Nincs az autónál vaníliás meg kakaós üzemanyag, egyetlen fajta üzemanyag van, és az autó milyen jól megvan vele! Túláradó szeretetében elhalmoz a Teremtőnk ajándékaival, azt akarja, hogy jól érezzük magunkat ezen a földön. Maga a lét is ajándék szeretetből!
Aztán ott vagy te magad: Csodáld meg a kezedet, ahogy fogsz, vagy simogatsz, ahogy kenyeret szelsz, írsz, vagy keményen dolgozol. Kezed, Isten szép ajándéka. A lábad, melyen jársz, szaladsz, futballozol, és úszni is tudsz vele, ajándék, ingyen kaptad. A szíved! Egyik gyermekemnek születési rendellenessége volt az egyik szívbillentyűjével. A sikeres műtét két és félmillió forintba került. Az én szívem, mind a négy billentyű, szépen csendben dolgozik negyvenhét éve, csak a négy billentyű tíz millió forint. Ajándék, semmit sem adtam érte.
Olyan jó dolog azt tudni, hogy amikor még meg sem születtél, akkor Isten kiválasztott egy lányt vagy egy fiút, és elkezdte formálni, alakítani, szépíteni, hogy neked adja, ajándékba. Igazából Isten teremthette volna valamennyiünket ugyanarra a kaptafára. Vagy csinálhatott volna 2-4 kaptafát: egy szőkét, egy barnát, egy feketét. Minek komplikálni? De minden ember más. Mindenki a maga módján egyetlen, és csodaszép. Isten így látta jónak, nagylelkűségében, legyen áldott az Ő jósága. A bőség gazdagsága!
Jó dolog ajándékot kapni!? Olyan jó dolog úgy nézni a másikra, hogy ő számomra Isten ajándéka, áldása, simogatása. Isten nagyon szeretne téged boldoggá tenni, és ezért megajándékoz a kedveseddel, menyasszonyoddal, feleségeddel. Isten legcsodálatosabb ajándéka a te kedvesed, menyasszonyod, vőlegényed, ki elfogad, értékel, és boldoggá tesz.
Persze fontos tudni, hogy nemcsak a másik ajándék számomra, hanem én is ajándék vagyok számára. Ülj le, és tudatosan érezd magad ajándéknak, áldásnak. Isten annyira szereti a te kedvesedet, annyira akarja az ő boldogságát, hogy megteremtett téged. Te vagy a válasz a társad kérdéseire, értelme a reggeli kelésének, munkájának. A te simogatásod, Isten hálája jóságáért, becsületes tiszta életéért. Üljél le a szobádba, és éld át ezt az érzést. Te nem egy sodródó falevél vagy, egy értelmetlen seb ezen a földön, hanem áldás és ajándék.
Gondolkozz el, vajon a léted valóban Isten áldása a másik számára? Tedd fel a kérdést: – Valóban ajándék vagyok a másik számára? Ez a mai napom, ez a mondat, amit mondtam, ez simogatás volt? Egy kedves ölelés? Áldás? Gyógyír a másik sebére? Meleg tavaszi eső, napfény, mely virágbomlásra indítja a társamban a félénk rügyeket?” Egészen biztos Isten senkit nem azért teremtett, hogy átok legyen, nehézség, vagy keserves botrány ezen a földön. Az Úr azt szeretné, hogy mindannyian a magunk módján családunk, népünk, nemzetünk, egyházunk számára az ő áldása, ajándéka, szeretetének a jelei legyünk. Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel!
Csaba testvér
Szerző: HP | nov 25, 2010
A Gyimesközéploktól 30 kilométerre fekvő hegyek közé zárt kis falu, Háromkút megroggyant elemi iskolájában hét, óvodájában tizennyolc magyar gyermek tanul. Számukra létfontosságú a tanintézmény. Ha nem sikerül újat építeni helyette, a gyermekek a patakon túli moldvai román iskolába kényszerülnek járni. Az Erdély.ma egy csíkszeredai festészeti kiállításon árverést is szervezett az építkezés támogatására.
„Az utóbbi időben az Erdély.ma egy kis falu felé fordította a figyelmét, amit úgy hívnak, hogy Háromkút. A faluban csak néhány éve van villanyáram, posta vagy orvosi szolgáltatás nincs. A nyáron nagy vizek nyaldosták körül a kicsi iskola alapjait, és akkor a tanítónő elhatározta, hogy egy új iskolát fog építtetni. Ezt karolta fel az Erdély.ma, minden alkalmat megragadva az adománygyűjtésre” – számol be az előzményekről az Erdély.ma főszerkesztője, Kovács Csaba.
Legutóbb Horváth Piroska Bécsben élő festőművész által felajánlott 15 képet árverezték el erre a célra. A Magyardécséről származó művésznő vakok számára készült képeivel hívta fel magára a figyelmet, a Csíkszeredában rendezett kiállításon meg is ajándékozta egy-egy képpel a kilátogató látássérülteket. A kiállítás további érdekessége, hogy a képeihez írt versek is hallhatók a kiállítóteremben. A festőnő és Simon Katalin költőnő az Erdély.ma keretében talált egymásra, és azóta egymás műveit kölcsönösen „lefordítják” saját művészeti águk nyelvére.
Oláh Gál Elvira
Szerző: HP | nov 24, 2010
httpv://www.youtube.com/watch?v=aamcBia4V3g
Csúcs Mária és Csúcs Péter riportja a csíkszeredai kiállítá-
somról, melyet a Duna Tv a Térkép című műsorában sugárzott, 2010. november 23-án.
[audio:http://erdely.ma/download/multimedia/KR20101123_HN_OGE_Erdelyma_Horvath_kiallitas.mp3]
Oláh Gál Elvira riportja a Kossuth Rádió Határok Nélkül műsorában hangzott el.
Szerző: HP | nov 22, 2010
Ide tegyük be azokat az anyagokat, melyek nem kimondottan az erdélyi körutunkkal kapcsolatosak, de amelyek lehetövé teszik, hogy kitekintsünk a nagyvilágba.
Szerző: HP | nov 21, 2010
FLOS AMORIS HP
– ezt a cimet akartam adni eredetileg írásomnak, de úgy vélem, a fenti találóbb. Valóban példamutató személyiség. Akire büszke lehet városa, büszkék lehetnek egykori tanítványai. Én is büszke vagyok, mert blogtársunk. 90 éves! Ha nő volna, elhallgatnám életkorát, de nem teszem, mert számára ez egy dicsőség. 90 éves és aktív személyiség, aki halad a korral.
Kedves Piroska! – írta levelében (pontosabban mailjéban !!!) az udvarhelyi találkozó után.)
Nagyon szépen köszönöm a szép virágodat amit küldtél, szépen bekeretezve, s mellékeltél sok gyermeket ábrázoló képet is.
Mert: Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet! Ha tanár is ráadásul, szereti a gyermekeket.
Nézegettem a virágodat, vajon mi lehet? Szegfű? Nem ! A pipacs élénkebb piros – nem az. Mi lehet? Elővettem a Képes Jávorkát, s a Nagy Jávorkát, de nem nem találtam bennük.
Hurrá!!! Ez egy új növény. Nevet kell adni ahogy illik. Adtam is:
FLOS AMORIS H.P.(Horváth Piroska) = SZERETET VIRÁGA H.P.
És tényleg Szeretet kellett ahhoz, hogy Udvarhelyre jöjjetek, hosszú úton, fáradtan, alig pihentetek valamit, s nekiláttatok, hogy a jelzett időpontra bemutathassátok a könybemutatóval összekötött gazdag kiállítást, csak azért, hogy a jelelnévőknek adjatok át valamit önmagatokból,- a munkátok gyümölcsét szeretetbe csomagolva.
Hálás vagyok, hogy ott lehettem, találkozhattam, beszélgethettem Veletek. Még egyszer nagyon szépen köszönöm a szép ajándékodat, az együtt töltött kedves perceket.
Nem tudom másképpen megköszönni, minthogy ma, 2010-nov.14.-én az idős és beteg személyeknek bemutatott szentmisén kértem az EGEK URÁT, áldjon meg TÉGED / TITEKET erővel, egészséggel, hogy nagyon sok helyre elvihessétek az ÖNÁTADÓ SZERETETEKET.
Különben a SZERETET VIRÁGA H.P. ott van az ágyam fölött, este-reggel látom, élvezem, s Rád gondolok. A jó Isten áldjon meg!
http://picasaweb.google.com/horvathpiroska1/Peldakep#
http://picasaweb.google.com/horvathpiroska1/UdvarhelyiBemutato#
Szerző: HP | nov 16, 2010
[audio:http://erdely.ma/download/multimedia/PallOlga_bemutatja_HorvathPiroskat.mp3]
Csíkszeredában Páll Olga mutatott be a közönségnek.
[audio:http://erdely.ma/download/multimedia/HorvathPiroska.mp3]
Lehőcz László interjúja Temesváron, 2009-ben.
Különös hétvégének ígérkezett a Novemer 5.-7.-re meghirdetett “Egy kép – egy vers” című könyvbemutató, illetve az azt követő, szombat – vasárnapra kiterjedő festménykiállítás. A plakát egyből megragadta érdeklődésemet, ugyanakkor némi tartózkodással fogadtam a meghívót, annak a tudatnak birtokában, hogy szülővárosomban egyre inkább hanyatlóban van a művészetek világa iránt érdeklődés, valamint annak kellő ápolása.
Kellemesen csalódtam saját előítéleteimben , hisz attól a pillanattól fogva ahogy beléptem a terembe egy egészen más világ nyílt meg a szemem előtt: a színek, a kontrasztok, a virág – fantázia világa. Horváth Piroska valódi Virágfestőnő, hisz a különböző tematikájú képek között a domináns, az egyéni stílusát megbélyegző festményei a virágokat ábrázolják. Ugyanaz a virágmotívum, a “ledér pipacsok” ezernyi megjelenítésben és színben, megannyi érzékiségükben jelennek meg. M. Simon Katalin így foglalta versbe az alkotás mozzanatát:
“Egy pillanat,
Mit a képzelet megragad,
Tánc, melyet ecset
Színekkel játszva lejt
A vászon falán
Oly könnyedén…”
A kompozíció tökéletességét, valamint az ebből fakadó katarzis élményét pontosan a kontrasztok egybehangolása nyújtja: a világos és sötét, a gyöngéd és izzó, az érzéki és vadóc játéka. A szemen túl a lelket kényeztető képek egyre erőteljesebben sugallják azt, hogy a virágok, a természet bármely pillanatban kitörhet a keretből, életre kel hogy felfedje titkát.
Több kedvencem volt, végül azt az egyet választottam, mely leginkább kacérkodott képzeletemmel, mely valami leírhatatlan misztikumot rejtett, mely teljesen elbűvölt és magával ragadott. Talán itt érte el a művész a szemlélőre gyakorolt hatás csúcspontját, azáltal hogy mindenki rátalálhatott arra az egy alkotásra , mely sajátos módon neki szól, az ő nyelvén beszél, melyben saját lelki világának egy színfoltja villan fel és annak ‘égő szomját enyhíti’.
Nagy öröm volt számomra résztvenni ezen a rendezvényen ahol két különálló művészeti ág, a vers és a festmények világa oly harmonikusan egybefonódnak egy könyv keretén belül, két vízió találkozása által. M. Simon Katalin kiváló ráérzéssel ragadja meg a verseihez “tűzött” kép esszenciáját, lényegiségét, a kép mögött rejlő szenvedélyes érzést vagy épp egy-egy táj vagy évszak szülte merev hangulatot.
A kiállítás újra megfogalmazta a képmás és a kép közötti különbséget, ugyanis Horváth Piroska nem a természetet akarta utánozni, hanem személyes meglátáson keresztül szűri át a valóságot, és ezáltal a semmiből teremt. Így a kép közvetlen módon szólítja meg a nézőt, társszereplőként hívja az üzenet megfejtésének útján, mely által önmagát is fefedezi.
Silai Emese Mónika
Klikkelj a képre!
Hozzászólások